A Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria újraegyesítését követően a két intézmény kiállítási koncepciója, visszatérve az eredeti, alapításkori alapelvekhez, gyökeresen átalakul. Több évtizedes távollét után a régi magyar művészeti anyag hazatért a Szépművészetibe, így a múzeum az egyiptomi és a görög-római művészet mellett a 18. század végéig mutatja be az egyetemes és magyar művészet történetét.
Ezzel párhuzamosan a Szépművészeti Múzeum 1800 utáni gyűjteményéből válogatott kiállítás ideiglenesen felköltözött a Budavári Palotába, a Magyar Nemzeti Galériába, amely így az elmúlt több mint két évszázad magyar képzőművészete mellett válogatást mutat be a korszak nemzetközi remekműveiből is. A 19. és 20. századi, illetve kortárs képzőművészet végleges otthona a várhatóan 2022-ben nyíló Új Nemzeti Galéria épülete lesz.
A közel 2300 darabból álló gyűjtemény már 2019-ben elhagyja a Hősök terét, hiszen a jövőre elkészülő Országos Múzeumi Restaurálási és Raktározási Központ új épületébe költözik, ahol már a legkorszerűbb körülmények között tárolják majd
Az új tárlat első egysége, a 19. századi művészetet bemutató termek a késő romantikától az impresszionizmuson át a szimbolizmusig terjedő időszakról adnak áttekintést. 4 teremben 5 szekcióra bomlik a kiállítás, ismert alkotók műveinek bemutatása mellett a kurátorok igyekeztek minél több magyar vonatkozást is becsempészni.
Szép példája ennek Wilhelm Leibl portréja Szinyei Merse Pálról. A mű érdekessége, hogy a festményt maga Szinyei adományozta a múzeumnak 1900-ban.
Teret kaptak olyan alkotások is, amelyeket újonnan restauráltak: ezek közé tartozik Gustave Courbet Birkózók című képe is.
Az utolsó teremben a századforduló időszakának szimbolista alkotóival találkozhat a közönség. Az eltérő témájú festményeket összeköti, hogy majdnem mindegyik mű térdelő szereplőt ábrázol. Igazi kuriózum megfigyelni, mennyiféle formában szerepelhet ez az egyszerű testhelyzet.
A 20. századi és kortárs kiállításrész a korábban a Szépművészeti Múzeum Majovszky-termeiben bemutatott gyűjteményi tárlat folytatása. Ám ezúttal nagyobb hangsúlyt kaptak az utóbbi évek szerzeményei, melyeket a közönség korábban nem csodálhatott meg.
A bemutatott művek tematikailag, kronológiailag, anyaghasználatában kapcsolódnak egymáshoz, kiemelve a magyar alkotókat. Így helyet kapott Reigl Judit, Viktor Vasarely egy-egy műve is, egy teremben pedig Hantai Simon 7 művét láthatjuk, melyek a művész hagyatékából a család adományaként érkeztek a budapesti gyűjteménybe.
A teremsorban élesen elkülönülő két egység között - egyszerre fizikai elválasztást és szellemi kapcsolatot is jelképező - különálló kabinet kapott helyet, ahol néhány havonta váltakoznak majd a gyűjteményt, illetve elméleti kérdéseket vizsgáló, új kutatási eredményeket ismertető kamarakiállítások. Az első december 13-tól a Lebegő végtelen Žilvinas Kempinas - Csörgő Attila - Erdélyi Miklós című kiállítás. Ezekkel a kiállításokkal gondoskodik az intézmény a tárlat folyamatos megújulásáról, így csábítva visszatérésre a látogatót.
Nyitókép: Claude Monet: Virágzó szilvafák (részlet). Fotók forrása: mng.hu
