A Budapesti Történeti Múzeum nemrég nyílt, Kádár (játék)katonái című tárlatán a terepasztalokon csaták elevenednek meg, középkori várak, erődítmények, valamint a 20. századi fegyverarzenál foglalja el a teret, és a Kádár-korszak játékvilágának emlékét is megidézik.
A kiállítás abból a szempontból mindenképpen rendhagyónak tekinthető, hogy a múlt játékkatonáit nem gyűjtik a múzeumok. A most összeállt gyűjtemény komoly utánajárás eredménye: a kiállított indiánokat, katonákat, játékfegyvereket, tankokat, lovagi várakat elszánt gyűjtők bocsátották a múzeum rendelkezésére.
A néhány teremre osztott kiállítás régi időket köt össze: betekintést kaphatunk az 1950–70-es évek gyerekeinek hétköznapjaiba, és a társadalom szerkezetét, a világpolitikai helyzet alakulását is megismerhetjük. Megtudhatjuk például, hogy a Szovjetunió sokat és sokfélét gyártott az elszabadult fantázia és az abszurd határait feszegető játékkatonákból, a keleti blokkhoz tartozó Csehszlovákiában az Ites és az Igra játékgyár ontotta magából a katonai járműveket, Lengyelországban kézzel festett műanyagfigura-sorozatok készültek a fegyveres erők változatos alakulatairól, és Romániában is több kiemelkedő játékkészítő vállalat létezett. Itt a figurákra szorítkozva az állapítható meg, hogy a keleti tömb országaiban – a magyarokhoz hasonlóan – mindenhol a Nyugatot másolták.
A hidegháború időszakában a játékipar a hadiiparhoz kötődve fejlődött.
A játékgyártásban hatalmas változást hozott a műanyag, de az 1970-es évekig a fémlemez, a textil és a papír is fontos szerepet játszott. A magyarországi gyerekszobákban uralkodó trend az 1950-estől a 80-as évekig a vadnyugat és annak tartozékai. A hatalom nem nézte jó szemmel az „indiánkodást”, a vadnyugat világával Cooper és Karl May regényein keresztül megismerkedő ország mégsem mondott le az indiánkultuszról. Az 1960-as évek Európában, főleg Olaszországban gyártott indiánfilmjei könnyen megtöltötték a mozitermeket: ez a westernőrület időszaka. A keleti blokk országaiban helyi mintára gyártott legendák szórakoztatták az embereket, például a 19. századi író, Thomas Mayne Reid történeteinek alakjait mintázták meg. Említést érdemel a Vladimir Vajnshtok által rendezett szovjet–kubai western, A fej nélküli lovas is.
A szocialista Magyarországon az államhatalom útját állta a nemzeti kultusz erősödésével fenyegető történelmi figurák vagy legendák, mítoszok előretörésének, például ezért nem született Toldit ábrázoló játékfigura. Tell Vilmos alakjában viszont találkozhattak a magyar gyerekek a bátorság, az igazság melletti elköteleződés és a hősiesség mintaképével.
A tárlat egyik magával ragadó látványossága az 1479-es kenyérmezei csata, amelynek terepasztalán páncélozott felszerelésében maga Kinizsi Pál is helyet kapott (Mátyás király nem volt jelen). A mozgalmas maketten török és magyar katonák csapnak össze: a látvány magáért beszél.
A tárlat egyaránt nagy élményt jelent a felnőtteknek, akik jól ismerhetik a kiállított játékokat és a gyerekeknek, akik most találkozhatnak velük először.
A kiállítás 2023. március 15-ig látható.
Fotók: BTM/Medve Balázs
