A kiállítást beharangozó sajtótájékoztatón azt mondta, élete egyik legszebb feladatának tekinti a Csontváry életmű-kiállítás megrendezését. Miért gondolja így?
Azok a művészi és művészeti hatások, amelyek kamaszkorunkban, azaz szellemi érlelődésünk idején különböző festmények, filmek, könyvek vagy zenei darabok formájában érnek bennünket, a legtöbbször nem maradnak tartósak. Eltelik tíz-húsz év és az ember nem érti, miért is érzett olyan elementárisnak egy-egy művet, amit ma már laposnak vagy éppen dagályosnak tart. Velem legalábbis valami ilyesmi történt. Az egyik nagy kivétel Csontváry, akinek a művészete tizenéves koromban rabul ejtett ? és azóta sem ereszt. Mivel időről időre tapasztalom, hogy jónéhányan teljesen érdektelennek látják Csontváry festményeit, régóta tervezem, hogy egy kiállításon megmutassam: milyen fantasztikus, jelentős életmű ez. Mindig nagy élmény kurátorként létrehozni egy kiállítást, de az előzmények miatt ez különösen fontos nekem.
Honnan szerezték meg a festményeket?
Döntően múzeumokból. Csontváry aktív alkotói időszaka mindössze tizenegynéhány év. Emiatt aztán viszonylag kevés darabból áll az életmű. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a főművek túlnyomó többségét közgyűjteményekben őrzik ? ezek mindegyikét kölcsönözte a kiállításra a rendező Várgondnokság. A festmények többsége a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona, amelyek egy része a pécsi Janus Pannonius Múzeumnál van letétben. Ez az anyag a kiállítás törzse. De kölcsönöztünk műveket a pécsi Modern Magyar Képtártól, a miskolci Hermann Ottó Múzeumtól, a szolnoki Damjanich János Múzeumtól, a debreceni Déri Múzeumtól, a Budapesti Történeti Múzeumtól és a Losonczi Galériától is. Ehhez jönnek a magángyűjteményekből kapott alkotások ? köztük több kiemelkedő mű. Sajnos nagyon sok Csontváry-kép lappang, hozzávetőlegesen az ismert életmű harmada. Ezeknek csak a hiányát tudjuk jelezni a kiállításon ? és ezt meg is tesszük. Örülnék, ha a tárlatnak köszönhetően előkerülne néhány lappangó mű, de az ilyesmi kiszámíthatatlan.
Tudna említeni olyan művet, amelyet különösen nehéz volt megszerezni?
Sorolhatnám elejétől a végéig mindet, mert egyiket sem volt könnyű megszerezni. Rendkívül nagy értékű művekről van szó, amelyeket a tulajdonosaik ? érthető módon ? féltenek. Mindenki alaposan meggondolta a kölcsönzést. Úgy vélem, ez a felelős hozzáállás ebben az esetben természetes: egy ilyen tárlat esetében furcsa is lett volna, ha mindent könnyedén megszerezhetünk. Mindenért meg kellett küzdeni. Arra törekedtünk, hogy az életmű fontos szakaszaiból mindenképpen legyen reprezentatív mű, de azt hiszem ennél jóval többet sikerült elérni. Remélhetőleg senkinek sem lesz olyan rossz érzése, hogy nem láthatja a kiállításon a kedvenc Csontváry-képét. Ezen túlmenően egy kortárs kísérőtárlatot is megtekinthetnek a látogatók, amelyen hét művész Csontváry-parafrázisai szerepelnek. Ahogyan azt majd remélhetőleg sokan meg fogják látni, meglehetősen sok filmes elem is lesz a kiállításon.
Ön szerint a kiállítás által méltó reprezentációhoz juthat Csontváry életműve?
Igen, azt remélem, hogy Csontváry életművének értékelésében is sikerül majd előre lépnünk. A korábbi kiállítások egyik hozadéka az volt, hogy hatásukra egyre többen kezdtek Csontváryval foglalkozni. Örülnék neki, ha hasonló történne most is.
Szakmai konferenciával is készülnek.
Már szervezzük a konferenciát, amelyet az európai gyakorlat szerint a kiállítás utolsó hetére tervezünk. Azon vagyunk, hogy olyan szakemberek vegyenek ezen részt, akik valóban új lendületet adhatnak a kutatásnak is. Ennek a jelentőségét szinte lehetetlen túlbecsülni.
Fotó: Varga Ildikó
