55 éve jelennek meg poplemezek hazánkban, 1967-ben került a boltokba az Ezek a fiatalok című beatfilm, többek között az Illés, a Metro, az Omega felvételeiből. Igen, ha akarjuk, ez volt az első magyar poplemez, de aki másképp számol, annak az Omega 1968-as Trombitás Frédije az, ezen Szalay Zoltán híres, a természet lágy ölén készült munkája látható.
A Főfotó kiállítása ezekre a képekre, évfordulókra nem reflektál, lényegesen kisebb fesztávval valósult meg a koncepció. Alig több mint egy tucatnyi képet láthatunk a falakon, így természetesen nem is alkalmas a tárlat arra, hogy megmutasson trendeket, korszakokat a magyar popkultúra arculati elemeinek változásaiból. A kiállítás inkább afféle kedvcsináló, amely nem kontextualizálja a képeket, nem mutat fel alkotói periódusokat, tervezői életműveket. Ez a néhány kép csak felvillanás,
az 1980-as évek néhány ikonikus képét láthatjuk.
Lefuttathatnánk csak az úgynevezett egyenkislemezek fontjainak fejlődését is – mindezt párhuzamba állítva a filmplakátok tipográfiáival. Vagy elővehetnénk olyan borítóterveket, amelyeket anno visszadobott a Képző- és Iparművészeti Lektorátus vagy a Hanglemezgyár… Megismerhettük volna Szykszian Wanda, Díner Tamás, Vértes György képeit, akár a borítókon szereplő fotók más szögből készült változatait, szettjeit.
Mennyi történet van ezekben a borítókban!
Halász Judit első lemezét (Kép a tükörben, 1973) az arcfestés miatt „túl hippisnek” találta a Hanglemezgyár, ezért a rajzok „lekerültek” a művésznő arcáról. De közismert, hogy Szörényi és Bródy 1980-as szólólemezei egyetlen dupla albumban jelentek volna meg Szykszian Wanda azonos technikával és szögben készült grafikáival, de Erdős Péter, a „popcenzor és popcézár” ravasz módon két önálló lemezzel egymás ellenében megfutatta a két alkotót. Bródy Hungarian Blues című lemeze olyan dalokkal, mint a Földvár felé félúton, a Filléres emlékeim, a Személyi igazolvány sokkal sikeresebb lett, mint Szörényi Hazatérés című bonyolultabb, rétegzettebb alkotása. Milyen jó lett volna látni az eredeti, egybeszerkesztett tervet! Persze ezt a kiállítást a Műcsarnokban lehetne leginkább kivitelezni, ott, ahol annak idején Gulyás Gábor kurátori tervei alapján bemutatták a Bizottság együttes képzőművészeti kiterjesztéseit.
A nemzetköz hatásokkal is érdemes lenne összehasonlítani egy-egy borítót. A V’ Moto-Rock Gyertyák albuma (Vértes György alkotása) részben emlékeztet a Deep Purple Burn borítójára, de míg a Purple tagjainak arcképe viaszgyertyát formáz, addig Vértes alkotásán Demjénék arcképe gyertyalángban tükröződik. Ha megvalósulna egyszer a nagy magyar lemezborító-kiállítás, közelebb kerülne a hatvanas évek második felétől a rendszerváltás időszakáig tartó korszak, de ezt értelemszerűen egy tucat fotó nem tudja kellő erővel érzékeltetni.
Mégis: a Főfotóé az ötlet, még akkor is, ha már volt Budapesten (a Nagymező utcai Capa Központban) lemezes kiállítás, még 2017-ben, de ezen a 437 lemezborítót bemutató Total Records című tárlaton a nemzetköz pop ikonikus borítóit láthattuk.
De mit láthatunk a Főfotóban?
Például Hegedűs György és Pálfi György Edda-lemezborítóit (az első két albumot), ugyanennek az alkotópárosnak a KFT Macska az úton című lemezborítóját, illetve annak egy alternatív fotóját. Láthatjuk Vető János Menyhárt Jenőről készített portréfotóját, amely az Európa Kiadó 1987-es Popzene című borítóján szerepel, de itt van Hegedűs Györgynek a Radics Béláról készített képe is.
Utóbbi alkotóhoz nem tudunk nagylemezt rendelni, ahogy Vető János Neuroticot ábrázoló képéhez sem. Itt inkább arról kéne szólnia a történetnek, hogy a Hanglemezgyár hogyan akadályozta bizonyos alkotók munkáit, de erről a kiállításon nincs szó. Azt szintén nem hozza szóba a kiállítás, hogy a Trabanthoz és Európa Kiadóhoz is köthető Vető János milyen sok képet, borítót készített a rock világában, hogy dolgozott többek között a Piramissal és az Omegával is.
Érdekes lett volna Zalatnay Sarolta Tükörkép című 1980-as albumának borítóját is megszerezni, ez ugyanis az első úgynevezett vizes pólós fotó a magyar nyilvánosságban, amit Fenyő János, az 1998-ban meggyilkolt médiamogul készített. Így a kiállításnak különös vektora is lehetett volna, rámutatva a rendszerváltás utáni zűrzavaros időkre.
Egy sor izgalmas kérdést is tisztázhat majd ez a bizonyos nagyobb volumenű kiállítás. Hol készült a Korál első lemezének borítója vagy a Skorpió szintén 1980-as, szintén „presszós” albumborítója”… Valaki egyszer talán elkészíti a honi poplemezek borítójának topográfiáját. Vagy: ki az a kisfiú Zorán Szép holnap című lemezén? (A koncepciója csípőből hozza a U2 Boy című borítóját.)
Demjén Fújom a dalt című 1977-es szólólemezén (Hegedűs György fotója) egy parókás kalitkát látunk, amelyben ott a „szabadság madara”. Épp itt lenne az ideje, hogy mi is kinyissuk ezt a képzeletbeli kalitkát, és kiszabadítsuk mindazt, amit a popkultúráról tudunk, egy nagy kiállításon – akár a Főfotóval együttműködve.
A képek a szerző felvételei.
