David Cronenberg: A határ egy mozgó célpont
Mondták róla, hogy hatásvadász botrányhős, és azt is, hogy ő az új Kubrick: David Cronenberg neve a filmművészetben egyet jelent a testhorrorral és a technológiai disztópiákkal. A kanadai kultrendező munkássága évtizedek óta a test és az elme, a tudomány és a társadalom, valamint a hús és gép közötti határokat kérdőjelezi meg. A Budapesti Klasszikus Film Maraton alatt Budapesten tartott mesterkurzust fiatal filmeseknek, ahol munkamódszerekről és az általa gyűlölt hagyományos filmes technológiákról, kedvenc színészéről, Viggo Mortensenről és arról mesélt, hogy a legfontosabb dolog ebben a szakmában ügyesen elkerülni, hogy seggfejekkel dolgozzon.
A 83 éves David Cronenberg olyan nagy hatású alkotásait kísérte el a Budapesti Klasszikus Film Maratonra díszvendégként, mint a Karambol vagy az Eastern Promises – Gyilkos ígéretek. A rendező – sokszor már jelzőként használt – neve egybeforrt a testhorrorral, és noha a zsigeri hatáskeltéshez ért talán a legeslegjobban, és életműve a közelmúlt olyan társadalomkritikus filmjeit inspirálta, mint az Arany Pálma-díjas Titán, amelynek főhőse egy autóval bonyolódik szexuális kapcsolatba, a tavalyi testrablós őrület, A szer, vagy esetleg az idén ősszel mozikba kerülő friss horror, az Együtt – filmográfiája igencsak sokszínű.
Budapesti mesterkurzusán kiderült: Cronenberg nem csak nagyon rokonszenves fickó, de öntörvényű szerzői filmes, akinek megvan a véleménye például a klasszikus filmes technológiákat előszeretettel alkalmazó rendezőkről („Én nem hiszem el, hogy Spielberg és Nolan komolyan gondolják, hogy ez a kínszenvedés jobb, mint a digitális!”), vagy éppen arról, hogy kinek mi számít határátlépésnek, hiszen, mint mondja: a határok állandó változásban vannak, a határ az egy mozgó célpont.
Művész, nem iparos
David Cronenberg legelső sikere a Paraziták című film volt, majd határozottan elmozdult a horrorműfaj, ezen belül is a kissé gyomorforgató irány felé. A Veszett, a Porontyok, az Agyfürkészők, a Videodrome jöttek szép sorban, A holtsáv című Stephen King-adaptáció és máig egyik legnagyobb sikere Jeff Goldblummal a főszerepben A légy. Cronenberg mestere a kisétálós filmeknek: a nézők egy része egyszerűen nem bírja gyomorral, pedig ha a polgárpukkasztó vagy éppen gusztustalan felszín mögé nézünk, akkor kőkemény médiakritikát találunk (Agyfürkészők, Videodrome), esetleg előképet a Mátrix univerzumához (eXistenZ), vagy éppen párkapcsolati drámát (Karambol).
Az Uránia Nemzeti Filmszínházban többek között azt is elmesélte a rendező, hogy egyáltalán nem is tervezte, hogy horrorrendező lesz belőle: mindig egy olyan gondolatból indult ki, amelyet meg akart vizsgálni közelebbről, és aztán ehhez megkereste a megfelelő tálalási formát.
A Torontóban született rendező biokémiát tanult az egyetemen, majd hamarosan az írás kezdte el érdekelni, ami talán azért sem meglepő, hiszen édesapja is író volt. Első filmjeit a New York-i underground mozgalom nyomán: utcai vetítéseken mutatta be, és gerillamódszerekkel dolgozott. Művésznek tartja magát, nem pedig iparosnak, akire a legnagyobb hatással az európai alkotók voltak: Fellini, Bergman és Godard. Mint mondta: Kanada valahol félúton van szerinte Hollywood és az európai arhouse cinema között, de az utóbbi irányzat alkotásai miatt tudatosult benne, hogy egy rendező tulajdonképpen szerző, aki egy személyben határozza meg és uralja a produkciót.
