Az emberek az 1. világháború és a spanyolnátha-járvány okozta sokkot maguk mögött hagyva szinte fejest ugrottak az élet élvezetébe: az avantgárd művészeti mozgalmakat a szépség, az életöröm, a dekorativitás iránti vonzalom váltotta fel. A korszak átfogó művészeti irányzata, az art deco a modern világ szépségének megtestesítőjévé vált.
Talán nem is lehetne látványosabban illusztrálni az art deco életérzést és az 1920-as évekre a művészetekben végbement radikális ízlésváltozást, mint a 20. század egyik legnagyobb festőzsenije, Pablo Picasso két emblematikus alkotásával. Az 1907-ben született Avignoni kisasszonyok „túllép a festészeten, és felszínre hozza mindazt, ami az utóbbi 50 évben történt” – fogalmazott a francia író, André Breton. A rendkívül kifejező nőalakokról minden eszünkbe jut, csak a szépség nem. Az 1923-ban született, Forrás című festmény nőalakja viszont már egyenesen a reneszánsz szépségideált favorizálja.
Ekkoriban elementáris erővel tört fel az emberiségnek a szépség, a nyugalom és a boldog élet iránti vágya. Ennek eredményeként született meg az art deco irányzat, amely a vizuális kultúra minden területén nyomott hagyott.
Az art deco kifejezés az 1925-ben Párizsban megrendezett iparművészeti kiállítás nevéből – Exposition internationale des arts décoratifs et industriels modernes – származik. A korszak egybeesett a mai értelemben vett modern világ születésével, amely magával hozta az új műfajok virágkorát is.
Az utca művészete, a plakátok, a film a mindennapok részévé váltak.
A pezsgő nagyvárosi élet pozitív élményei mellett a metropoliszok elidegenítő hatása, az élet elgépiesedése is sok művészt ihletett meg. A filmművészetben Fritz Lang Metropolisz című disztópikus alkotása illeszkedik e sorba, de hazai művészek is zseniálisan ragadták meg az egyre inkább eluralkodó életérzést.
Az összebújó szerelmespárt a rideg környezet, a hideg színvilág, a zöld szamárnak emelt emlékmű és a geometrikus formavilág által alkotott térben látjuk. Bortnyik Sándor szemléletesen és nem csekély iróniával érzékelteti a városi élet negatívumait.
De a sokat kárhoztatott nyugati világ nagyvárosi életformájához képest az egzotikumok, az Európán kívüli kultúrák tárgyi világa, a keletiek hitvilága, sőt maguk a fehértől eltérő bőrszínű emberek is extra divatossá váltak. Így lett egyszerre ünnepelt sztár Buddha és Josephine Baker afroamerikai táncosnő. Ráadásul a történelem során először ekkor érkezett meghatározó divatirányzat Amerikából Európába. Ez volt a jazz, a fekete muzsikusok zenéje, amely egész Európát meghódította.
Az art deco korszakával egy időben jelentős társadalmi változások is bekövetkeztek.
A nők helyzete, társadalmi szerepe, életmódja gyökeresen megváltozott. Tömeges munkába állásuk, a nyilvános életbe való bekapcsolódásuk, sportos életvitelük, szabad gondolkodásuk révén az art deco korszak főszereplőivé váltak. Rövidültek a ruháik és a hajuk, cigarettáztak és éjszakai mulatókba jártak, öntudatosakká váltak, ahogy ez Tamara de Łempicka híres festményén, az Auto portrait-n is látványosan tükröződik.
Łempicka, a lengyel származású francia festőművész, a megtestesült vamp a korszak emblematikus művésznője volt, művészetével és életvitelével egyaránt a korszak ikonjává vált. Alkotásai már életében rendkívül népszerűek voltak, manapság pedig csak magángyűjteményekben, híres hollywoodi színészek, neves művészek kollekcióiban lehet találkozni a festményeivel.
„Plakátod kevés, de élénk színnel készíttesd, mert nagy színfoltokkal érhetsz el döntő hatást. Használd ki a plakátbetűk robbanó erejét, hogy hirdetésed olvasás nélkül is érthető legyen.” Budapest Székesfőváros Hirdetővállalata plakáthirdetési tízparancsolatának ajánlásait a korszak legtöbb művésze komolyan vette: látványos, könnyen értelmezhető, dekoratív megjelenésű, egyszerű üzenetekkel operáltak.
A művészek szabad kezet kaptak a megbízóktól. Az alkalmazott grafika szíves fogadtatásra lelt a képzőművészek körében, mivel egy plakát megtervezése sokkal költséghatékonyabb volt, mint mondjuk egy festmény elkészítése. A Modiano cigarettapapírt és hüvelyt forgalmazó vállalat plakáttervezésre kérte fel a korszak jelentős alkotóit, többek között Berény Róbertet, Pólya Tibort, Irsai Istvánt, Molnár C. Pált és Pekáry Istvánt, így ugyanarról a témáról számos különböző, de egyaránt remek plakát született.
Az Orion híradástechnikai vállalat Bottlik József grafikusművész által 1925-ben megtervezett egyszerű, mégis kifejező emblémája az art deco stílusjegyeinek egyik legszebb példája, és annyira sikeres volt, hogy ezt látva sokan a mai napig be tudják azonosítani a márkát. A háromfejű karakter a hang terjedését szimbolizálja, míg a fejek feletti cikkcakkvonalak az elektromosságot. Az embléma összhatásában az art deco egzotikum utáni vágyát is kielégítve indián totemdíszt idéz.
Ha egyetlen alkotással szeretnénk az art deco stílust bemutatni, kiváló választás Vaszary János Morfinista című képe. A mű főszereplője az art deco korszak elegáns, vagány megjelenésű nője, akinek morfiumos kábulatában Buddha és komor férfialak egyaránt megjelenik, a háttérben pedig égre törő nagyvárosi épületek fojtogató légköre veszi körül.
A cikkhez felhasznált források:
A Magyar Nemzeti Galéria Art deco Budapest, Plakátok, tárgyak, terek című kiállítása. Kurátor: Katona Anikó. Bellák Gábor Jazz és Buddha. Az art deco művészete című előadása, amely az Art deco Budapest kiállításhoz kapcsolódó Múzeum+ programon, április 20-án hangzott el.
A nyitókép a szerző felvétele.
