A Móra Kiadó fennállásának 70. évfordulója alkalmából gyermekvers-antológiát jelentetett meg Diridongó címmel. A kötetben 70 év gyerekirodalmának legszebb darabjai szerepelnek a kortalan klasszikusoktól és a klassz kortársaktól. A Margó Irodalmi Fesztiválon Mészáros Márton irodalomtörténész a kötet szerkesztőjét, Szlukovényi Katalint kérdezte.
Mészáros szerint a Diridongó egyszerre szól a folytonosságról és a változásról. Éppúgy épít a tradícióra, ahogy teret enged az újszerű költői hangoknak. Szlukovényi elmondta: épp az volt a célja, hogy a válogatás reprezentatív legyen, sokféle korú, hangulatú, formájú verset mutasson fel
A szerkesztő hozzátette: a válogatás hosszú és nehéz folyamat eredménye.
„Nagy kihívás és nagy felelősség volt egy ilyen gazdag anyagból rábökni hetven versre”.
Szlukovényi a Szabó Ervin Könyvtár Sárkányos Gyermekkönyvtárában százas nagyságrendben nézett át szerzői köteteket, hogy ezekből válogasson.
Az antológia végül a Móra Kiadó szempontjából is reprezentatívnak számít. Arról is számot ad, hogy mi történt a kiadó életében az elmúlt hetven évben, ugyanakkor nem mellőzi a szerkesztő szubjektív szempontjait sem.
A szerkesztő elárulta: fontosnak érezte, hogy a klasszikusok és a kortársak egyenlő arányban szerepeljenek a kötetben. A másik fő szempont pedig a változatosság volt: a kötött formájú művek mellett svéd típusú költemények, szabadversek és karcosabb humorú alkotások is bekerültek a kötetbe.
Sőt: az antológia nyitott a prózaversek és az énekelt művek felé is. E változatosság megmutatásával a szerkesztő célja az volt, hogy már a legkisebbek találkozzanak mindenféle verssel, mert így megismerhetik, hogy a költészetnek milyen széles az eszköztára, felnőttként pedig majd könnyebben el tudják dönteni, hogy nekik milyen típusú versek tetszenek.
A beszélgetésen szó esett a korábbi gyerekvers-antológiákról is.
Az 1969-es Cini-cini muzsika sok évtizedre bebetonozta az óvodai kánont, azonban ma már néhány évente megjelennek különféle gyerekvers-antológiák (2008-ban jött ki például a Friss tinta! a Pagonytól vagy 2019-ben a Válogatós a Cerkabellától).
Szlukovényi úgy látja: a Cini-cini muzsika a Móra Kiadó akkori monopolhelyzetéből fakadóan vált ennyire alapvetővé. Azonban ma már gyerekkönyvkiadóból is több van a piacon, így ezeknek az antológiáknak sem célja a kanonizáció.
A szerkesztő e mostani antológiához eredeti köteteket lapozott fel, majd amikor nagyjából összeállt az anyag, csak akkor nézte meg a piacon levő más antológiákat. Örömmel állapította meg, hogy ugyan van átfedés ezekkel, de nem túl sok.
Szerinte a kanonizáció egyébként úgy működik, hogy azok a versek maradnak fent az idők rostáján, amelyek ezekben a néhány évente szereplő antológiák mindegyikében helyet kapnak. Például Varró Dani Szösz nénéje vagy Tóth Krisztina Nagy mara verse lehet ilyen.
A Diridongó 50-60 szerzője között van néhány meglepő is.
Kassákról például kevesen tudják, hogy van egy gyerekvers-kötete is. Szlukovényi ezt a művet ismerte gyerekként, most viszont komoly nyomozómunka volt, mire rábukkant. De bekerült Donászi Magdától is két mű. Őt a régi időkben nagyon szerettük, aztán igyekeztünk elhatárolódni tőle. A szerkesztő célja volt, hogy kialakítson valamiféle egyensúlyi helyzetet: „ne felejtsük el őket sem.”
A Diridongó hetven versének rendezését a tematika és a formai jegyek határozták meg. Külön szekciót alkotnak a növényekről, az állatokról, a városi létezésről, az otthoni létezésről és a valóságon túli világról szóló versek. Ezek a témák foglalkoztatják leginkább a gyermeki lelket.
Mészáros rámutatott: a versek sora egy ívet is megrajzol, ami Miklya Zsolt reggelt köszöntő versétől Ágh István álomról szóló költeményéig tart. Szlukovényi bevallotta: ennek nem volt tudatában, de az mindenképp döntés eredménye, hogy az utolsó ciklusba kerüljenek azok a versek, amelyek némiképpen elemelkednek a realizmustól.
Mészáros elmondta: míg régen a gyerekirodalom abból profitált, hogy sok szerző a cenzúra elől menekülve gyerekeknek szóló verseket írt, addig ma épp az ellenkezője történik.
A felnőtt szerzőknek presztízskérdéssé vált gyerekeknek is írni.
Régen másodrendű volt ez az ágazat, ma viszont a gyerekirodalom piaca egyre elevenebb, mozgékonyabb. Szlukovényi szerint ez leginkább azért van, mert ugyan a felnőtteknek egyre kevesebb idejük van olvasni, a gyerekek továbbra is érdeklődők. Ők egyaránt szeretnek olvasni és mesét hallgatni.
A szerkesztő reméli, hogy eljutunk odáig is, hogy már nem hierarchizáljuk a felnőtt- és a gyerekirodalmat, hanem megtanuljuk egyenrangúként kezelni ezeket a kategóriákat.
A kötetet Láng Anna szeretetreméltó illusztrációi díszítik, amelyek izgalmasak, de nem közhelyesek. A szerkesztő azért kedveli ezeket a rajzokat, mert konszenzuálisan szép világot alkotnak. A rajzok szerethetősége, elvarázsoltsága és felismerhetősége egyszerre érvényesül.
Szlukovényi szerint a Diridongó célja, hogy megadja a gyerekeknek annak a felszabadultságát, hogy a nyelvvel nemcsak egyféleképpen lehet játszani. E kötet gazdagsága arra biztatja a kisgyereket és a vele foglalkozó felnőttet, hogy a lehető legfelszabadultabban barkácsoljanak a szavakkal.
„Fedeztessük fel, hogy mennyire gazdag a magyar nyelv és, hogy milyen sok dolgot lehet vele csinálni.”
A beszélgetés a Margó Fesztiválon hangzott el október 17-én.
Nyitókép: veronikasreaderfeeder.com
