? Nehéz összegezni az elmúlt bő húsz évet egy ilyen sorozathoz, vagy minden korszakból megvannak az abszolút kedvencek, és nem okoz gondot a válogatás?
? Nehéz ilyen ?visszaemlékező? koncerteket vállalni, mert 4?5 napba telik a műsor összeállítása ? úgy öt évvel ezelőttig csak bakelitet vásároltam, de kénytelen voltam én is átállni a digitális hanghordozókra. Például azért, mert már szinte sehol nincs lemezjátszó, sőt, a CD-lejátszó sem evidens tartozék egy szórakozóhelyen. Így viszont egy ilyen esthez át kell bogarásznom több ezer lemezt, és a kiválasztottakat át kell írnom CD-re. Ez hatalmas munka, mert bár fejben tudom, mit szeretnék, de azt meg is kell találni.
? A repertoárjába minden belefér a technótól a rockon át a népzenéig, vagyis tényleg lehet miből válogatni. Van olyan műfaj, amelyet nem játszik, mert nem tartja jó zenének?
? Goát és klasszikus hardcore-t nem játszom, mert ezek nem izgatnak. Egyébként tényleg minden szerepel a repertoáron. Ez talán azért is van így, mert Győrben nőttem fel, ami azzal az előnnyel járt, hogy osztrák tévét néztünk, osztrák rádiót hallgattunk, amelyeknek a műsora sokkal színesebb. Először John Peel, a legendás brit rádiós nyitotta fel a szemem, aztán, amikor Pestre kerültem, jazzklubokba jártam meg táncházba. Erdélyben is voltam gyűjteni, jó barátaim lettek a Muzsikás tagjai. Igaz, a táncházban sosem táncoltam, csak ültem a zenekar mellett, és egy walkmannel felvettem a zenét ? ma már ezek kincsek, Éri Pityu például nemrég kérdezte, nincs-e meg valahol az a felvétel, amelyen Zerkula játszik az Almássy téren.
? Az elmúlt húsz évben, mióta DJ, sok minden változott a zenei világban ? például régen itthon nehézséget okozhatott egy-egy lemez beszerzése, most viszont a bőség zavara okozhat gondot. Követhető ez a dömping?
? Régen hetente egyszer elmentem a lemezboltba, az elég volt. Ma már a zenék 70 százaléka bakeliten meg sem jelenik, a CD-kiadással Amerikában nemrég álltak le, minden digitálisan érhető el. Ez azzal jár, hogy óránként lehet nézni a speciális weboldalakat, gyakorlatilag folyamatosan kell keresgélni. De nemcsak ezen a téren változott a zenei világ. Minden zenei műfajt a sebessége határoz meg: régen kellett legalább húsz perc, hogy mindegyik műfajból játsszunk a közönségnek, ma viszont két-három tempóváltás, vagyis két-három műfaj is jelen van egyetlen számon belül ? ami maximum hat perc. De ez is egyre rövidül, már csak alig háromperces dalokat írnak. És a közönség gyakran még így is megunja a számot a felénél. A fiatalok már első alkalommal is úgy hallgatnak meg egy dalt, hogy beletekernek.
? Egyszer azt mondta, a zene információ, amely megmutatja, milyen az adott kor. Milyen információt közöl a mai, 2012-es zene?
? Itt, Kelet-Európában, különösen Magyarországon a legdurvább zenék működnek a bulikban. Míg például Olaszországban azért mennek a szórakozóhelyekre, hogy szociális életet éljenek, és jól érzik magukat a buli nélkül is, addig itthon még mindig azért járnak az emberek szórakozni, mert ki akarnak szakadni a valóságból. Azt várják, hogy ott majd jó lesz, hogy rendbe teszik a lelküket. Ráadásul, amíg régebben, ha nem tetszett egy szám, kivárták, hátha a következő igen, addig ma egy perc alatt kiürül a parkett, ha nem a megfelelő lemezt teszem fel. Az csak a múlt században működött, hogy egy művész megalkotta, ami a fejében volt, majd jöttek az emberek, és megpróbálták megérteni és elfogadni. Ma olyan művészekre van szükség, akik tudják, mit akarnak az emberek.
? Ilyen közönség-elvárások mellett hogyan dönti el, hogy egy dal bekerül-e a repertoárba?
? Ma már sokkal megértőbb vagyok a zenéket illetően: nincs rossz, legfeljebb olyan, ami nekem nem tetszik. Minden dal jó, csak lehet, hogy épp rosszkor játszották le. Egy DJ-nek az a feladata, hogy egy dalból kihozza a maximumot, meg tudja ítélni, hogyan működik majd mixben. Nagyon fontos, hogy mindig friss legyél, bár ez csak külföldre igaz, mert a magyar közönségnél konzervatívabb aligha van. Csak arra bulizik, amit nagyon ismer, újdonságot nehéz neki mutatni ? talán azért is van ez így, mert a hazai tévékből, rádiókból ugyanaz szól. De a legszebb dolog mindig az, hogy olyasmire táncoltasd meg, amit soha nem hallott, vagy épp utál. De ott a buliban úgy játszod, hogy elhiszi neked: ez jó. Ezért csak olyan dalt veszek elő, amelyben hiszek. Ugyanakkor az is lényeges, hogy milyen személyiség vagy, van-e mondanivalód, tudsz-e kommunikálni az emberekkel. De az ego nem írhatja felül a zenét, nem én vagyok a fontos, hanem a közönség.
? Talán ez a gondolkodásmód az oka, hogy soha nem akart saját zenét írni.
? Mindenkinek meg kell találnia azt, amiért született, nekem ez az, hogy DJ legyek. Miért kellene mást tennem? Én még mindig szeretem, amit csinálok, még mindig a zenét hallom egy-egy új dalban, egy saját számokat alkotó producer viszont azt keresi benne, hogyan készült. Én a világ legjobb dalait játszhatom minden műfajból, egy zenész viszont csak a sajátját ? ez idővel nagyon unalmas, és ami még rosszabb, eljön az a nap, amikor ez az unalom már a színpadon sem titkolható. Én háromhavonta szinte teljesen lecserélem a repertoárt, az újdonságok nekem a színpadon is okoznak meglepetést, és ezt a közönség is megérzi.
? Nemcsak DJ, hanem a Tilos Rádió egyik elindítója, zenei szerkesztője filmeknek, színházi előadásoknak, divatbemutatóknak is. Ilyenkor szabadabban dolgozhat, vagy ezen a téren is konzervatívabb a hazai ízlés?
? Sajnos jó ideje nem dolgozom hasonló munkákon, mert ilyen esetekben a rendezőnek óriási jogdíjakat kell fizetnie a felhasznált zenék után, és erre manapság nincs pénz. Hiányzik ez a fajta munka, ahogy egy rádióműsor is, mert ezekben az esetekben tényleg mindenféle zenét, újdonságokat is tudtam játszani, ami pedig számomra fontos az egyensúlyhoz.
