A kamareterem beugrójában három festmény fogadja a látogatót, az egyik oldalon az otthont jelentő cigánytelep, Pécskődomb házait ábrázoló Mesés táj című munka a Kártyázókkal párban függ a falon, a másik oldalon pedig a látomásos-misztikus Rakéták című olajkép látható. Mögöttük két felnagyított fotón látjuk magát a festőt és a salgótarjáni cigánytelepet is, míg hangszórókból a festő gondolatai hallatszanak.
A terembe belépve azonnal kiderül, hogy a kiállítás nincsen túlgondolva, a képek egymás mellett, valamint egy nagy képcsoportba installálva jelennek meg, magyarázószövegeknek vagy különleges látványelemeknek nyoma sincs. Bizonyára azért, mert Balázs János képei önmagukért beszélnek és elég intenzívek ahhoz, hogy ne kelljen melléjük tenni semmit.
A falakon különféle tematikai egységekben függesztették fel a festményeket, a látogató ezáltal megismerheti, hogy Balázs Jánost milyen kérdések foglalkoztatták. Az egyik falon szerepelnek a történelmi témájú képei, például az Ókori pillanatok, az Egyiptom II. vagy az Attila a jelenkort szemléli című. Ezek a művek is igazolják, hogy a mindössze két osztályt végzett cigány festő olvasmányai által igen széles tudásanyagot halmozott fel, ismerte filozófiai és történelmi témájú szövegeket, szinte mindent elolvasott, amihez hozzájutott, és amelyek később nagyban inspirálták az alkotói munkában.
Egy következő falon szereplő konstruktivista tájképekből Balázs János személyes környezete, a salgótarjáni Pécskődomb, a cigánytelep rajzolódik ki. A barnákkal, valamint kékekkel és zöldekkel megfestett ábrázolások van Gogh és Cézanne stílusát is felidézik, a kontúrozás és a színkitöltés pedig a Gauguin kifejezésmódjához hasonló. Az avantgárd hatások a legtöbb munkán visszaköszönnek, ami azért is izgalmas, mert Balázs János nem igazán ezekből a művészekből inspirálódott, teljesen autodidakta módon fejlesztette magát, így világlátása és stílusa valójában teljesen egyedi, semmihez sem hasonlítható.
A művész festményeiben belső víziói ötvöződnek a cigánymesék misztikus világával és a valóság elemeivel. Ez az érzelemgazdag, belső impresszió által létrejövő világ köszön vissza a terem harmadik falán, amelyen Balázs János harmincnégy festménye látható három sűrű sorba rendezve. Az itt található festmények főként szürreális hangulatú, néha az absztrakba hajló figurális kompozíciók. Zsúfolt elrendezésük az ikonosztázokat idézi fel bennünk, ami még inkább felerősíti azt a gondolatot, hogy Balázs János magánmitológiát teremtett, képein egy sajátos és komplex univerzum, a festő izgalmas belső világa jelenik meg.
Ez az elrendezés egészen meghökkentő és kifejező, nagyot üt, azonban épp a sűrűségéből fakad a hátránya is: így nem igazán nyílik lehetőség arra, hogy az ide installált munkákat egyedi műalkotásokként szemléljük, olyan, mintha ezek a képek egybefolynának, nem tudnak kitörni ebből az egységből. Kár, hiszen Balázs János festményei önmagukban is kvalitásosak és sokkal komplexebbek annál, hogy csak így, egy elrendezés részeiként szemléljük őket.
A mágikus-látomásos jelleg köszön vissza a negyedik fal munkáin is, amelyek absztraktabb témákat dolgoznak fel. A kiállított vásznak közös jellemzője a monumentalitás, a képfelületet teljesen betöltő figurák összekapcsolása, valamint a felfokozott, tobzódó színhasználat. A gazdag motívumhasználat is szembetűnő ezeket a műveken is: a cigány népi motívumok, a misztikus elemek és a szimbolikus jelentéssel bíró állatok is megjelennek ezeken a vásznakon.
Az élete utolsó nyolc évében létrehozott és mintegy háromszáz munkát számláló festői életműből a Műcsarnok kamaratermében körülbelül hatvan darabot tekinthet meg a látogató, amelyek Horn Péter magángyűjtő kollekciójából származnak.
Kocsis Katica
Fotók: Kultúra.hu/Csákvári Zsigmond
További fotók a kiállításról itt.
