A Ludwig Múzeum az évforduló kapcsán nyílt IPARTERV 50+ című kiállítása a csupán néhány napig látható, zsűrimentes kiállításokra emlékezik.

Megnyílt a Ludwig Múzeumban az IPARTERV 50+ című kiállítás, amely nem az ötven éve rendezett tárlatok rekonstrukciójaként működik, hanem az akkor kiállító művészek legfrissebb munkáiból válogat. A kortárs reflexiók is hangsúlyosan szerepelnek ebben a kiállításban, így Tót Endre képverseit vagy Borsos Lőrinc Cenzúrázott Bak Imre című alkotását is megtekinthetjük.

Ötven éve rendezték meg az Iparterv I. (1968) és az Iparterv II. (1969) kiállításokat, amelyek kánonteremtő fogalommá válva egy egész művészgeneráció névadójaként vonultak be a hazai köztudatba. A tárlatok az aczéli kultúrpolitika ellenszelében szerveződtek és nem a hazai hagyományokat folytatták, hanem próbáltak a leghaladóbb avantgárd irányok szerint, az alkotás gesztusát felszabadítva alkotni. A Ludwig Múzeum az évforduló kapcsán nyílt IPARTERV 50+ című kiállítása a csupán néhány napig látható, zsűrimentes kiállításokra emlékezik, de nem azok rekonstrukciójára törekszik, hanem az iparterves művészek elérhető legfrissebb munkáiból, valamint a későbbi generációk alkotóinak Iparterv-reflexióiból válogattak.

Készman József és Popovics Viktória kurátor figyelt arra, hogy a munkákat kontextusba helyezze. Az egyes tablókon szerepelnek az Iparterv kiállításokon szereplő művek kisméretű reprodukciói is, így lehetőségünk van megfigyelni, hogy egy-egy alkotó munkássága milyen irányba haladt.

Az információs térben egy nagy idővonal tájékoztat az eseményekről. Ebből is látszik, hogy a két kiállítás nem előzmény nélküli, hiszen az Ernst Múzeumban szervezett Studió kiállítások vagy a Pécsi Műhely megalakulása is fontos kiindulópontnak tekinthetők. Ebben a térben szerepel még Tót Endre Az Iparterv-csoport színre lép, valamint Méhes László Langyos víz című munkája és Frey Krisztián egy nemrégiben előkerült festménye is.

 

Az első nagy teremben Keserű Ilona monumentális munkáinak dekoratív jellege és transzcendens ereje ragadja meg a néző figyelmét. Ezek a friss alkotások az Iparterves munkákat és az életműben felbukkanó, állandó motívumokat vizsgálja a vászonra varrt képi idézetek formájában.

Konkoly Gyula az első Iparterv-kiállításon hulladékanyagból készített assemblage-munkákkal, a következő tárlaton onánia-modellnek nevezett konceptekkel szerepelt, ám a 80-as évektől kezdve a figurális festészet felé fordult. Ezt igazolják Kurátornők című sorozatának kiállított darabjai is.

A következő, geometrikus szekcióban Nádler István Hét utolsó szó című munkája és Bak Imre alkotásai szerepelnek. Nádler friss sorozata a keresztút különböző pillanatait ábrázolja absztrakt formákban, ennyiben tehát vallásos geometrikus alkotásnak tekinthető. Bak Imre munkái közül kiemelkedik az Ön-Arc-Kép című, amely egyrészt archaikus elemekből építkező tájképként értelmezhető, másrészt egy pixelekből összeálló arcot is kirajzol.

A bolgár származású Siskov Ludmil tömegmediális elemekből építkező művei popos színvilágú, szürreális kompozíciók, amelyekben a nyugati tömegkultúra ikonikus alakjai, autóversenyzők, jazz-zenészek, űrhajósok is szerepelnek.

Siskov Ludmil munkáival szemben áll Kemény György Memento Vitae című műve. Kemény ugyan nem vett részt kiállítóként az Iparterv-tárlatokon, azok arculatának tervezőjeként mégis szorosan kötődik az ipartervesekhez, ezért szerepel ezen a kiállításon. Továbbhaladva St. Turba Tamás szavazófülkéjét installálták, majd a kisebb terekben Erdély Miklós, Baranyay András munkái szerepelnek.

Lakner László munkái saját termet kaptak: míg az iparterves kiállításokon az alkotó inkább pop-artos munkákkal szerepelt, addig ezeket a nagyméretű vásznakat ősi írásjelekre emlékeztető formák uralják.

Hencze Tamás és Méhes László munkáit egymással szemben installálták, majd a legbelső térben egy mini csoportos kiállítást rendeztek be Pálfalusi Attila, Frey Krisztián, Jovánovics György, Major János munkáiból.

A kiállítótér utolsó három terében szerepelnek a Andreas Fogarasi, Horváth Tibor, Kaszás Tamás, Kis Varsó, Kerezsi Nemere és Sugár János kortárs reflexiói, amelyek közül az egyik legizgalmasabb Borsos Lőrinc Cenzúrázott Bak Imre című munkája. Tót Endre a kiállításra több festményt, képverset is készített, valamint néhány művészi demonstrációjának emlékével is részt vesz a tárlaton.

A március 24-ig látogatható tárlatot kétnapos konferencia zárja, amelyen több iparterves alkotói is részt vesz majd.

Fotók: Kultúra.hu/Csákvári Zsigmond