A Cezanne-tól Malevicsig – Árkádiától az absztrakcióig című tárlat kiindulási pontja természetesen a Szépművészeti Múzeum saját anyaga, de a kiállítást a világ jelentős múzeumaiból kölcsönzött műalkotások gazdagítják, melynek biztosítási összértéke meghaladja a 300 milliárd forintot. Mintegy százhúsz festményt, szobrot, rajzot, vízfestményt, sokszorosított grafikát láthat az érdeklő, elsősorban az orosz konstruktivizmus és szuprematizmus, a Bauhaus és a holland De Stijl mozgalom, valamint a magyar mesterek és Cezanne közötti kapcsolódási pontokra fókuszálva. Többek között Picasso, Braque, Moholy-Nagy, Mondrian, Klee alkotásai is részei a tárlatnak.
A kiállítás jó alkalom arra, hogy Cezanne nevének ékezetes írásmódja megváltozását elültesse a köztudatban. A korábban használatos franciás, ékezetes változat helyett az eredeti provanszál írásmódot használja a tárlat is, a család és a Société Paul Cezanne kérésének megfelelően.
A tárlat tematikus elrendezésben mutatja be az alkotásokat, Cezanne műveit tekintve kiindulási pontnak. Először szülővárosát, Aix-en-Provence-t ábrázoló művekkel, majd az impresszionistákkal való kapcsolatát és baráti körét reprezentáló alkotásokkal ismerkedhetünk meg. Ezután kimondottan egymásra reflektáló, vizuális és szellemi kapcsolódási pontokat bemutató képpárok és szekvenciák következnek, amelyek már a legújabb művészettörténeti kutatások eredményeit reprezentálják. A francia mester életműve az első, 1895-ös párizsi kiállítása, majd a halálát követő 1907-es Őszi Szalonon megrendezett monografikus tárlat óta a képzőművészek, írók, költők, művészettörténészek érdeklődésének a középpontjában áll, a konstruktív művészeti irányzatok kiindulópontjának is tekinthető.
A tárlat remek és újszerű válogatásának köszönhetően a művek párbeszédben állnak egymással, és a laikusok számára is rögtön láthatóvá válnak az azonosságok, a francia mester közvetlen, ihlető hatású zsenialitása.
A kiállítást előkészítő kutatások során derült fény például arra, hogy Bortnyik Sándor három kompozíciójának, a Mértani formák a térben címűeknek közvetlen ihletője volt a Szépművészeti Múzeum tulajdonban levő Cezanne-mű, A tálaló. Bortnyik az 1920-as évek közepén festett művein lemond a téri szerkezetről, beéri a puszta sík ábrázolásával, a viszonyok és arányok szépsége jelenik meg alkotásaiban.
De az orosz konstruktivizmus és szuprematizmus képviselőinek, Antoine Pevsnernek, Alekszandr Rodcsenkónak egyszerű, de látványos formanyelvének kiindulópontja is a nagy francia mester művészete. A Bauhaus irányzat és a holland De Stijl mozgalom is számos ponton kapcsolódik a mesterhez, míg végül a teljes letisztultság, a formák és színek végletekig történő leegyszerűsítéséig jutunk el Mondrian, Malevics és Ben Nicholson művein keresztül.
A cezanni tektonikus ábrázolásmód, a hagyományos tájképek előterének és hátterének kialakítása és arányai, a természet, a mértani formák ábrázolása mind a modern festészeti törekvések előfutárának tekinthetők. A tárlat során számtalan remekmű bizonyítja, hogy Cezanne megkerülhetetlen az európai művészet fejlődésében a modern irányzatok kialakulásakor.
A művészek számtalan kapcsolódási pontjának bemutatása, a gondosan kiválasztott alkotások a látogatók számára is világossá teszik az inspirációk, az alkotók és alkotásaik közvetlen hatásainak fontosságát. Külön érdekesség, hogy a tárlat tipográfiája is kapcsolódik Cezanne-hoz: a feliratok kiválasztott betűtípusa is illeszkedik a francia mester stílusához, az általa használt mértani formákra reflektál.
A tárlat, amelynek kurátora Geskó Judit, február 13-ig látogatható.
Fotók: Hartyányi Norbert/Kultúra.hu
