Ez a tárlat izgalmas bolyongásra invitál, amelynek sok rétege van, és mindenki megtalálja benne a számára érdekes momentumokat. Nem vállalkozik átfogó kronológiai áttekintésre, a ruhák sem időrendben követik egymást. Sokkal inkább az a szándéka, hogy olyan mozzanatokat vagy történelmi pillanatokat villantson fel, amelyekben tetten érhető, hogy az idők során hogyan fonódott össze a divat és a nagyvárosi élet.
Budapest megszületésétől, a fűzők és az abroncsos ruhák korszakától indulunk el, amikor még az elrejtés és az alak adott formára igazítása volt a cél, és a 2000-es évekbe, majd a jelenbe érkezünk, amikor az öltözködést már inkább a személyes ízlés alakítja, mint a társadalmi elvárások. Izgalmas megfigyelni, ahogy a test egyre inkább felszabadul a kötöttségek alól, és bár a Budapestet alakító események nagy mértékben hatottak a divatra, a ruhák az idő előrehaladtával egyre inkább az identitás kifejezőjévé váltak.
A kiállításnak hat tematikai egysége van, amelyek a divattervezés kialakulásáról, az öltözködés jelentésességéről, a divat hatalmi és reprezentatív funkciójáról mesélnek. A témák között a test mint kulturális konstrukció, a vásárlási szokások változása, a késztermékek megjelenése és a gyártás előtérbe kerülése is megjelenik. Az egységeken végighaladva megismerhetjük a budapesti divat változásait, a hazai textil- és ruhaipar múltját, és megérthetjük, hogy az öltözködés milyen szerepet játszott a magán- és a közösségi életünkben. Az egyes öltözékek színek szerint csoportosítva jelennek meg, ami azért izgalmas, mert így a múlt és a jelen kapcsolata is kitapinthatóvá válik: ebben az elrendezésben jobban érzékelhető a divat szerepének változása, valamint az, hogy miként változott a ruhák funkciója.
És bár a kiállított darabok együttesen mesélnek a különféle folyamatokról, van köztük néhány olyan, kiemelkedő ruha, amelyek különlegességük vagy szépségük folytán külön is említésre érdemesek. A kiállítás több mint százhúsz teljes öltözéke közül ilyen például a Náray Tamás első kollekciójából származó fekete koktélruha, amelynek alsó, tollas rétegei a húszas éveket idézik. Egy hetvenes évekből származó csillogó, jégkék miniruha egyszerre utal vissza arra az időszakra, amikor a hölgyek már bátrabban mutatták meg a lábukat, és szép példája az úgynevezett űrkorszaknak is, amikor a ruhák hangulatukban és megjelenésünkben egyaránt futurisztikussá váltak. Szintén bámulatos Mariano Fortuny mintákkal gazdagon díszített kaftánja, ami ezüstszürke, zöld mintás hernyóselyem bársonyból készült, és gazdag rajzú, madarakkal kiegészített növényi ornamentika a legmeghatározóbb jellemzője. És bár teljesen más korból származik, szívesen viselném azt az 1905-ös darabot is, amelyet kifejezetten városi sétákra, korzózásra terveztek. Szecessziós, törtfehér színű, aprólékosan kidolgozott, csipkével gazdagon díszített selyemruha, mely finom megjelenést biztosíthatott viselőjének. Napernyő és kistáska egészíti ki, amelyek remekül passzolnak hozzá.
A kiállítás teljes öltözékein túl számos kiegészítőt is láthatunk. Hajbavalók, cipők, csatok, kontytűk, fehérneműk, fűzők, vállfák, nyakláncok, fülbevalók, brossok teszik világossá, hogy a divat nem csak ruhákból áll. A Divat & város mintegy kétszázötven tárgyat vonultat fel, amelyek az egyes évekhez és eseményeikhez kötődnek, így avat be még mélyebben a divat múltjába. A tárlat darabjai főként a múzeum gyűjteményéből származnak, de a legnagyobb hazai kulturális intézmények, így a Magyar Nemzeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria, az Iparművészeti Múzeum, a Hadtörténeti Múzeum és az Országos Széchényi Könyvtár is hozzájárult a maga öltözékeivel. A divatkiegészítők mellett korabeli plakátokat, zászlókat, videófelvételeket, sőt még olaj-vászon festményeket is megtekinthetünk, amelyek mind kapcsolódnak valamilyen módon a divathoz.
És az igazi izgalom a kétezres éveket követően kezdődik. Itt a határvonal, ugyanis ekkortól kezdve már nem a fejlődési ív és az évek vannak a középpontban, hanem az a 23 kortárs, Budapest által ihletett ruha, amelyeket hazai divattervezők készítettek. Ez a szekció azért is érdekes, mert a tervezők arra törekedtek, hogy a tervezés és a gyártás során környezettudatos megoldásokat, újrahasznosított anyagokat, etikus gyártási módszereket alkalmazzanak. Az Evelinfink kollekciója például élelmiszeripari melléktermékből: ananászlevélrost textíliákból, a Borbala-ruhák nejlonhulladékból, az Amora.Kiss.Tibi pulcsi pedig vintage anyagból készült.
Egy boxban olyan tervezői darabok láthatók, amelyeken látképek, épületrészletek formájában direkt módon jelenik meg a város. Itt van a Romani Design gyönyörű ruhája, amely hagyományos magyar kékfestő és roma virágminták fúziója, továbbá a Manier devaré bársony csodája, ami a szecessziós Budapestet idézi. A legnagyobb kedvencem a budapesti városi forgatag által ihletett tarka szoknya és a hozzá tartozó kiskabát, amely bohémsága révén tűnik ki a sorból.
A kiállítás 2024. április 24-ig látható a Kiscelli Múzeumban.
Fotók: Fáryné Szalatnyay Judit / BTM Kiscelli Múzeum
