A népzene, az ethnojazz és a világzene hagyományait ötvözte és gondolta újra Várnai Dániel, mikor összeállította első önálló, Két út című albumát. A gitáros május 2-án 7 órakor mutatja be új szerzeményeit a Kobuci kertben, ahova a lemezen hallható vendégzenészek is elkísérik.
Várnai Dániel számos eltérő műfajban és zenei formációban kipróbálta már magát: gyerekkorában zongorázott, kamaszként az elektromos gitár felé húzott a szíve, később pedig jazzgitárt tanult a kőbányai zeneiskolában. A népzene legalább olyan meghatározó számára, mint a jazz, otthoni lemezgyűjteményében egyaránt fellelhető John McLaughlin és a Bartók-összes.
Ha mégis le kellene tennie voksát egy műfaj mellett, az a népzene lenne: Várnai végleg beleszeretett a tradicionális dallamokba, amikor 2001 környékén megismerkedett erdélyi-magyar feleségével, majd egyik legfontosabb tanárával, a gyimesi népzenét oktató Zerkula Jánossal.
„Ebben az időszakban, 2005-től volt egy zenekarom, amivel hagyományos magyar népzenéből kiindulva sajátos, modern felfogásban improvizáltunk, megőrizve az autentikus lüktetéseket, dallamokat, sok esetben népdalszerkezeteket is" – meséli a kezdetekről. A kortárs fülre hangolt népzene olyannyira a gitáros szívébe lopta magát, hogy a koncepciót először a Várnai Dániel ütős-vonós bandájával, majd az ethno-jazz fusion-ben utazó Folksz zenekarral vitte tovább.
A két zenekar továbbra is aktív, ám Dani idén elérkezettnek érezte az időt, hogy önálló vizekre evezzen, és kiteljesítse mindazt, ami a korábbi projektekbe nem fért bele. A gitáros első saját albuma, a Két út egyszerre tekinthető retrospektív összefoglalónak és egy új kaland kezdetének, hiszen ezúttal egymás mellett szólal meg az ethnojazz, a világzene és a népzene. „A gitár néha Jimi Hendrix hangzásvilágát idézi, miközben a zene harmóniailag a jazz műfajához áll közelebb. Ritmikájában és dallamvilágában hol a népzenéből, hol a modern fúziós zenéből merítettem, viszont minden esetben a magyar és a Kárpát-medencei kultúrához köthetők a dalok.
Nagy szükség van arra, hogy a magyar és Kárpát-medencei kultúrából kiindulva, magas színvonalú, és korszerű hangzású zenét alkossunk a jazz és a könnyűzene területén is.
Nem felszínesen szeretném ezt megtenni, hanem mélyebb inspirációt merítve ennek a kultúrának az értékeiből, ahogyan azt az irodalom, a komolyzene, és a képzőművészet méltán világhírű képviselői tették" – mondja Várnai a lemez kapcsán.
Bár a Két utat szólólemezként emlegetjük, az elkészítéséhez a hazai folk legjavát hívta segítségül a gitáros. A dalokban közreműködött többek között Szalóki Ági, Csizmadia Anna, Bognár Szilvia, a Folksz zenekar, Annus Réka, Kerényi Róbert „Szigony", Szlama László és Várnai Dani ütős-vonós bandája is.
Várnai úgy zenél legszívesebben, ha másoknak is teret adhat, hiszen az alkotók kölcsönösen inspirációt nyújtanak egymásnak, és saját hangjukkal színesítik a projektet: „ennek az egésznek a lényege az az energia, ami átjön a zenén, nemcsak rajtam, hanem mindenkin keresztül, aki szívből zenél. Próbálom kreatív emberekkel körülvenni magam."
A felkért művészek örömmel fogadták Várnai ötletét.
„Néhány éve kezdtünk el Danival közösen zenélni" – emlékezik vissza Annus Réka – „népi énekesként az fogott meg leginkább a játékában és a hozzáállásában is, hogy bár alapvetően nem népzenész, mégis hihetetlen tájékozottsággal rendelkezik e téren.
A paraszti zene hatása még úgy is átüt Dani zenéjén, hogy gitár van a kezében, pedig ezt a régies stílust még népzenészként is nehéz megtalálni."
Bognár Szilvia szerint a gitáros egy merészen új oldalról közelít a magyar népzenei hagyomány dalaihoz, dallamaihoz. „Dani feldolgozásai nélkülöznek minden sematikus megoldást. Ötleteivel, eklektikus, mégis egyértelműen körülhatárolható zeneiségével és remek csapata hangzásvilágával kétségtelenül új irányt mutat a népdalfeldolgozások, illetve a versmegzenésítések terén" – fejtette ki az énekesnő.
A népzene, az ethnojazz és a világzene hagyományait ötvözte és gondolta újra Várnai Dániel, mikor összeállította első önálló, Két út című albumát. A gitáros május 2-án 7 órakor mutatja be új szerzeményeit a Kobuci kertben, ahova a lemezen hallható vendégzenészek is elkísérik.
Várnai Dániel számos eltérő műfajban és zenei formációban kipróbálta már magát: gyerekkorában zongorázott, kamaszként az elektromos gitár felé húzott a szíve, később pedig jazzgitárt tanult a kőbányai zeneiskolában. A népzene legalább olyan meghatározó számára, mint a jazz, otthoni lemezgyűjteményében egyaránt fellelhető John McLaughlin és a Bartók-összes.
Mikor arról kérdeztük Danit, van-e olyan stílus, amiben még szívesen kipróbálná magát, az indiai zenét említette. Mint kiderült, korábban már többször is improvizált indiai művészekkel, és olyannyira lenyűgözte a keletiek profizmusa, hogy szívesen elsajátítaná a technikáikat. Ez egyelőre csak távoli terv; Várnai számára az a legfontosabb, hogy először a saját kultúráját térképezze fel, ha már itt tette le őt a gólya.
