_D0A0681_Copy
Gerhes Gábor: Magyar Hold

A holdra szállás nemcsak a tudósoknak volt fontos állomás: a művészek számára is léptékváltást jelentett. A mostani kiállítás ikonikus példákon keresztül dokumentálja az alkotók vágyát, amely szerint a jövőben a földi kötöttségektől megszabadulva és a hatalmi struktúráktól felszabadulva alkothassanak ? akár az univerzum egy másik pontján.

Eklektikusra sikerült ez két szinten zajló, egyszerre kultúrtörténeti, történelmi és kortárs művészeti tárlat. Ez nem feltétlenül baj, hiszen ha túljutottunk az információk okozta első sokkon, akkor mindenki megtalálhatja a számára izgalmas részeket.

_D0A0639_Copy
Gazdag kultúrtörténeti összefoglalót ad a kiállítás

Ha valaki például a tudomány felől közelítene ehhez a kiállításhoz, akkor a rendelkezésére áll egy csomó olyan műtárgy és reprodukció, amelyeket a Hold mint égitest inspirált. Rögtön a bejáratnál áll például az ókori egyiptomi Khonszu holdisten amulett, előrehaladva pedig megnézhetjük többek között Verne Utazás a Holdba című regényének különféle kiadásait vagy egy Holdról készített sztereofotót is. Ez utóbbit egy 1900-as években készült fotónézővel tekinthetünk meg, hogy feltáruljon előttünk a két képből összeálló, térbeli kép. Ebből a reprodukciókkal, kötetekkel teli részből Országh Lili Hölgy ruhakelmék című grafikája, valamint Moholy Nagy László Holdarc (önarckép) című munkája marad meg leginkább az emlékezetemben.

A terem második fele nagyobb izgalmakat ígér, itt van például a technológiai alapú művészet egyik úttörtőjének számító Frank Malinának két műve: a Szputnyik-10 űrszonda felbocsátása alkalmából készült Távol a Földtől című fénykinetikus festménye vizuálisan parafrazálja az 1966-os eseményt, a másik fénymű, az Elhaladó bolygó pedig az égitest alakjának Naptól függő változását mutatja. Malina munkái mellett szerepelnek Vasarely Laika Positiv/Negativ és Laika című op-art művei is, amelyeket Lajka kutya, az első űrbe küldött állat ihletett.

_D0A0621_Copy
Vasarely Laica Positiv/Negativ és Laica munkái

A tudomány rajongóinak szólnak azok a korabeli újságcikkek is, amelyek a holdra szállásról tudósítanak, engem azonban a New York-i szobrász, Forrest Myers gegje, a Moon Museum nyűgöz le. Az alkotó művészbarátaitól, jelesül Andy Warholtól, Robert Rauschenbergtől, John Chamberlaintól, David Novrostól és Claes Oldenburgtól kért egy-egy rajzot a Moon Museum számára. Ezeket kiegészítette a sajátjával, a hat művet pedig lekicsinyítve körömnyi méretű kerámialapra vitték fel. A NASA-t hivatalos úton ugyan nem tudták meggyőzni arról, hogy az elkészült művet felvigyék a Holdra, viszont végül sikerült becsempészniük az Apollo-12-be.

Az már csak sejthető, hogy a ?múzeum? végül elért a Holdra, de valójában nem is ez a lényeges, hanem az, hogy ez a konceptuális mű akkor felborította a művészet és a technológia közötti érzékeny egyensúlyt. A kiállításban erről a hordozható múzeumról látható egy a mű méretét is szemléltető másolat, egy fotó, valamint a recepciójáról szóló dokumentumok: az eseményről először tudósító publicistával készült interjú és a New York Times ide vonatkozó cikke.

