A zsidók elsőként a muhi csatát követően telepedtek meg Budán: a tatárjárás után IV. Béla hívta ide őket, mivel az ország újjáépítéséhez szüksége volt a tőkeerős és fejlett közösségre. A király 1251-ben kiváltságlevélben biztosította jogvédelmüket. A zsidók ekkor kereskedelemmel, pénzügyletekkel foglalkoztak, az országon belül csak ők adhattak kölcsönt, és a kiváltságlevélben szerepel az is, hogy zálogtárgyként bármit elfogadhattak, még papruhát is (azaz a katolikus egyháznak is hiteleztek).
Az akkori izraelita közösség, körülbelül 10-15 család, a mai Szent György és Színház utca környékén élt. E terület alatt húzódik a körülbelül 1350 méter hosszú, néhol háromszintes pincerendszer, amely főként védelmi funkciót látott el, de használták hűtésre is. Az itt található kutak jó minőségű vízforrásnak számítottak a középkorban. A pincerendszer Mátyás korabeli részében most is látható egy körülbelül húsz méter mély kút. Az ásatások során egy ehhez hasonló kútból került elő az Anjou címeres selyemkárpit, egy másikban pedig több, a zsidósághoz köthető tárgyat találtak.
Az itteni zsidóságnak Nagy Lajossal volt legelőször konfliktusa, aki 1360-ban kiűzte őket az országból, de néhány év múlva visszatérhettek. A 15. században, amikor felépült a vár, és a környékre kiváltságosok telepedtek, a mai Táncsics utca környékére költöztették őket. A közösség itt már 100-150 főre gyarapodott. Mátyás királlyal jó viszonyt ápoltak, az 1526-os mohácsi vész után azonban behódoltak a törököknek. Szulejmán ezután áttelepítette őket az Oszmán Birodalom más területeire.
Buda 1541-es török elfoglalása után a birodalom más városaiból telepítettek ide zsidókat, valószínűleg ekkor települt vissza néhány, korábban elköltöztetett zsidó család is.
Az Oszmán Birodalom jelentős pénzügyi hasznot húzott belőlük, ezért hagyták őket szabadon kereskedni: Bécsből Budán keresztül vittek Isztambulba posztót és vásznat, a Török Birodalomból pedig gyapotot szállítottak nyugatra. A kereskedők mellett voltak mesteremberek, orvosok és mészárosok is. Jótékonysági, temetkezési és betegápoló egyletet, tanulóköröket tartottak fenn, és három zsinagógát is építettek. 1686-ban, Buda visszafoglalásával véget ért a budai zsidó közösség virágzása: a várat ostromló katonák az utolsó szálig lemészárolták őket.
A különböző korokból származó falak között sétálva egy rituális fürdő bejáratához juthatunk. A hagyományok szerint egy újonnan letelepült zsidó közösség előbb épít mikvét, mint zsinagógát, mivel vallják, hogy tiszta lélek csak tiszta testben képzelhető el. A mikve a spirituális megtisztulást szolgálja, a Tóra ugyanis kimondja, hogy az ember alámerüléssel megtisztulhat bűneitől.
A mikvébe a zsidó férfiak általában minden pénteken elmentek, hogy tisztán köszönthessék a szombatot. Itt tisztították meg a közösségbe betérni szándékozókat is. A nők is jártak rituális fürdőbe: elsőként az esküvőjük előtt, majd azt követően havonta egyszer, a menstruációjukat követő hetedik éjjelen. Külön fürdőben mosták át a kóser konyha eszközeit.
A vár alatt található, 13. századi aknamikve szűk medence, amelyhez alig egy méter széles lépcsősor vezet. Akkoriban egy falétrán keresztül lehetett elérni a kézzel kivájt medencét, amelyet ma már vasrács fed. A medencét több forrás is táplálta, ennek köszönhetően fedezték fel az ásatások során: amikor megtiszttották a járatot, az természetes úton újra és újra megtelt vízzel.
Megtudtuk még, hogy mivel a 20. században nem lehetett mikvét látogatni, így ezek fokozatosan eltűntek. Magyarországon már csak a Kazinczy utcában találunk működő fürdőt, amelyben három medence van: egy a férfiaknak, egy a nőknek, és egy kisebb a kóser konyha tárgyainak. Ez a fürdő azonban nem látogatható szabadon.
Kocsis Katica
Fotók: Várkert Bazár facebook oldala