A test megszállottja
– summázta Cronenberg, aki szerint a test egyfajta alapanyagként működik a filmes számára, és tőle függ, milyen mélyebb jelentésrétegeket hámoz ki belőle. A nem „testközpontú” filmjeiben is, mint például az Eastern Promises, nagy jelentőséget kap Viggo Mortensen meztelensége. Apropó Mortensen: Cronenbergnek is vannak persze kedvenc színészei. Megtudhattuk, hogy például Jeff Goldblum a sokadik választás volt A légy főszerepére, de ő volt az egyetlen színész, aki kifejezetten izgalmasnak találta a maszkban való játékot, nem pedig akadályt látott benne, és azt is, hogy miért tartja a rendező unikornisnak A Gyűrűk Ura Aragornját.
Cronenberg többször is visszatért a mesterkurzus során a színészválasztás fontosságára. Mint vallja: egy színész lehet bármilyen csodálatos, ha nem megfelelő a szerepre, az tönkrevághatja a filmet. Viggo Mortensennel eddig összesen négy filmben dolgozott együtt a rendező: A jövő bűneiben, az Erőszakos múltban, az Eastern Promisesben és a fiatal Sigmund Freudról szóló Veszélyes vágyban. Abba is beavatott minket, hogy a dán színész-író-rendező-polihisztor Mortensen olyannyira elhivatott, hogy noha fizimiskára talán nem ő lett volna az első, aki eszünkbe jut a pszichoanalízis ősz kecskeszakállú atyjáról, mégis nyakig elmerült Freud életében és munkásságában a felkészüléskor.
Cronenberg arra a kérdésre is őszintén válaszolt, hogy karrierje során kivel volt a legnehezebb együtt dolgozni: az Agyfürkészők színészét, Patrick McGoohant mondta, akit nagyszerűnek tartott, ám a színész komoly önbizalomhiánnyal küzdött, a rendező pedig még túl kezdő volt ahhoz, hogy megfelelően kezelje. David Cronenberg határozottan kijelentette azt is: számára a próbák nemhogy segítik a munkafolyamatot, de visszalépést jelentenek, ezért nem szokott próbálni. Valamint, hogy hosszú időbe telik, amíg az ember eljut oda, hogy profi módon meg tudja válogatni, kivel dolgozzon együtt – és ki tudja kerülni a seggfejeket. Ami szerinte talán az egyik leghasznosabb skill egy alkotó életében.
A rendező végig élvezetesen sztorizgatott, és a legnagyobb őszinteséggel beszélt a hagyományos filmnyersanyag gyűlöletéről is: hiába gyönyörűek a klasszikus filmképek, számára a digitális technológiára való átállás maga volt a megváltás. Sokkal nagyobb a kontroll, és minden egyszerűbb, ezért nem hisz a „Steven Spielberg- és Christopher Nolan-féléknek”, akik ragaszkodnak a hagyományos filmre való forgatáshoz – pláne, hogy a munkafolyamat végén úgyis mindent digitalizálnak. A fiatal alkotók számára is óriási lehetőséget lát abban, hogy ma már akár egy telefonnal is készíthetnek profi filmet.
Mozgó célpont
A mesterkurzus végén a közönségből érkezett egyik kérdés az volt, hogy vajon tudatosan törekszik-e a határok feszegetésére – és egyáltalán, tényleg feszegeti-e azokat. Cronenberg a hallgatóság legnagyobb derültségére az válaszolta, hogy nem: sosem volt célja a tabudöntögetés.
Felidézte, hogy például az explicit meztelenséget és bizarr szexjeleneteket tartalmazó Karambol mekkora botrányt okozott annak idején 1996-ban Cannes-ban: a kritikusokban komoly indulatot váltott ki, és még Francis Ford Coppola zsűrielnök is utálta. Évtizedekkel később ugyanezt a filmet egy másik filmfesztiválon, Velencében is levetítették a klasszikusokat bemutató blokkban, és már senkinek nem vonódott fel a szemöldöke.
David Cronenberg mesterkurzusán azt is elárulta, hogy jelenleg is éppen egy forgatókönyvön dolgozik, amelyet a saját, nálunk Konzum címmel megjelent regényéből adaptálna a filmvászonra, és amely reményei szerint újra Robert Lantos producerrel, részben Magyarországon, Budapesten forogna. Visszavárjuk!