Zilah, 1912. május 28.
A megfontolt, kálvinista professzorok városa lázban ég, mert másnap és harmadnap nagy ünnepséggel egybekötött találkozót szervez a skólában az Országos Református Tanáregylet. A rendkívüli alkalomra az alma maternek sok híres véndiákját is meghívták, többek között itt lesz Ady Endre is, akit annak idején diáktársai csak Adybandinak szólítottak. Este már szól a cigánymuzsika Pallay Béla közjegyzőnél.
Ott van Zilahy Gyula debreceni színigazgató és Borbély Lili, a primadonna is, akik szintén fel fognak lépni az ünnepélyen, valamint Papp Viktor, a költő egykori iskolatársa és barátja. Fogy a sör, bor, pezsgő, átforrósodik a hangulat. Vacsora után a művésznő feláll, és elszavalja Ady Szívek messze egymástól című versét. ?Valahol egy bús sóhaj szállt el/ S most lelkemen pihen, / Valahol kacagás csendült most/ S mosolyog a szivem ./Valahol szép lehet az élet, /Mert lány után futok /S valahol nagy lehet az átok, /Mert sírni sem tudok.?
A levegő megfagy, senki nem tudja, hogyan fog reagálni Ady. A hatás valóban nem marad el, a költő szólásra emelkedik pohárral a kezében. A legenda szerint ezt mondta Zilahy Gyulához fordulva: ? Zilahy apám, ezennel ünnepélyesen megkérem tőled a Lilike kezét, mert ilyen bájos és kedves nőt még nem láttam s bizonyisten halálosan beleszerettem.
Intermezzo. A Városmajor szanatórium
Dr. Kozmutza Béla főorvos úgy értékelte, hogy páciense megerősödött, és elhagyhatja az intézetet, ahova a költő, menedéket keresve, még február közepén bejelentkezett. Hogy mire kellett a búvóhely? Itt gyűjtött erőt arra, hogy szakítson Lédával, aki márciusban érkezett meg Párizsból, és a nagy jelenet, amely nem volt se szép, se megható, se könnyes, éppen a Városmajor szanatórium falai között játszódott le.
Bár maga a szakítás március 13-án következett be, Adynak még két hónapra volt szüksége ahhoz, hogy megírja az Elbocsátó szép üzenetet, amely a Nyugat május 16-i számában jelent meg. ?Általam vagy, mert meg én láttalak /S régen nem vagy, mert már régen nem látlak.?
A főorvos megértően viselkedik betegével ezek alatt a hónapok alatt. Tudja, hogy milyen lelkiállapotban van, ezért nem ragaszkodik szigorúan a házirendhez, sőt éppen maga mutat be Adynak egy elragadó fiatal hölgyet, aki szintén az ő páciense. Azt reméli, hogy Bisztriczky Józsefné, mert férjes asszonyról beszélünk ebben az esetben is, jó hatással lehet rá.
Ady, aki akkoriban éppen a Lédával való kilátástalan kapcsolatának lezárásához keres erőt magában, csinos betegtársához azonnal közeledni kezd. Rögtön nevet is talál neki: Ada. A szanatóriumban együtt töltött hetek és az azon kívüli időben váltott levelek arról tanúskodnak, hogy Ady valóban mély kapcsolatot épített ki Adával. Feleségül akarja venni. Ada Aradon él, a kezelés után természetesen hazamegy, Ady pedig indul Zilahra, egykori iskolástársaival és tanáraival találkozni.
Léda a múlté. A nő, aki már csak Adél, állítólag, a bécsi vonatállomás peronján olvassa a frissen vásárolt Nyugatban a verset. ?Hát elbocsátlak még egyszer, utólszor...?
A legenda szerint a Czigány Dezső által 1907-ben festett Ady portrét a költő Lédának ajándékozta, azaz megjelent vele Diósyék otthonában, és fölakasztotta a nappali falára. Ahányszor összevesztek, levette a festményt, és elviharzott vele. Amikor kibékültek, a portré visszakerült a nappaliba. Az Elbocsátó szép üzenet megírásakor a festmény éppen Lédánál van, és ott is marad, mert Ady nem kéri vissza, ugyanis soha többet nem találkoznak. Léda élete végéig őrzi, halála után gödöllői otthonában találják meg.
1912. május 3-án Adyt fölveszik a Martinovics szabadkőműves páholyba. A felavatás során a hagyományhoz híven az újonnan megválasztott tagok egy kötényt és két pár kesztyűt kapnak: az egyik pár a sajátjuk, a másik pedig a feleséget, barátnőt, menyasszonyt illeti meg. Ezt a pár női kesztyűt ajándékozza Ady Adának, ezzel is bizonyítva, hogy mennyire komoly szándékai vannak.
Aztán elutazik Zilahra. Mert Kincs Gyula hívja, egykor tanára, aki annak idején Adybandi első versét publikálja a Szilágyságban.
