Ahhoz, hogy figyelemre méltó művek szülessenek, tehetség, képzettség és gazdag alkotói fantázia kell. Olyan munkák, amelyeknek karakterük van, másoktól jól megkülönböztethetők, magához vonzanak, figyelmet követelnek, így lopódznak közel a szellemhez, a lélekhez.
Cakó Ferenc
Nemzedékek nőttek fel a mulatságos Zénón és a kedves Sebaj Tóbiáson. A gyurmafigurák ügyetlenkék és nagyon-nagyon szerethetők. Cakó Ferenc neve már szerte a világon egyet jelent a homokanimációval. Alkotói módszere, találmánya, amelyet azóta továbbfejlesztett, „világmozgalom” lett.
Szerzői jog nem védi, de két művéért övé két fődíj. Az egyiket 1987-ben a Cannes-i Filmfesztiválon az Ab ovo című alkotásáért a zsűrielnök Claudia Cardinale kezéből vehette át. A másik a berlini Arany Medve-díj volt a Hamuért, 1994-ben (ezt Oscar-díjra is jelölték). A homokanimáció igazi világpremierjére 1996-ban került sor: Cakó élő adásban, a Müpában mutatta be a produkcióját, amelyet nyolcvantagú nagyzenekar muzsikája festett alá.
Kötődése az animációhoz kiskamasz korában kezdődött, amikor a Pannónia Filmstúdióban megnézte Foky Ottó kiállítását, ahol a királyfi koronája rézből, a tarisznyája pedig bőrből készült. A varázs magába szippantotta a lelkes művészpalántát. A Képzőművészeti Főiskola alkalmazott grafikai szakának hallgatójaként több filmet is készített, és a Petőfi cíművel első díjat nyert.
Innét már egyenes út vezetett a Pannóniába. A díszletműhelyben kezdett, bábfilmek sorát készítette. Rajzfilmet soha. A rajz és a báb két külön világ, mondja.
Filmjeinek sikerét mindig a szellemes ötletek sokasága adta.
Fúvásos módszerrel már korábban is alkottak képeket, de ő a prézlit, a vasport, a mosóport és a cukrot végigpróbálva rátalált a legalkalmasabbra: a homokra. Nem a szaúdira, hanem a közönséges dunaira (egy filmhez elég három befőttesüvegnyi). Az apró szemek teaszűrőn átszitálva az üveglapon, erősen megvilágítva olyanok, mint a borostyán. Durva szórással fekete, finoman szórva halványbarnás-áttetsző a homok színe. Cakó a körmét, az ujjbegyét, a tenyerét, apró papírdarabkákat, porszívót, kis fúvócsövet használ ahhoz, hogy a varázsasztalon megszülethessen a csoda.
A kiállításon homokképeket és festményeket látunk. Cakó a pandémia idején újból foglalkozni kezdett kedvenc főiskolai technikájával, a rézkarccal. Ez is ugyanolyan kihívás a számára, mint a filmkészítés, csak ott az agyaggal, a homokkal kell megküzdenie. Mozgalmas, látványos, szürreális hangulatú alkotásait egyaránt jellemi szociális érzékenység és groteszk, ironikus megfogalmazás. „Hihetetlenül jó játék, hogy mit tudok kihozni egy absztrakcióból az ötszáz éves technikával, ami aprólékos és pontos munkát követel. Ahogy én csinálom, az is számtalan vázlatból születik. Ugyanúgy, ahogy a film. Az nem izgat, hogy csendéletet fessek, de az igen, hogy fröcsköléssel, a homokszemcsék formálásával mit tudok kihozni a fantáziámból” – meséli.
Cakó Ferenc több nemzetközi filmfesztivál fődíjasa.
Futóhomoktól a rézkarcnyomatig című kiállítását augusztus 20-ig, a kecskeméti Hírös Agórában lehetett megtekinteni.
Orosz István kiállítása a Bozsó Gyűjteményben
Orosz István a kortárs magyar képzőművészet meghatározó alakja. Plakátművészetének lenyomata ott a történelemkönyvekben. Az ő műve az Elvtársak, agyő (1989). Sajátos grafikai kifejezőrendszerével a nyolcvanas években kulturális, a kilencvenes évek fordulóján politikai plakátok sokaságát alkotta. Önálló grafikai életműve is jelentős.
