Vannak ugyan hibái, nem is kevés, sokszor magam is úgy menekülök el innen, de visszatérve mindig elfog az a semmihez hasonlítható érzés, hogy hazajöttem. Bármilyen hónapban, akármilyen napszakban érkezem meg hosszabb vagy rövidebb utazások után, a vonat, a repülő vagy az autó ablakából fürkészve a várost rendszerint ez az első gondolatom: azért nagyon szép ez a mi Budapestünk. 148 évvel ezelőtt, 1873. november 17-én egyesült Pest, Buda és Óbuda, így jött létre fővárosunk. A Fővárosi Közgyűlés 1991. március 21-i döntése értelmében ez a nap Budapest napja, mi pedig olyan filmeket szedtünk össze, melyeket itt forgattak. Igyekeztünk kevésbé ismert alkotásokat is gyűjteni, érkezzen is a lista.
Assignment – Paris! (1952)
Az Assignment – Paris! egy 1952-es amerikai hidegháborús film noir, mely Robert Parrish rendezésében, Dana Andrews, Märta Torén, George Sanders és Audrey Totter főszereplésével készült, de ha végigolvassuk a szereplők listáját, rögtön megakad a szemünk egy ismerős néven: „Laslo Boros” szerepében Jávor Pál.
A filmet Párizsban és Budapesten forgatták, és Olaszországban például Destinazione Budapest címen futott. A Paul és Pauline Gallico 1952-es, Trial of Terror című könyve alapján készült film története szerint a párizsi New York Herald Tribune riporterét, Jimmy Race-t (Dana Andrews) főnöke (George Sanders) a vasfüggöny mögé küldi Budapestre, hogy interjút készítsen a párizsi magyar nagykövettel. Race egy kollégája, az addig Budapesten tudósító Barker után érkezik a kommunista Magyarországra, ahol kémkedéssel vádolnak és letartóztatnak egy Anderson nevű amerikait, a „kirakatper” mögött azonban súlyos titkok lapulnak. Ez a hidegháborús filmes betekintés sok szempontból meglehetősen reális, és nagyon tiszta képet ad Európa, különösen Magyarország állapotáról Sztálin utolsó éveiben.
Az aranyfej (The Golden Head, 1964)
Az aranyfej egy 1963-ban magyar–amerikai koprodukcióban készült, 1964-ben bemutatott ifjúsági vígjáték, melyet Richard Thorpe rendezett James Hill közreműködésével, Roger Windle Pilkington A folyó Nepomukja című regényéből. A filmet Budapesten forgatták, az üldözéses zárójelenetek az éppen épülő, félig kész Erzsébet hídon zajlanak.
A történet szerint Stevenson, a híres angol bűnügyi szakértő Magyarországra utazik egy bűnügyi konferenciára, ahová családját is elviszi. Amíg ő a konferencián tartózkodik, családja a városban nézelődik. Közben ellopják Szent László aranyhermáját, a gyanú meg a Stevenson gyerekekre terelődik. A gyerekek nyomozásba kezdenek, hogy bebizonyítsák ártatlanságukat. A főszerepet játszó Esztergályos Cecília mellett feltűnik a filmben például Darvas Iván, Latinovits Zoltán, Garas Dezső, Básti Lajos és Csákányi László, de láthatjuk az Assignment – Paris! szereplőjét, George Sanderst is.
A Elvis-filmeket és a leghíresebb Robin Hood-adaptációt jegyző Richard Thorpe vasfüggöny mögé zárt országban való forgatása majdnem akkora dolognak számított 1963-ban, mint a Queen együttes fellépése majd húsz évvel később – igaz, a szereplők is úgy tesznek, mintha a vasfüggöny nem is létezne. Az aranyfej mindemellett rendkívül érdekes időutazás a mai fővárosból: teljes egészében megmutatja a hatvanas évek elejének Budapestjét.
Szomorú vasárnap (Ein Lied von Liebe und Tod, 1999)
Talán ezt a filmet kell legkevésbé bemutatni a listáról. A Szomorú vasárnap egy 1999-es német–magyar film, rendezője Rolf Schübel. A világhírű zeneszerző, Seress Rezső életének, illetve az egyetlen magyar világsláger, a Szomorú vasárnap című dalának állít emléket.
A film a II. világháború idején játszódik: a zsidók üldözése, az őket ért gyűlölet és támadások is elengedhetetlenül megjelennek benne. A film elején a harmincas évek végének Budapestjén járunk: Szabó László (Joachim Król) vendéglős és szép szerelme, Ilona (Marozsán Erika) egy kitűnő kis éttermet vezetnek. A teljességhez csak egy zongora és egy zongorista hiányzik. Vesznek is egy zongorát, és szerződtetnek egy halk szavú zongoristát, Aradi Andrást (Stefano Dionisi), aki hamarosan beleszeret Ilonába. A nő viszonozza a szerelmet, és kialakul hármójuk különös kapcsolata. A Szomorú vasárnap című dalt András ajándékozza Ilona születésnapjára, ám ennél aztán sokkal nagyobb szerepe lesz a történetben: nemcsak a vendéglős, a szerelme és a zongorista sorsát, hanem a német Hans Eberhard Wieckét is keserűen köti össze.
