Egy legényke álmai - PÉTER ÉS A FARKAS

Szinte meglepő, miért is nem kerül gyakrabban táncszínpadra itthon Prokofjev Péter és a farkas című meséje, amikor külföldön már számtalan adaptáció született rá. A zeneszerző ebben az 1936-os szimfonikus mesében nagyszerűen kiélhette ironizáló, karikírozó hajlamát, a groteszkre való fogékonyságát: a Péter és a farkasban oly módon ismerteti meg a gyerekekkel az egyes hangszereket, hogy minden szereplőt más-más hangszerrel, más-más tipikus vezérmotívummal jellemez. Pétert vonósok jelzik, a kismadarat a fuvola hangja, a kacsát az oboa, a macskát a klarinét, a nagyapát a fagott, a farkasét három kürt, a vadászok puskájának dörrenését pedig ütőhangszerek.

Bozsik Yvette ezt a játékos, de mégis meglehetősen kötött zenei struktúrát oly módon fordítja le a koreográfia nyelvére, hogy darabjában minden szereplő különböző, markánsan eltérő mozgásvilágot képvisel. A legérdekesebb talán maga Péter, akinél a koreográfus keveri a néptánc- és a harcművészeti elemeket, sőt egy szürreálisra hangolt jelenetben még meg is röpteti őt. Így keveredik Péterben egy modern népmesei hős, egy számítógépes játék szereplője, egy Bruce Lee-imitátor és egy álmodozó kisfiú. Péter figurája meg is van kettőzve, mielőtt Gombai Szabolcs színre lépne, a koreográfus kisfiával, Novák Milán Ambrussal találkozunk, ő az, aki a nagyapa - Vati Tamás - mellett üldögélve a bevezetőt elmondja, azaz, mesélni kezd a gyerekeknek a hangszerekről. Még ha csak pár mondatról van is szó, elég bátor lépés egy hat év körüli kisfiúra bízni ezt a feladatot, de jól működik, mert az ovis-kisiskolás korú nézők szívesen hallgatnak Milánra. (A hagyományos mesélő-figura pedig ez egyszer kimarad, bármennyire is nagy sztárok brillíroztak már ebben a szerepben Bulla Elmától Stingen át Roberto Benigniig.)

Vati Tamás díszlete puritán, de szellemes: az erdőt gyerekrajzra emlékeztető, néhány ágból álló fák alkotják, melyekre kerekek vannak szerelve, így a szereplők bármikor könnyen tudják mozgatni ezt a kisebbfajta szögletes vadont. A színpad egyik szélén stilizált nádas, a másikon kalitkák, a nagypapa ágya pedig egy lécekkel lazán csíkozott váz, mely a darab egy adott pillanatában rácsos ketreccé változik.
Juristovszky Sosa jelmezei jellegükben többnyire a hagyományos balett-dresszeket idézik, az egyes állatfigurák inkább csak asszociatív módon idéződnek fel: a kacsát zöld fejék díszíti, a cica feszes macskanő-ruhát visel, a kismadár ruháján sűrű fodrok utalnak a tollakra. A fekete ruhás, fekete kéz- és lábszárvédőt hordó farkas kicsit kilóg ebből a sorból: piros pólóján (a bekapott) kiskacsa díszeleg, fejére olykor farkasmaszkot biggyeszt. A vadászok jelmeze westernhősöket idéz, ahogy széles karimájú kalapban, játékpisztolyokat lengetve masíroznak. A kisfiú és a felnőtt Péter - fehér, bő ruhájukban - egyaránt egy néptáncos legénykébe oltott harcművészt mutatnak, bár a kisfiú ruhája még makulátlan, a felnőtt Péterét pedig fekete festékfoltok tarkítják. A nagypapa lógó fenekű tréninggatyában, fülvédőben, hosszú szakállal totyog elő, de adott pillanatban sosem rest előrántani fénylő lézerkardját. A jelmezeknek, kellékeknek két arcuk van, a sötétben világítani kezdenek, így egy álomszerű, szürreális, gyermeki hőstörténet skiccelhető fel a segítségükkel.

Gombai Szabolcs Péterként valóban a gyerekre jellemző optimizmussal és naivitással lépeget át a történeten, néptánc-elemeket jócskán felhasználva (sőt, talán saját néptáncos gyökereire is reflektálva). A kismadár - Hasznos Dóra - spiccen pördülve, a kacsa - Fülöp Tímea - trappolva érkezik, a macska - Samantha Kettle - huncutul, csábítón riszál. A vadászok - Amandio Cardoso és Vislóczky Szabolcs - macsó csípőrázással lépnek színre, és olykor jellegzetes mozdulattal megfújják pisztolyukat. A nagyapa - Vati Tamás - zsémbesen toporog a színen -, a farkas - Kalmár Attila - a maga széles karmozdulataival pedig mintha éppen egy Juronics-darabból érkezett volna látogatóba.

Ami a leginkább érdekes Bozsik Yvette koreográfiájában, (a heterogén mozgásnyelven túl) az, hogy a koreográfus az álomjelenetben, a farkas legyőzésekor számos olyan referenciát használ, ami kifejezetten a mai gyerekekhez szól - mint a Csillagok háborújából kölcsönvett lézerkard, vagy a számítógépes játékok hőseit idéző röpködős harcmodor - és ez érezhetően megkönnyíti a darab "olvashatóságát" a kicsik számára. Szeretik a gyerekek ezt a darabot, hiszen ennyi idősen még mindenkiben ott lapul egy pizsamás hős.