Kecskeméten született, tanult rajzolni, és érdekelte a matematika meg az irodalom is – az előbbit képzőművészeti alkotásai, az utóbbit számtalan könyv bizonyítja. Az Iparművészeti Főiskolán a a grafikát választotta. Akkor járt oda, amikor a formatant a kockáját akkoriban megalkotó Rubik Ernő tanította. Amikor diplomázott, a Pannónia Filmstúdióból Gyulai Líviusz éppen háttérfestőt keresett, és a diplomakiállítási művei alapján őt választotta. Leszerződtették, és többféle feladatot kapott. Például dolgozott Rófusz Ferenc Oscar-díjas, Légy című filmjén. Saját forgatókönyveket is írt. „Ez egy fertőző dolog: évekig dolgozunk, készítünk öt-hatezer rajzot, ami aztán lefut pár perc alatt. Mégsem lehet tőle szabadulni” – mondja.
A Bozsó Gyűjtemény termeiben grafikai munkáit, deszkaszobrait és anamorfózisait láthatjuk. Az utóbbi gyakran használt technika volt a XVII. században. Akkor ismerte meg, amikor Franciaországban dolgozott. Annyira megtetszett neki, hogy továbbfejlesztette. Olyasmit talált ki, amit előtte még nem csináltak: hogy az asztallapon levő kép is ábrázoljon valamit, ne csak a tükörhengeren megjelenő. A kiállítás képén például avarral borított őszi tájat, a tükörhengeren pedig Dionüszosz szakállas arcát látjuk. Munkáira a felborított perspektíva, az optikai illúziók, a geometriai paradoxonok jellemzők, amelyek egyszerre játékosak és filozofikus tartalmúak. Szép számmal láthatunk rinocéroszképei közül, és deszkákból épített, perspektívajátékos, nagy méretű térplasztikáját is kiállították.
Orosz István képzőművészeti munkásságát Munkácsy- és Balázs Béla-díjjal ismerték el. 2011-ben Kossuth-díjat kapott, 2018-ban a Nemzet Művésze lett.
A kiállítás október 17-ig látogatható.
Milorad Kristic képző- és animációs művész, multimédiás (képregény, fotó, animációs film, színház) alkotó.
Szlovéniában született, gyerekkora óra ügyesen rajzol. Jogásznak tanult, de képzőművész lett. Harminc éve Magyarországon él. Látványvilága nagyon szerethető és nagyon közép-európai. Nyelve az a nyelv, amelyet az irodalomban Hrabal, a filmszalagon Menzel beszél. Ha fáj a lélek, mert elege van a sokfelé megtapasztalható utálkozásból, kisszerűségből, irigységből, akkor Krstic-képeket kell nézegetni. Ettől ugyan nem lesz körülöttünk kevesebb az utálat, de könnyebben elviseljük majd.
Krstic szimultán játéknak, interaktív fogócskának nevezi az alkotásait. Mivel magukkal ragadók, bevonódunk, vele játszunk. Kétdimenziós képei is mesélnek. Történeteket látunk. „Számomra nincs különbség a két műfaj között. Ahhoz, hogy érdekes legyen valami, egy jó mese kell. Én nem festő vagyok, hanem rossz költő, aki nem tud írni, akinek muszáj ceruzával és ecsettel megfogalmaznia a mesét. Ha valaki nézi, akkor legyen benne valami plusz. Legyen művészeti kirándulás, hogy mások az én történetemben találják meg a saját történetüket. Mindennap rajzolok; ha nem ceruzával, akkor a számítógépnél, az egérrel. A fejemben ott a kép, amit kézmozdulatokkal meg tudok csinálni.”
My baby left me című alkotása 1995-ben Ezüst Medve-díjas lett Berlinben, a Das anatomische Teather (forgatókönyv, rendezés, grafika, animáció) című pedig több fesztiválon helyezett. A Mészáros Márta által rendezett, A csodálatos mandarin című 2001-es filmnek ő volt a látvány- és díszlettervezője. 2018-ban ő készítette a Ruben Brandt, a gyűjtő című egész estés animációs thrillert. (A film címe Rubens és Rembrandt nevének összeolvasásából keletkezett.) A Ruben Brandt sikerrel szerepelt nemzetközi fesztiválokon.
A Rubensrembrandt című kiállítás szeptember 11-ig látható.
Józsa Ágnes
A nyitóképen Cakó Ferenc grafikus, animációs filmrendező. Fotó: MTI/Ujvári Sándor
