A Hagyományok Háza nemzetközi innovációs napján zsibongó tömeg vonul be a színházterembe, amelynek mintha minden tagja ismerné és kedvelné egymást. Az első előadásra várunk, de közben sem tétlenkedünk, mivel feladatot kaptunk a vendéglátóktól. Honnét érkeztünk, kérdezik, és telefonunkba írt válaszunk megjelenik a vetítővásznon. A terem ennek hatására tágulni kezd, kiderül ugyanis, hogy Ukrajnából, Ausztriából, Spanyolországból, Azerbajdzsánból, de még Chiléből, Mexikóból és Tajvanról is. Megtudjuk egymásról azt is, hogy körülbelül harmincöt százalékunk valamilyen kézművesség, a másik harmincöt pedig a zene művelője és oktatója (a többiek táncosok és mesemondók).
Nagy nap van ma: a Craft_ME online oktatási platform aktivizálásáé, amelyet az egyéves Folk_ME világraszóló sikere nyomán a Hagyományok Háza fejlesztett, és amelyről most Both Miklós főigazgató tart előadást. Ritkaság, hogy egy intézménynek annyira széles körű és izgalmas, a zenét, a táncot, a kézművességet és a mesék világát egyaránt magában foglaló legyen a portfóliója, mint a Hagyományok Házáé – ez indokolja, hogy ne csak népzeneoktató platformja legyen. Az online tér egyre szélesebb körre való kiterjedésétől sokan ódzkodunk: Both úr is igyekszik a gyermekeit korlátozni e téren, és az is nyilvánvaló, hogy az oktatóvideók nem helyettesíthetik a személyes tanár-diák találkozásokat. A YouTube-on mégis jelen kell lenni, a Hagyományok Házában felhalmozódó rengeteg tudást el kell juttatni oda, ahol emberek milliói vannak.
A történet több mint tíz éve, 2013-ban, ukrajnai terepmunkával kezdődött, amelynek során a legkiválóbb kép- és hangminőségben, sávosan rögzítettek népdalokat, majd ingyenesen elérhetővé tették őket. És noha nem ez volt a fő cél, kiderült, hogy Oroszországban és Belorussziában oktatási segédanyagokként kezdték el őket használni. Különböző szaktudásoknak kellett találkozniuk erős IT-háttér bázisán: filmesek, „hangosok”, néprajzosok dolgoztak össze, hogy honlaprendszert hozzanak létre, hogy műfajok, témák, tájegységek, gyűjtők, előadók szerint, szövegükkel és zömében kottájukkal együtt (ukránul, angolul és magyarul) kereshetővé váljanak a dalok, és hogy sávonként, szólamonként, lassítva is meg lehessen őket nézni-hallgatni.
A Craft_ME fejlesztését a népzenei platform sikere indokolta, és kézműves oktatóvideókat kínál a tanulni vágyók számára. A dolog természetéből adódóan másképpen épül fel, mint a Folk_ME: az egész alkotói folyamatot, (jelenleg, egyelőre) 39 tárgy elkészítését mutatja be a kosár-, a csuhéfonás és a nemezelés területéről. A videók anyagok, tárgyak, nehézségi fokok (kezdő, középhaladó, haladó) alapján kereshetők, és ezek is lassíthatók, hogy a mesterfogásokat el lehessen sajátítani. De azért gondoljuk át, mielőtt a lassítás mellett döntenénk, mivel egy-egy munkafolyamat négy-öt óra is lehet normális sebességgel is.
A következő előadás Benedek Krisztináé, de mivel ő beteg, Szabó Erzsó olvassa fel. A Hagyományok Háza kézművesképzéseinek komplex rendszeréről szól: az akkreditáltakról, az államilag elismertekről és a továbbképzésekről meg a hospitálási lehetőségekről. Álmélkodásra késztető, hogy hány meg hány mesterség terén és hányféle oktatási formában, képzési szinten lehet pallérozódni az intézményben, és hogy az oktatók számára is milyen sokféle továbbképzési lehetőséget kínálnak.