Zilahon a visszahozott zászlóval
Amikor Ady megismeri Zilahon Kincs Gyulát, a tanár még a fiatal professzorok közé tartozik, szívesen időzik diákjai társaságában. A barátság, mely kialakul közöttük, soha nem szűnik meg. Erről a különleges viszonyról Kincs Elemér, a professzor úr fia is írt: Ady Endrét és Kincs Gyulát nemcsak a tanár és tanítvány, de a munkás igazgató és a nagy költő viszonya is összefűzi. S nem is a Szilágyság című lapban megjelent verssel kezdődött ez a viszony, hanem mikor versengésre bírja, külön is jutalmazza, botlásaiért atyaian korholja, de meg is védi a fiatal Adyt. Megszerzi részére Szilágy megye ösztöndíját a párizsi tanulmányúthoz, meg is tetézve ezt pár száz koronával lapja részéről. Ráveszi Ady Lőrincet, hogy támogassa költőfiát, ha nem kíván is főszolgabíró lenni Tasnádon, vagy alispán Zilahon. ...S mikor a hajszolt költőt legjobban bántják Rákosi Jenőék, Zilahon díszkíséretet ad neki, polgármesterrel, alispánnal ? tüntetően.
Egyébként is sokszor és szívesen tért vissza ide, sok iskolatársával állandó kapcsolatban van, és más kedves tanárai is ott vannak a városban (Petri Mór, Both István). Borbély Lili művésznő már Debrecenben csatlakozik hozzá a vonaton, majd amikor megérkeznek Zilahra, egyből kikocsiznak a Meszesre, onnan pedig egyenesen becsöppennek a közjegyző által adott vacsorára.
Papp Viktor, a tehetséges zenész, Adybandi ?házi cigánya?, aki szintén részt vett az ünnepségen, meséli el, hogy milyenre sikerült az est.
?Ady szállásra dr. Both István vendége volt. Amint a házigazdától tudom, nagyon nyugtalankodott, mert nem készült el a vers. Estélyi ruhában rótta a betűket és itta a jó sarmási bort. Már kezdődött a hangverseny, de Ady nem volt sehol. Both Pista hazament, hogy elhozza, mert nemsokára az ő száma következik. Ady kijelentette, hogy nem, nem lép fel. Gyermekes daccal, csökönyösen kitartott amellett, hogy nem lép fel, mert így, mert úgy, nem küldtek érte kocsit stb. (Szállása ötven lépésre volt a hangversenyteremtől!)?
Végül sikerül meggyőzni őt, hogy menjen el. Amikor kiáll a színpadra, nem fogadja taps, a terem azonban elcsendesedik, és várakozón figyelik a költőt, akinek a fogadkozása ? hogy az ott és akkor megírt versét fogja elmondani ? körbejárta már a várost (pedig nem volt fb), mindenki kíváncsian várja, milyen lesz a nevezetes költemény.
Sokan feljegyezték, hogy Adynak a sok cigarettázás miatt mindig fátyolos, rekedtes volt a hangja. Tényleg csendnek kellett lennie ahhoz, hogy mindenki hallhassa, amit mond. A visszahozott zászló ? hangzik el a cím. ?De innen hoztam, amit hoztam, /Amit akartam és eléltem/S a zászlót, ami le-fölvillant/Mindig: csatában, tűzben, vérben, /.../ Innen vittem és visszaértem, /Gazdag volt, furcsa és buja, /De itt van, elhoztam fehéren.?
Taps, könnyek, Kincs Gyula forró kézszorítása, díszvacsora és a nagy költőnek kijáró ünneplés. S amikor már mindenki kidől, ő még akkor is ott ül Kincs Gyulával, legkedvesebb tanárával, és a diákkori emlékeket, csínyeket, szerelmeket, régi barátokat emlegetik fel.
Ötödikes gimnazistaként érkezik a Meszes-alji városba. Ez az erősen református szellemiségű város, az erdélyi Debrecen, ahol nemcsak a kollégium tanárai és a diákok reformátusok, hanem iparos polgárság java része is, Adyban mély nyomot hagy.
A diákság több csoportba oszlik a kollégium falain belül meg kívül is, erről Szunyoghy Farkas, az egykori iskolatárs tudósít: ?A diákok két kasztba tartoztak osztályok szerint. A VII?VIII. osztályosok diák urak voltak néminemű hivatalosan elismert jogokkal és kötelességekkel. A diák urak szemmellátható és az alsóbb osztályosok által irigyelt joguk volt a sétapálcával való járás, a nyilvános helyeken dohányzási engedély, no és az úr titulus, mely járt nekik. (?)
Mire úr lesz Adybandiból, tökéletesen megtanul élni a kiváltságaival, amelyek közé nemcsak a sétapálcával való járás és a dohányzás tartozik, hanem a borozás is. A rossz nyelvek ugyanis azt mondják, hogy a Meszes dombjain megtermő szőlőből olyan savanyú bor készül, hogy eladni nem lehet, ígyhát a város lakói kénytelenek meginni mindent, amit termelnek. Adybandi becsületesen hozzájárul ahhoz, hogy semmi ne maradjon a kocsmárosok nyakán.
