A Kortárs Építészeti Központ és az OSA Archívum idén már 12. alkalommal szervezte meg a Budapest 100 programsorozatot, amely ezúttal a budai Vár bevételére invitált.

A Várnegyed ódon utcáit turisták és egyszerű sétálók egyaránt szívesen róják. Ez alkalommal nem csupán bekukucskálhattunk a régi épületekbe, hanem be is léphettünk, ami különösen vonzóvá tette a programokat. A vezetett séták, házbemutatók regisztrációja percek alatt betelt, mégsem érezhette magát csalódottnak az, aki lemaradt róluk, és hétvégi programként ennek ellenére is a Budapest 100-at választotta.

Minden részt vevő épületről rövid ismertetőt helyeztek ki, így az érdeklődő egyénileg is könnyen tájékozódhatott, de a lakók is szívesen megválaszolták a felmerülő kérdéseket.

A kapukat feldíszítették, még egy rozsdás porolóra is különleges installáció készült. A belső kertek frissen nyírt fűvel, gondozott növényekkel várták a látogatókat.

A legkisebbekről sem feledkeztek meg: várbeli épületekről, kőbe vagy fába vésett motívumokról készült színezők adtak feladatot az ifjú látogatóknak.

A Várnegyedet tűzvészek, a török idők rombolása, Budavár 1686-os visszafoglalása és a II. világháború bombázásai is pusztították, mégis megőrizte középkori hangulatát. A lerombolt épületeket mindig a megmaradt falmaradványokra emelték, így az utcák nyomvonala a 13. század óta változatlan.

Az eredetileg gótikus épületekre csak a vastag, díszített falak emlékeztetnek, a jelenlegi utcakép barokk jellegű, és a Budavár 1686-os visszavétele után betelepített, elsősorban német lakosság alakította ki.

Szerencsére a helyreállítások során törekedtek az eredeti állapot visszaállítására, ha pedig erre nem volt mód, akkor a környezethez kulturáltan alkalmazkodva építkeztek.

Bár ez nem minden várbeli épület esetében mondható el, a törekvés egyértelmű: ilyen, régiesre kovácsolt postaládasorral panelépületben biztosan nem találkozunk.

Sajnos a régi kapuk, kilincsek városszerte gyakran válnak a felújítások áldozataivá, ám a Várnegyedben a műemléki védettségnek köszönhetően szerencsére még gyönyörködhetünk kézműves remekekben.

Az egyik kertben a város egyetlen természetvédelmi oltalom alatt álló szőlőtőkéjét is megcsodálhattuk. A kertet tavasztól őszig szépen befutó és beárnyékoló szőlőtőke 1982-ben vált védetté. A visszaemlékezések szerint az 1930-as évek végén Csákvárról a kertbe került szőlővessző a budapesti ostrom után a romok alól is kihajtott, és a lakók pártfogásukba vették. A belső udvarnak azonban nemcsak ez volt a különlegessége, hanem egy kézi kocsifordító is. A helyszűke nem engedte, hogy lovas kocsik meg tudjanak itt fordulni, ezen segített a fordító.

Egy másik épületben velencei domborművekkel találkozhattunk, az egyik Noé bárkáját ábrázolja. A faragványok eredetéről kevés biztos dolog tudható, a legenda szerint egy velencei gróf hozta őket magával.

Volt, ahol még a titkos pinceajtók is megnyíltak.  A Vár alatt húzódó alagútrendszert csaknem mindegyik pincéből el lehet érni. Manapság csak a felújított és biztonságos részére engednek látogatókat, de a házak pincéjében körbepillantva is lenyűgöző ez a valóságos labirintusrendszer.

A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára

A budai Várban székelő intézmények egy része, köztük a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára is csatlakozott a nyitott házak programjához. A levéltári épület létrehozását már 1874-ben kezdeményezték, de a megtervezésére csak 1911-ben kapott megbízást Pecz Samu műegyetemi tanár. Az I. világháború és az azt követő pénzügyi nehézségek miatt elhúzódott az építkezés, a költözést csak 1923-ban kezdték meg. A neogótikus épületet kívülről gyönyörű kőfaragványok, belül minden felületet beborító festett falak, a történelmi Magyarország városainak címerét bemutató festett üvegablakok és hazánk középkori történelmének jeles pillanatait megörökítő festmények díszítik.

A Budapest 100 jelmondata, a Minden ház érdekes idén nem szorult különösebb magyarázatra: minden kő, minden apró részlet a történelmünkről mesélt.

A képek a szerző fotói.