1942. július 17-én Cegléden született, ám gyermekkorát Gyulán töltötte, ahol édesapja a helyi református egyház lelkipásztoraként szolgált, édesanyja pedig a helyi református iskola tanítónője volt. Az értelmiségi családból hozott értékrend és szellemiség a magyar és a néprajz szak felé terelte érdeklődését, ám származása miatt – bár kitűnő érettségi vizsgát tett – két évig nem vették fel az egyetemre. A különböző budapesti üzemekben segédmunkásként töltött két esztendő után nyert felvételt az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar–néprajz szakára, ahol 1967-ben diplomázott.
Ezzel gyakorlatilag el is kezdődött nagyívű és igen gazdag tudományos pályája, hiszen 1967-től az MTA Néprajzi Kutatócsoportjának munkatársaként jelent meg a szakmában.1981-ben már egyetemi oktatóként dolgozott az ELTE Művelődéstörténeti tanszékén, ahol később egyetemi tanárként és tanszékvezetőként is igazgatta a szakma pedagógiai ügyeit. Fő szakterülete a 19–20. századi művelődéstörténet, a paraszti polgárosulás, az agrárnéprajz, valamint az egyházak és a társadalom kapcsolata.
Kevés tudós alkalmas arra, hogy a tudomány speciális környezetéből származó ismereteket közérthető nyelven tegye hozzáférhetővé laikusok számára is.
A Széchenyi-díjas Kósa Lászlónak e tekintetben is elévülhetetlen érdemei vannak: Szemerkényi Ágnessel közösen megírta az azóta több kiadást megért Apáról fiúra című, főként az általános iskolás gyerekeknek szánt néprajzi ismeretterjesztő összefoglalást, a középiskolás korosztálynak szóló Hagyomány és közösség című áttekintését, illetve a nagyközönségnek szánt Néphagyományunk évszázadai című gondolatébresztő nagyesszéjét. Sokáig szerkesztette és szervezte a Magyar rádió Kis magyar néprajz című előadás-sorozatát, melyben a néprajzi szakma jelentős képviselői számára teremtett megszólalási lehetőséget.
Amikor figyelme a paraszti kultúrát ért hatások felé fordult, nagydoktori értekezése tárgyát is ebből a témakörből merítette: a Paraszti polgárosulás és a népi kultúra táji megoszlása Magyarországon (1880–1920) című nagydoktori értekezése A magyar nép táji-történeti tagolódása című anyagának frissített, bővített átdolgozása. Művelődéstörténeti munkásságából is csupán szemezgetni tudjuk a legjelentősebb műveket: többek között az általa szerkesztett Magyar művelődéstörténet, a Megjártam a hadak útját: a magyar nép történeti emlékezete, a Fürdőélet a Monarchiában, valamint a magyar kisnemesség művelődéstörténetét és társadalomnéprajzát taglaló Hét szilvafa árnyékában című szintézise hiánypótló olvasmányai a szakmának és a szélesebb közönségnek egyaránt. Korai gazdasági néprajzi munkái közül A burgonya Magyarországon máig idézett alapmű.
A nagy műveltségű tudósokra jellemző kiváló szintetizáló képesség Kósa László egyik vitathatatlan tudományos erénye. A Magyar néprajz tudománytörténete, A magyarságtudomány kézikönyve, a Magyar Néprajzi Lexikon szerkesztői munkálatai mind-mind korszakalkotó szakmai iránytűként szolgálnak a magyar néprajz- és művelődéstörténet számára, ahogy a szakma első számú folyóiratának, az Ethnographia című periodikának a szerkesztésével is minőségi mércét állított a szakmai teljesítménynek.
2008. február 18-án A természeti csapások és civilizációs következményeik a 19. századi Magyarországon címmel megtartott akadémiai székfoglalójában így ír: „Európában a történettudomány a 19. század második felében kezdett érdeklődni a természeti csapások civilizációs összefüggései iránt, de csak egy évszázad múlva váltak általánosan elfogadott tudományos tárggyá, párhuzamosan azzal, hogy a politikatörténet veszített központi szerepéből. Korábban a természeti katasztrófákat többnyire kultúrhistóriai kuriózumoknak tekintették, és leíró előadásmóddal elsősorban a szörnyűségekről szóltak a krónikák.”
Akkor még talán nem is láthatta előre, hogy ez a téma hamarosan mennyire aktuálissá válik, és személyes érdeklődése tárgyát 10-15 év múlva létfenntartási, fenntarthatósági problémaként vizsgálja majd megannyi tudományág.
Kósa László néprajztudós munkásságának talán egyik legnagyszerűbb eredménye, hogy szakmai összegzéseit, elemzéseit nemcsak egyetlen tudományág képviselői használják, és több mint 600 tanulmánya közül sok több világnyelven is megjelent.
80. születésnapja alkalmából érdemes megállnunk egy pillanatra, hogy a köszöntéssel együtt belelapozzunk az általa feldolgozott múltba, hogy újra felfedezzük a paraszti kultúra életmódmintáit, újratanuljuk évszázados gyakorlatokból kiforrott alkalmazkodási technikáit, legfőképpen pedig felidézzük ember és környezete sikeres szimbiózisának feltételeit. Ahogy távolodunk ugyanis ettől a már csupán könyvekben és a tudományos archívumokban fellelhető, fotókon és filmeken rögzített világtól, úgy válik egyre értékesebbé ez a tudás és Kósa László életműve.
Gáspár Kinga
Nyitókép: MTI/Szigetváry Zsolt