Ady Lajos, a família kisebbik fia, aki szintén a kollégium diákja, így emlékszik vissza bátyjának ezekre a virtuskodó, duhajkodó éveire: ?A szombat estéket rendszerint valamelyik diákok által frekventált vendéglőben töltötte el néhány osztály- vagy diáktársa társaságában. Rendszerint Faragó Miklós, Friedmann Tibor, Goldstein Miklós és Teleky Endre nevű osztálytársaival csapták ezeket a ? mint ő szerette emlegetni ? korhelyeskedéseket; a mulatság pedig némi szűkös vacsora, de annál bőségesebb mennyiségű zilahi savanyú bor elfogyasztásából, s az első negyedórától kezdve folytonos és dühös nótázásból állott. Hangja még ekkor kellemes, hajlékony bariton volt ? az erős cigarettázással járó makacs és krónikus bronchitis miatt később lett az a rekedtes és fátyolozott ?, s szeretett is, tudott is régi, jó magyar nótákat énekelni.?
Friedmann Tibor, aki ott van ezeken a lumpolásokon, több szempontból érdekes. Egyrészt mert családja a módosabb zilahi polgárok közé tartozik, és Adybandi már ekkor keresi ezeknek a haladó szellemű, tehetős réteghez tartozó embereknek a barátságát. Mi több, Tibinek a húga: Zsóka. Az első szerelem.
A tanárok jó szemmel nézik a diák urak udvarlásait, még tánciskolába is elküldik őket. Meg vannak győződve, hogy a fiatal úrilányok társasága finomító hatású a falvakból felkerült vadóc, félszeg diákokra. Persze szigorúan szülők jelenlétében.
Nos, Ady és barátai Friedmann Sámuel házába járnak finomodni. A tekintélyes férfiúnak birtoka, malma, szeszgyára van Zilahon, meg nyolc gyereke, köztük a világszép lány, a madonnaarcú Zsóka. Adybandi soha nem vall neki szerelmet. Mindig félszegen a kezébe csúsztat egy-egy verset, és megy is tovább.
Aztán eljön az utolsó június. ?... s ujjongtunk, nincs tovább, / Most gyertek szabad mellü örömök/ S pusztuljatok bilincses iskolák.? Adyt várja Debrecen, a jogakadémia. Itt jelenik meg első kötete, a Versek. Két év múlva épp eldönti, hogy abbahagyja jogi tanulmányait, és felcsap újságírónak, amikor hírt kap arról, hogy ?férjhezmegy megy a Zsóka?.
Epilógus
Mi lett a történet szereplőinek a további sorsa?
1943-ban hozzák az újságok Borbély Lili, az egykori debreceni primadonna halálhírét. A szalagcím: Görgényszentimre közelében, szívszélhűdésben hirtelen elhunyt Ady Endre egykori menyasszonya. Bár hangosfilmben is játszott, és nem volt tehetség híján, Borbély Lili életének legnagyobb eseménye a zilahi éjszaka volt.
Bisztriczky Józsefnét, Adát, Ady Endre meglátogatja Aradon még 1912 nyarán. A látogatás kínos feltűnést kelt a városban. Felröppen a híre annak, hogy a költő egy nőért jött le, azt is tudni véli az újságíró, hogy kiről van szó, de nem írja le a nevet. Ezt követően Adynak kell cáfolatot megjelentetnie, hogy megvédje Ada jó hírét. Amit meg is tesz. Soha többé nem találkoznak.
Léda félreáll. Egyetlenegyszer ír Adynak, egy évvel a szakításuk után, hogy átutazóban van, találkozzanak Bécsben, a pályaudvaron. Egy órára. Ady akkor épp Mariagrünben pihen. Mylittával, Nyanyucival, Kicsivel. Nem megy.
Léda, az utolsó próbálkozás után arisztokratikus méltósággal visszavonul a világ elől. Schöpflin Aladárnak minden szava érvényes: ?Léda nem cipelte futkározva rongyig vett nimbuszát, nem igyekezett Ady csillag-sorsába fonódni. Volt benne annyi stílus, hogy lemondott és félreállt, nem próbált sem kapaszkodni az elmúlt szerelem roncsaiba, sem bosszút állni, vagy elégtételt keresni. Nem volt köztük többé érintkezés, kitértek egymás útjából.?
Zsókával Kolozsváron találkozik Ady, amikor kezelésre jön 1909-ben a Lechner klinikára. Zsóka ugyanis itt él, férje vasúti mérnök, Dózsa Miksa. Sétálnak a promenádon, megbeszélik ifjúkori érzéseiket, Ady fényképpel búcsúzik tőle, amelyen egykori, Zsóka lányságát, a hozzá fűződő érzelmeket búcsúztató zsenge versének két sora áll. ?Bevégzett regény és be nem végzett álom,/ Zsóka volt az én első ideálom?.
A nő élete végéig őrzi a fotográfiát. 1954-ben hunyja le szemét, hamvai a kolozsvári Házsongárd temető lutheránus parcellájában nyugszanak.
1954-ben hal meg Budapesten a hűséges barát is, akinek hegedűjátékára, barátságára, pénztárcájára mindig számíthatott Ady, akivel szintén Zilahon köttetett a barátság: Papp Viktor.
S a költő? A költő él.
A teljes írás a maszol.ro portálon olvasható.
