A tárlat az életmű fontos korszakai és csomópontjai mentén tekinti át a művész munkásságát, és hangsúlyt kapnak olyan, ma is releváns témák, mint az emlékmű/köztér vagy a lokális intézményrendszer kialakulása az 1960-as és 70-es években (Ferenczy Múzeum, „kismúzeumok”, régi és új művésztelep), amellyel párhuzamosan bontakozott ki Deim Pál pályája. A műveken kívül a válogatás a kiállítástörténetre is reflektál korabeli fotókkal és dokumentumokkal, hiszen ezek az alkalmak rendszerint összegezték a művész egy-egy korszakát, illetve fényt derítenek a Kádár-kor szövevényes kultúrpolitikai összefüggéseire.
Deim Pál a hatvanas években induló magyar neoavantgárd képzőművészet fontos alakja. Művészete egyedi módon egyesíti a nyugat-európai modernista festészeti hagyományt a pravoszláv motívumvilággal és a hűvös geometrikus absztrakciót az emberközpontú, érzelmes kifejezésmóddal. Életműve, amelyben néhány jellegzetes motívum segítségével kutatja az emberi tapasztalat alapkérdéseit, sajátos metszetét adja kora kelet-közép-európai művészetének.
Ha egyetlen szóban kellene összegezni munkásságának lényegét, talán a csend fogalma lenne erre a legalkalmasabb. Korai, a szentendrei festészeti hagyományokon alapuló munkáit spirituális csend övezi, amit a téralakítás problémájának elmélyült tanulmányozása vált fel a hetvenes években. Bár erotikus témájú képei és élénk színű idős kori művei kicsit „zajossá” válnak, a csend különböző aspektusai áthatják a közel hat évtizedes alkotói pálya vissza-visszatérő témáit. Kiemelkedő jelentőségűek az áldozathozatal és a gyász témáját feldolgozó festmények és emlékművek, illetve az élet folytonosságáról és az elmúlásról alkotott narratívákat kutató, kontemplatív alkotások.
Deim Pál pályájának jelentős részét meghatározta a Kádár-korszak kultúrpolitikai összefüggésrendszere.
Ekkoriban a szocialista realizmust megtagadó művészi pozíciója problémásnak számított, de a hetvenes évek közepére szakmailag elismert alkotóvá vált. A rendszerváltás utáni években a klasszikussá érő neoavantgárd generáció tagjaként számos állami elismerésben részesült, 1993-ban Kossuth díjjal, 2014-ben a Nemzet Művésze díjjal tüntették ki.
A művész születésének 90. évfordulója alkalmából megrendezendő kiállítás az életmű friss szempontú áttekintésére vállalkozik, amelyben az alkotói korszakok ismertetése mellett nagy hangsúlyt kap Deim Pál sajátos motívumhasználatának és absztrakciójának elemzése, valamint a téralakítás kérdésköre mind a festmények és plasztikák, mind a köztéri művek vonatkozásában.
A kiállítás helyszínéül a szentendrei MűvészetMalom szolgál, amely azért szimbolikus jelentőségű, mert Deim Pál kezdeményezésére és a helyi művészek kitartó munkájának eredményeként jött létre. Az intézmény egyik fő célkitűzése a lokális művészet bemutatása és kontextualizálása volt, és mára fontos kortárs művészeti központtá nőtte ki magát.
A kiállítási tér adottságait kihasználva a tárlat három részben mutatja be Deim Pál munkásságát.
Az első szekció a rangos múzeumoktól és prominens magángyűjteményekből kölcsönzött főműveken keresztül végigvezeti a nézőt az életmű stílusfejlődési szakaszain. A második rész elmélyül a „deimi” absztrakció és motívumhasználat módszereiben és rétegeiben, valamint bemutatja az általa készített emlékművek hátterében zajló tervezési és politikai folyamatokat. A harmadik rész Deim Pál térrel kapcsolatos kutatásaiból kiindulva az utolsó alkotói korszakában született, nagy méretű művekből prezentál egy installáció jellegű összeállítást.
A kiállítás brosúrája itt elérhető.
A kiállítás kurátora: Deim Réka.
Megnyitó: 2022. október 15., szombat, 18:00
A vendégeket üdvözli: Prosek Zoltán múzeumigazgató. Közreműködik: Takács Ábel, a Vujicsics Tihamér Alapfokú Művészeti Iskola csellista növendéke
A kiállítás 2022. október 16. és december 18. között, csütörtöktől vasárnapig 10–18 óráig látogatható.
A nyitóképen Deim Pál: Csend, 1968, olaj, vászon, 60×84 cm, részlet