A harmadik előadás valójában négy: Legeza Márti a kosár-, Csikné Bardon Réka a csuhéfonásról, Szabó Erzsó és Németh Bea a nemezelésről (és mind a négyen a Craft_ME-hez való kapcsolódásukról is beszélnek – az oktatóvideók felvételei az ő közreműködésükkel készültek).
– A népi mesterségek iránt ma is nagy az érdeklődés – mondja Legeza Márti – , de míg korábban szülőről gyermekre szállt a tudás, ma már intézményekben, mesterektől kell elsajátítani: legjobb olyanoktól, akik még beleszülettek. Az oktatóvideók sokat segíthetnek a mesterfogások elsajátításában. A mai európai társadalmaknak nagy szükségük van alkotó emberekre, és arra a flow-ra, harmóniára, amit az alkotás ad. A népi mesterségek tanulói mindig közösséghez is kapcsolódnak a kurzusok során és az alkotói táborokban, a videók csak kiegészítői lehetnek a közösségben való alkotásnak.
Csikné Bardon Réka előadásának címe Csuhéfonás digitális téren innen és túl – és úgy tűnik, számára is nagyon fontos, maga az élete az „innen”. Az általa vetített képeken megismerjük azt a folyamatot, ahogyan náluk, Csabrendeken „magtól a szatyorig” zajlik az élet, a termesztés, az alkotás, a tudásátadás. Ellentmondás, hogy míg egy csuhétárgy elkészítése sokszor négy-öt nap, neki néhány óra alatt kell élményt adnia, a mesterségbe bevezetnie a műhelynapjain részt vevőket. A vele készült oktatóvideók szerepét abban látja, hogy azoknak, akik egy-egy ilyen napon beleszerettek a csuhéfonásba, legyen kapaszkodójuk, amikor hazatérnek, és ha csak késő este jutnak hozzá a tanuláshoz, érezzék, hogy nincsenek egyedül az igyekezetükkel. Ő annak idején egyedül tanulta a mesterséget, és néha, amikor valami nem sikerült, indulatosan a sarokba dobta a félkész tárgyat. A Craft_ME tesz róla, hogy a mai tanulóknak már ne legyenek ilyen, reménytelennek érzett pillanatai.
Lassan húsz éve lesz már, hogy a nemezbe beleszeretett – mondja Szabó Erzsó –, és 2016-ban nyitotta meg műhelygalériáját. Munkáiban selyem és gyapjú házassága valósul meg: légies, könnyed, komfortos ruhákat tervez, köztük menyasszonyiakat. Gyakran hallja vásárokban, hogy a nemezelés nem is olyan nehéz, és a látogatók fogadkozását, hogy ők majd otthon hipp-hopp megcsinálják, amit a standnál láttak. Ez szerinte a mesterségbeli tudás értéke, megbecsültsége ellenében hat, mivel igazán szép tárgyak készítéséhez elmélyülésre és kétéves szakképzésre van szükség. Az ő közreműködésével felvett videókon a nemezelés szellemiségébe és a teljes alkotói folyamatba betekintést akar nyújtani, ahaélményt próbál adni.
Németh Bea szintén nemezkészítő. Gyakran kérdezik tőle itt-ott: „És erre van igény?” Hogy mennyire van, azt az általa a tanulócsoportjairól készített képekkel igazolja. Most az ötödik 12 fős csoportját viszi, négy már végzett. Ezekben a csoportokban mindig különleges emberek jönnek össze a legkülönbözőbb szakmákból, és komoly munkákkal bizonyítanak (a vizsgafeladat egy-egy nemeztakaró vagy -szőnyeg elkészítése). De nemcsak a tudásról szól a dolog, hanem a közösségvágyunkról is, amely legtöbbször közös ügyek, tevékenységek révén és közben szokott teljesülni. Bea abban látja a Craft_ME jelentőségét, hogy új embereket hívhat be a kézművesség varázslatos világába, majd apró technikai részletek megismerésével, mesterfogások elsajátításával erősítheti meg őket abban, hogy jó úton járnak.
Fotó: Hrotkó Bálint / Hagyományok Háza
