Ütőhangszerek minden mennyiségben
Zsoldos tanár úr a Zeneakadémia Jazz Tanszékének Köztelek utcai épületében várt. A hangszigetelt teremben körbe timpanik, bongók, kongák, xilofon, vibrafon és természetesen dobfelszerelés, no meg az elmaradhatatlan zongora. A beszélgetés alatt több ízben nyitottak be tanítványok, akiktől a docens türelmet kért, miközben bemutatta a hangszereket.
„A szimfonikus ütőhangszerek elsajátításának gondolata Gonda János leleménye volt, amikor 1990-ben hívott tanítani” – magyarázta, megjegyezve: ezzel a dobosok igen jól járnak, hiszen megtanulnak játszani az összes ütőhangszeren.
Gonda János vezette a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola Jazz Tanszakát, amely 1990-ben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola, majd Egyetem tanszékévé alakult át.
Zsoldos Béla külön kitért az üstdobra, amely bőrös hangszer ugyan, ám hangolható egy pedál segítségével. Egykori professzora, Schwarcz Oszkár a Magyar Állami Operaház zenekarának szólamvezetője volt.
„Bartók Béla az 1910-es években írta színpadi műveit, és az Opera zenekari árkában találkozott a hangolható üstdobbal, Schwarcz Oszkár avatta be a hangszer titkaiba a komponistát. Bartók számos művében hallható az üstdob glissando, amit a mester nagyon élvezett”
– magyarázta a muzsikus, aki odavezetett a vibrafonhoz, amelyről megtudtam: az 1920-as évek hangszere, alapvetően a jazz-zenekarokban terjedt el, elődje a xilofon. Ám míg az akusztikus hangszer, a vibrafon esetében elektromos forgószelepek dolgoznak a rezonátorcsövek végén, biztosítva a folyamatos vibratót.
„Mivel kissé érzelgős a hangzása, ezért az elmúlt évtizedekben e nélkül szólaltatják meg a hangszert” – fűzte hozzá Zsoldos Béla.
Zsoldos muzsikus család
Tavaly ünnepelte hatvanadik születésnapját a Stúdió 11. Az együttes munkájában 1970-től vett részt Zsoldos Béla. Nem ő volt az első, sem az utolsó Zsoldos. Jelenleg a muzsikus fia, Dániel képviseli a családot.
„Édesapám, Zsoldos Ernő és testvére, Imre telefonhívást kaptak 1946-ban a Magyar Rádióból. Kedves elvtársak, mit szólnának ahhoz, hogy elindítsanak egy szimfonikus tánczenekart? – hangzott a kérdés” – idézte fel Zsoldos Béla.
A létező szocializmusra jellemző, hogy noha az ötvenes években a pártállam tiltotta a jazzt mint imperialista zenét, a tánczenekar big band szekciója (rézfúvósok, szaxofonok, dob, bőgő, gitár, zongora) felléphetett például a Montreux-i Jazz Fesztiválon. De egy évtizeden keresztül rendszeresen szerepeltek Stuttgartban, kísérték Olaszországban Adriano Celentanót, Gianni Morandit vagy Domenico Modugnót, míg a mai Stúdió 11 tagjai folytatva a hagyományt, olyan jazzikonokkal játszottak, mint Peter Erskine, Viktor Bailey, Billy Cobham, Frank Sinatra Jr..
Zsoldos Ernő halálát követően, 1968-ban tízen maradtak, mígnem fia, Béla, elvégezvén a Zeneakadémiát, állandó közreműködője lett az együttesnek, amely minden magyar énekest kísért, meghatározó szerepe volt a könnyűzenében.
Százötven zenész barát
Zsoldos Béla Prémium című dupla CD-je első korongjának anyaga két esztendeje, a zenész hetvenedik születésnapi, ünnepi koncertjén készült a Müpában, míg a másik korongon eddig kiadatlan, illetve a szerző által kedvelt, 1979 és 2022 közt született kompozíciók kaptak helyet.
A felvételen a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara kíséri a szólistát, Szakcsi Lakatos Bélát. S ha már a gyermekek: a lemezborító fotóművész lánya munkája, egyik fia pedig közreműködik a lemezen.
„Körülbelül százötven zenészbarátommal együtt játszhattam a lemezen elhangzó kompozíciókat” – árulta el a muzsikus, majd elsorolta: a Rádió Szimfonikusok hetven, a Budapest Jazz Orchestra és a Modern Art Orchestra közel húsz fővel, a Magyar Kamarazenekar szintén, aztán a szólisták – Dés László, Borlai Gergő, Fekete Kovács Kornél, Horváth Kornél, Nagy János Yancha, Emilio, Solti János, László Attila, Tommy Vig. No meg még egy Zsoldos, Zsoldos Gábor, azaz Dady, Zsoldos Imre fia. És akik már nem lehetnek köztünk: Csepregi Gyula, Tomsits Rudolf, Vukán György, Babos Gyula.
Johann Sebastian Bach muzsikája több kompozícióban feltűnik, a szerző elárulta: a vibrafon igen alkalmas a lírai, ugyanakkor szigorúan szerkesztett zenék interpretálására. Mint a 147. kantáta korál dallama. „Abbahagyhatatlan, önmagába visszaforduló remekmű. Én pedig továbbírtam. Leültem a zongorához, játszottam a gyönyörű témát, amely egyszer csak ment tovább. Az ilyen egy szent pillanat, amikor nem is az ember írja, hanem megtörténik” – fejtette ki Zsoldos Béla, megjegyezve: komponálni, játszani nem rutinból kell.
Mostanság sem pihen. Három jelentős nagykoncertnek a hangszerelője, zenei vezetője. Többek között Szulák Andrea decemberi, Erkel színházbeli jubileumi gálakoncertje dalait, Soltész Rezső hetven tagú szimfonikus zenekarral előadott átdolgozásait hangszereli, de új, saját műveken is dolgozik.
