Kevesen tudják, hogy Pulitzer nevéhez nemcsak az amerikai újságírás legrangosabb díja, hanem az úgynevezett „sárga sajtó” modellje is kötődik, amely William Randolph Hearst sajtómágnással vívott heves konkurenciaharcának eredménye. Ez a klasszikus, szenzációhajhász zsurnalisztika ugyanakkor ösztönözte az amerikai demokrácia és média fejlődését: jelentős korrupciós ügyek, politikai botrányok és gazdasági visszaélések tényeit tárta fel az amerikai nép előtt, és ez sok esetben új törvények elfogadásához is vezetett.
Pulitzer 1904 májusában, egy újságíróiskola felállítását támogató írásában fogalmazta meg hitvallását:
„Köztársaságunk és a sajtó együtt emelkedik fel, vagy bukik el. Az ügyes, érdek nélküli, közszolgálati szellemű sajtó, amely képzett intelligenciával tudja, mi a helyes, és bátor azt megcselekedni is, képes megőrizni azt a közerényt, amely nélkül a nép kormányzata hamisság és utánzás. A cinikus, zsoldoslelkű, demagóg sajtó idővel ugyanolyan alantas népet teremt, mint amilyen ő maga. A hatalom a Köztársaság jövőjének építésére az újságírók eljövendő nemzedékeinek kezében lesz.”
Wisinger István Pulitzer-emlékdíjas és aranytollas újságíró, médiaszociológus, főiskolai tanár. Már egyetemi évei alatt – 1965-től – a Magyar Rádió hírszerkesztőségében dolgozott. 1970-ben került át a Magyar Televízióba, ahol szerkesztő-riporterként, majd 1989-ben az egyes csatorna intendánsaként dolgozott. 1997 és 2004 között a Magyar Újságírók Országos Szövetségének választott elnöke volt. Oktatói tevékenysége már a hetvenes évek végén elkezdődött, 1999 óta több felsőoktatási intézményben volt tanár. 2008-ban a Színház- és Filmművészeti Egyetem Doktori Iskolájában szerzett DLA tudományos fokozatot.
