Az indok az érdeklődés, mármint a kiadóké. Bíró-Balogh Tamás lehetne akármekkora szerelmese Kosztolányi Ádám életművének, és én is rajonghatnék Karinthy Gáborért, mint egy kamasz, ha a kiadók nem láttak volna fantáziát bennük. Karinthy Gábornak egyébként csak a versei jelentek meg az új kötetben, rendkívül különös prózai írásai is vannak, és a levelei is érdekesek. Az egyik, amit Füst Milánnak írt, és amit Beck András adott ki tizenöt éve a Holmiban, például így kezdődik: ?Kedves Milán bácsi, először is: ? miféle csészéből kávézott Ön, mikor megérkeztem? S miféle becses-különös kanálkával? S az a zaccevés, ahogy szétkente a száján a kanállal? mindez (a helyszínen szólni sem tudtam az áhítattól és meghatottságtól) elkísért engem, amint hazafelé siettem a júliusi utcán.?
Mi fogta meg Karinthy Gábor verseiben, hogy vállalta, sajtó alá rendezi, jegyzetekkel látja el a szövegeket?
Azok közé a költők közé tartozik, akiknek gondolataik is vannak, de tudnak dalolni is. Jó költő volt, szerintem semmivel sem rosszabb, mint számos érettségi tétel. A verseiből kirajzolódó figura rendkívül izgalmas, és az életben is biztos nagyon érdekes ember lehetett. Bár ez viszonylagos, egy barátom például azt mondta: ?Ne haragudj, de érdekes emberek mi vagyunk. Karinthy Gábor őrült volt.?
Érte meglepetés a versek összegyűjtésekor?
Karinthy Gábort, akárcsak Kosztolányi Ádámot, erős irodalmi közeg vette körül. Nem származtak ebből hátrányok, például ami a magas elvárásokat illeti?
Leginkább ők állítottak saját maguk elé magas elvárásokat ? de hát ugye alacsonyakat nem is érdemes. Illyés számadó juhászoktól származott, nem íróktól, de szerintem semmivel sem voltak kisebbek a magával szembeni elvárásai, mint Karinthy Gáboréké. A legtöbb költő pályáján vannak nehézségek, ezek közül szerintem csak az egyik, és nem is a legnagyobb, ha valakinek már az apja is költő volt.
Miért olvasson valaki Karinthy Gábort, ha olvashat a generációjából Weöres Sándort, Radnóti Miklóst vagy Toldalagi Pált?
Eddig is olvasták mind a négyük műveit, ha nem is ugyannyit, nem is ugyanannyian és talán nem is ugyanazok az olvasók. Weöres külön, egyszemélyes kategória, de rajta kívül is van irodalom. Egyszer például megkérdeztem egy Michelin-csillagos séfet, jár-e McDonalds?-ba, amire azt felelte, hogy egy évben nagyjából kétszer megkívánja a BigMac ízét, és akkor eszik egyet. Ha pedig Radnóti korai és középső korszakának verseit, Toldalagi Pálnak pedig a teljes életművét nézzük, Karinthy Gábor semmivel sem gyengébb költő náluk. Egyébként sem hiszem, hogy lenne olyan rendszeres versolvasó, aki csak néhány költő műveit olvasgatja. Aki egyáltalán olvas, az szerintem szívesen veszi az új ajánlatokat. Egy kicsit azt is remélem, hogy az új kötet új olvasókat is szerez, és nem arról van szó, hogy most eggyel több költőnek kell az olvasók ugyanakkora tortáján osztozni.
Az összegyűjtött verseket tartalmazó könyv megjelent, ezek után mi lenne a következő lépés, hogy Karinthy Gábor életműve méltó helyére kerüljön, és ne csak az ínyencek tudjanak róla?
A kortárs írók előnye a klasszikusokkal szemben, hogy új művekkel tudják ébren tartani az érdeklődést a korábbi műveik iránt. Várady Szabolcs vagy Bodor Ádám frissen megjelent könyvei új kontextusba helyezik a korábbiakat is: biztos lesznek olvasók, akik az új művekkel találkoznak először, és akkor ezek hatására elolvassák a régebbieket is. Egy klasszikus költő viszont az életműve ismertsége érdekében már nem tehet semmit. Ez a kiadók, irodalomtudósok, szerkesztők és tanárok dolga. Az új kötet alkalmat adhat arra, hogy az eddiginél többet beszéljenek Karinthy Gáborról az iskolákban, az egyetemeken és a bulinegyedben.
Ayhan Gökhan