Moon_Museum_masolata_fill_1200x900
A Moon Museum egy másolata
Forrás: vasarely.hu

A Műtárgyak a Holdon tematikát folytatja Paul van Hoeydorick Elesett űrhajós című alumíniumszobra is, amely egy végletekig egyszerűsített emberi figura. Az Apollo-15-tel felutazott mű az egész emberiséget jelképezte, azonban az ötletgazda, az űrhajó parancsnoka, Richard Scott egy táblával egészítette ki a művet, amelyen nyolc amerikai és hat szovjet, szolgálat közben életét vesztett kozmonauta nevét tartalmazta. A Holdba szúrt táblával együtt a belga művész szobra emlékművé vált.

Ebben a teremben van még néhány érdekesség, Gagarinról és Tereskováról készített karikatúrák, különféle bélyegek, és ide került Vasarely néhány szerigráfiája, köztük a Doupla Oervegn hatodik példánya is, amelynek eredetije 1982-ben szintén megjárta a Holdat.

Paul_van_Hoeydorick_Elesett_urhajos
Paul van Hoeydorick Elesett űrhajós szobra és a mellé szúrt tábla
Forrás: NASA

A kiállítás a felső szinten folytatódik, ahol (szerencsére) megszűnik történelmi, kultúrtörténeti tárlat lenni, és izgalmas, kortárs kiállítássá alakul. Az első teremben például kapunk jónéhány holdhappeninget: olyan művészi akciók dokumentációját tekinthetünk meg, amelyek a gravitáció felett aratott győzelmet és a kozmikus térben való szárnyalást reprezentálták.

Kilenc évvel az Apollo-11 landolása előtt a görög szobrász, Vassilakis Takis egy akció során Sinclair Beiles beatköltőt több percig a magasba emelte, ?kilőtte az űrbe?, miközben az a verseit szavalta. Hans Haacke az akcióról készített fotóin a költő arcának eltorzításával a kilövés pillanatát próbálta meg visszaadni.

_D0A0653_Copy
A felső szinten performanszok, kortárs művészeti alkotások fogadják a látogatót

Robert Whitman Amerikai Hold című performansza az űrben való lebegés élményét kínálta az érdeklődőknek már 1960-ban, míg Lowry Burgess 1987-es, Holdugrás című akciójával a világ több nagy folyójából vett vízminták hologrammá alakított hangjait vetítette a Hold felszínére.

Tom van Sant a holdlakóknak kívánt jelet küldeni: 1980-ban a kaliforniai sivatag egy nehezen megközelíthető részén tükrök segítségével egy stilizált szemet rajzolt, amely a megfelelő pillanatban a Landsat-2 űrszonda irányába vetítették a fényt.

_D0A0649_Copy

Ebben a teremben van még Szentjóby Tamás Holdra szállás akciójának dokumentációja is: a művész épp abban a pillanatban törte ketté törölközőszárító rúdját, amikor Neil Amstrong kilépett a Holdra. A következő pillanatban elővett egy filmtekercset, kihúzta a kazettából a fényérzékeny szalagot. Szimbolikusan ezzel a tettel ráexponálta a tekercsre a tőle négyszázezer kilométerre zajló eseményt. A két tárgyat egy fadobozba zárva a jövő számára megőrizte az akció pillanatnyiságát.

A kiállítás különféle kortárs reflexiókkal zárul: meg lehet nézni például Iski Kocsis Tibor Itt-ott című munkáját, Gyémánt László néhány festményét, Kondor Béla Űrhajósok című művét, de itt van Gerhes Gábor Magyar Hold című manipulált képe is.

_D0A0606_Copy

Az utolsó teremben ez a tárlat egybefolyik az újranyílt Vasarely állandó kiállítással. Ezáltal a kurátorok nagyon ötletesen érzékeltetik: a művész hagyományos térérzékelést felborító kompozíciói között van jónéhány olyan, amelyet az űrkorszak életérzése inspirált.

A kiállítás szeptember 22-ig látogatható.

Kocsis Katica

Fotó: Csákvári Zsigmond/kultura.hu