A Tolna megyei Decsen született 1942-ben. A Pécsi Tudományegyetemen szerzett jogi diplomát 1965-ben, ezt követően 1972-ig jogászként dolgozott, majd szabadúszó lett. 1966 óta publikál országos lapokban.
Az irodalom számára Somogyi Tóth Sándor, a Kortárs című folyóirat akkori prózaszerkesztője fedezte fel, aki leközölte A postáskisasszony című novelláját. Pályakezdő elbeszéléseit a különböző élethelyzetekbe való beleélés, regényeit mesélő hajlam, erkölcsi és szociális érzékenység jellemzi. Első korszakának jelentős alkotása a Disznójáték és a Fehér ló című színmű, illetve a Megváltó és a Várkonyi krónika című regény.
A hetvenes évektől kezdve volt az Új Tükör, a Mozgó Világ, a Négy Évszak szerkesztője, majd ez utóbbinak főszerkesztő-helyettese. 1989–90-ben az Igen című katolikus lap főszerkesztője, 1992–98-ban a Magyar Szemle szerkesztője. 1991–92-ben az Új Magyarország című lapot kiadó Publica Rt. elnöke volt. Megszervezte a katolikus újságíróképzést, 1990-ben Antall József miniszterelnök tanácsadója lett, 1997–2001 között a KDNP képviseletében az MTI tulajdonosi tanácsadó testületének tagjaként működött. 2007-től a ferrarai olasz–magyar Osservatorio Letterario című periodika levelezője, ahol már több prózája, esszéje, tanulmánya megjelent.
Tagja a Magyar Művészeti Akadémiának, a Magyar Írók Szövetségének, a Magyar Katolikus Újságírók Szövetségének, több művészeti, közéleti szervezet munkájában vesz részt, egyik megalapítója, életre hívója a szerves magyar nyelvészeten munkálkodó Diófa-körnek, amelynek munkájában írók, természettudósok, zenészek és nyelvészek vesznek részt.
Az 1980-as évektől munkáit mind erőteljesebben határozza meg az újszövetségi etikai indíttatás, jellemző vonása a katolikus szellemiség. Ekkor vált jellegzetes szemléleti formájává és műfajává a fantasztikus parabola, az esszé, valamint a mese és az anekdota (általa rémmesének nevezett) keverékformája. Rémmeséiből – Banga Ferenc illusztrációival – több kötete is megjelent (77 magyar rémmese, 77 és fél magyar rémmese, Még hetvenhét magyar rémmese, Történeteink almáspitével. Hatodik levonás a magyar rémmesékből).
1997-től 2014-ig volt látható a Duna Televízióban Beavatás című esszésorozata, amelyben egy koherens, Hamvas Béla hagyományán alapuló világkép kulcsszavait próbálta körüljárni. Az esszék könyv alakban is megjelentek, a 11. kötet 2014-ben látott napvilágot Az országút szélén címmel. A műfaji, szerkesztésbeli, nyelvi, ábrázolási különbözőségek mellett minden munkáját átlengi a humor, hol szelídebben, hol vaskosabban, máskor éles szatírába csapva át.
Czakó Gábor képzőművészként könyv- és lapterveket, szobrokat, szatirikus kerti emlékműveket készít. 1997-ben önálló kiállítása volt az óbudai Banán Klubban.
Munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el, a többi között 1960-ban Helikon szobrászati díjat, 1975-ben József Attila-, 2000-ben Arany János-, 2008-ban Nagy Gáspár- és Pro Literatura-díjat, 2010-ben Prima Díjat kapott. 2011-ben Kossuth-díjjal tüntették ki a magyar katolikus újságíróképzés megszervezéséért, a televíziós esszé műfajának megteremtéséért, sokoldalú, műfajgazdag irodalmi munkássága elismeréseként. 2017-ben kimagasló szakmai munkája elismeréseként a Magyar Érdemrend Középkereszt polgári tagozat kitüntetést vehette át. 2019-ben a Nemzet Művésze díjjal tüntették ki, és ugyanebben az évben a Digitális Irodalmi Akadémia tagjává választották. 2022-ben a Magyar Érdemrend Középkereszt a Csillaggal kitüntetést kapott.
Nyitókép: Czakó Gábor Kossuth-díjas író a Nemzet Művésze díj átadóünnepségén 2019-ben. Fotó: MTI/Máthé Zoltán