Az öngyilkosok dalaként emlegetett szerzeményt több országban is tiltólistára helyezték, ugyanis számos városi legenda szólt arról, hogy többen a Szomorú vasárnap hatására vetettek véget az életüknek. Habár ezek többsége nem nyert bizonyosságot, az örök érvényű, ám végtelenül szomorú dallamot és sorokat egy életre átitatta ez a keserűség.
Amerikai rapszódia (An American Rhapsody, 2001)
Gárdos Éva rendezésében mutatták be az Amerikai rapszódiát 2001-ben, mégpedig olyan főszereplőkkel, mint Nastassja Kinski, Tony Goldwyn és Scarlett Johansson. A történetben egy fiatal pár, Margit és Péter (Kinski és Goldwyn) megelégeli a Rákosi-rendszer embertelenségét, és kockázatos vállalkozásra szánja el magát. Embercsempészt bérelnek, hogy juttassa át őket a szigorúan őrzött nyugati határon. A négytagú családból azonban csak hárman jutnak el az ígéret földjére: alig néhány hónapos kislányukat nem merik magukkal vinni a kockázatos útra. A kicsi utánuk hozatala sajnos nem sikerül. A kislány egy csecsemőotthonban ragad, falusi nevelőszülőkhöz kerül, míg nővére és szülei Amerikában próbálnak új életet kezdeni, és megpróbálni a lehetetlent: kihozni a kis Zsuzsit (Johansson) a vasfüggöny mögül.
Budapest (2009)
Walter Carvalho rendezésében készült ez a magyar–brazil–portugál romantikus dráma, melyben megismerjük José Costát (Leonardo Medeiros), a sikeres szellemírót, aki éppen a Névtelen Írók Konferenciájáról tart hazafelé Isztambulból, amikor gépe kényszerleszállást hajt végre Budapesten. Megérkezésekor beleszeret a magyar nyelvbe, az egyetlen nyelvbe, amit még az ördög is tisztel. Bár Rióban felesége és fia várja vissza, rá kell jönnie, hogy a házassága megromlott, egyre boldogtalanabb, végül magyarul kezd motyogni álmában. Amikor pedig Costa egy sikeres munkája hatására felesége beleszeret a feltételezett szerzőbe, csalódottnak és becsapottnak érzi magát: elhatározza, hogy visszamegy Budapestre megtalálni önmagát, és új történeteket írni.
Itt ismerkedik meg Krisztával (Hámori Gabriella), a harmincas, elvált, kisfiát egyedül nevelő magyartanárral. Az ő szeretetével és támogatásával José Costából Kósta Zsozé lesz, magyarországi szellemíró, aki újra képes lesz mesteri értekezések, novellák, versek megírására.
Ugyan a filmet nem fogadta kitörő örömmel a kritika, kissé közhelyes, sok helyen következetlen alkotás lett, és mi tagadás, maga a főváros is jóval több lehetőséget rejt, mint amit látunk belőle, de Budapest napján azért elfért ez is a listán.
Mivel magyar filmekből rendszeresen készítünk összeállításokat, nem ilyen jellegű ajánlót raktunk össze, de említésképpen azért megjegyeznénk pár olyan magyar alkotást, ahol maga a város is főszereplő.
Deák Kristóf Foglyok című filmje a Rákosi-rendszer abszurditását dolgozza fel különös humorral, Reisz Gábor Van valami furcsa és megmagyarázhatatlanja és Rossz versekje pedig a fiatalok Budpestjét festi a néző elé rendkívül szerethető hitelességgel. A mi Budapestünk köszön vissza Szilágyi Zsófia Egy nap című filmjének képkockáiról, de szót ejthetünk még Szomjas György Roncsfilm című alkotásáról, ami a mára eltűnt nyolckerbe vezet, emellett Józsefvárost látjuk Bereményi Eldorádójában is. Hasonló kedvencünk még Gothár Pétertől a Megáll az idő, Török Ferenctől a Moszkva tér, de ott van még az 1939-es Halálos tavasz Karády Katalinnal és Jávor Pállal vagy az 1938-as A varieté csillagai, ami a pesti éjszaka mélyére kalauzolja nézőit.
Ennyi film között biztosan mindenki talál kedvére valót. Ha szabad tennünk egy ajánlást: válasszon mindenki minimum egyet, ünnepeljük meg így az utánozhatatlan Budapestet.
Nyitókép: Amerikai rapszódia
