Az eset 1958-ban történt a Komárom melletti Szőny községben, de még ma is élénken él a helyiek és a környékbeliek emlékezetében. Maga a gyilkosság – fájó ezt leírni! – pedofil indíttatású volt: két fiatalember követte el egy tízéves kisfiú ellen.
A szerző vékony jégen jár, neuralgikus témát érint, azonban következetesen kerüli az ideológiai megközelítést. Ismerteti a kort, a gyilkosok és az áldozat életútját, családi-társadalmi hátterét, és beszélgetés formájában megszólaltatja azokat a helybelieket is, akik személyes emlékeket őriznek az egykori szereplőkről és érintettekről.
A könyvben igyekszik feltárni a gyilkosok társadalmi problémáit és lelki vívódásait – felmentést azonban nem ad számukra. A könyv kulcsmondataként is értelmezhetnénk:
„Az embert nem a hajlamai, hanem a döntései minősítik.”
Márpedig a gyilkosok szabad akaratukból, senki által sem befolyásolva vagy kényszerítve döntöttek úgy, hogy megölik alig tízéves áldozatukat, akiről pontosan tudták, hogy egyetlen, késői gyermeke szüleinek, és aki egyikük iránt ráadásul megkülönböztetett bizalmat érzett.
A szerző a szépirodalmat és a dokumentarista munkamódszert vegyítve építi fel a történetet,
egyaránt segítségül hívva a nyomozati iratokat, a még élő egykori tanúkat, a helyi oral historyt és saját általános tapasztalatait. A szöveget korabeli fényképfelvételeken szereplő dokumentumokkal illusztrálja, melyeknek legnagyobb része még soha nem került a nyilvánosság elé. Kritikát mond a korabeli állapotokról, az állami szervekről és a rendőrségről, de az olvasó elé tárja azokat a tényeket és eredményeket is, amiket a hozzáértés és a hivatástudat mutatott fel ebben az ügyben.
Nem könnyű olvasmány, de ezt a könyvet megírni is legalább olyan nehéz volt. Ennek ellenére sem valamiféle naturalisztikus horrortörténetről van szó, sokkal inkább a lelkiismeretről, az embert terhelő felelősségről, az ehhez kapcsolódó döntésekről és választásokról. Hitet tesz amellett, hogy a jó és a rossz közötti döntés lehetősége mindig a mi kezünkben van, és döntéseinkért a következményeket viselnünk kell, minden egyébre való tekintet nélkül.
