A kiadók új kiadványokkal készültek az eseményre, az olvasók kedvükre vásárolhattak és akár dedikáltathattak is, a szakmabeliek pedig az Alfabéta- és Korcsmáros-díjak átadásáért izgulhattak. Vajon hogyan élték meg az egy évig tartó bezártságot, és hogyan tekintenek a jövőbe a magyar képregény-szubkultúra képviselői?
Kora délután érkeztem meg a Westend tetején található teraszra. Nem volt ugyan kánikulai meleg, de a nap igencsak erősen sütött. Mindezt – és a még érvényben lévő járványügyi korlátozásokat figyelembe véve – fel voltam készülve rá, hogy kevesen látogatnak ki a rendezvényre. Ám amikor beléptem az esemény területére, kellemesen csalódtam, hiszen szép számmal voltak jelen a hazai képregényrajongók, sok stand előtt kígyózó sorok álltak.
Az idei felhozatal igazán változatos volt.
Az olyan nagy múltú kiadók, mint például a Fumax, a Vad Virágok Könyvműhely, a Pesti Könyv, a Képes Kiadó és a Szépirodalmi Figyelő mellett a kisebb, szerzői kiadványok is képviseltették magukat. A korosztályokban is igazán nagy volt a szórás: a tinédzsereken és fiatal felnőtteken kívül sok szülő és nagyszülő a gyerekével, unokájával látogatott ki.
Pedig ha valaki csak felületesen ismeri ezt a médiumot, akkor meglepheti ez a sokszínűség. Sajnos még ma is széles körben elterjedtek a képregényekhez és azok olvasóihoz kapcsolódó különböző sztereotípiák, így ha a legtöbben meghallják ezt a szót, akkor Superman, Pókember vagy a Marvel és a DC többi szuperhőse jut eszükbe, esetleg a napilapok utolsó oldalán található, három-négy kockából álló szösszenetek.
Az is egy általánosan elterjedt tévhit, hogy leginkább a fiatal fiúk olvasnak képregényeket.
Volt idő, amikor ez igaz volt, de ma már korántsem ez a helyzet. „Azt láttuk, hogy a felnőtt férfiak és fiatal fiúk számára elég sok képregény van jelenleg a piacon. Ez természetes, hiszen a hagyományok is hozták magukkal, hogy elsősorban ez az olvasóközönség kereste a képregényeket, de szerintünk nagyon fontos az utánpótlás nevelése is” – fogalmazott Kleinheicz Csilla, a Ciceró Könyvstúdió szerkesztője. „Kimondottan szerettünk volna fiataloknak, elsősorban a lányoknak képregényeket kiadni, mert úgy láttuk, hogy erre nagy igény lenne. Persze ezeket a kiadványokat nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek is élvezhetik, sőt szülő és gyerek együtt is olvashatják őket” – tette hozzá.
Ahogy a könyvkiadókat, úgy a képregényekkel foglalkozó kiadókat is megviselte a tavaly kezdődött koronavírus-járvány. Olyan fontos rendezvények maradtak el, mint a Képregénybörze vagy az Ünnepi Könyvhét, ezenfelül pedig még a vásárlóerő is csökkent.
„Az elmaradt rendezvények mellett a webshopunk forgalmában is éreztük a visszaesést. Nyilván ha valaki elveszíti a munkáját, és a napi betevőjéért kell küzdenie, akkor nem elvárható az, hogy több ezer forintért képregényeket vásároljon” – mondta Tót Barbara, a Fumax Kiadó munkatársa. „Szerencsére van egy erős törzsközönségünk, akik szó szerint tűzön-vízen át képesek jönni a képregényeinkért, és ez nagyon jó érzés. Igazából az olvasóinknak köszönhetjük azt, hogy fennmaradtunk” – tette hozzá. Ebből is látszik, hogy
a hazai képregényes szubkultúra még viszonylag kicsi, de rendkívül összetartó.
Ezen az eseményen került még sor a tavalyi Alfabéta- és Korcsmáros-díjak átadására is.
A Magyar Képregényszövetség a húsz oldalnál hosszabb alkotásokat tömörítő „Kép-regény” kategóriában idén Koska Zoltán A nagy Csé című művét tüntette ki, mely Cs. Horváth Tibor képregény-forgatókönyvírónak állít emléket, aki az úgynevezett adaptációs iskola kialakítójaként megkerülhetetlen alakja volt a hazai képregénykiadásnak az 1950-es évektől a rendszerváltásig.
A húsz oldalnál rövidebb „Kép-novella” kategóriában Fintor Gréta Ctrl + N című képregényét díjazták, amelyben saját alkotói válságáról mesél rendkívül érzékletesen, ezzel egy nagyon fontos témát beemelve a képregényes diskurzusba. A 2020-as díjakat Benczédi Anna Júlia és Maria Surducan Vízitündér, valamint Oravecz Gergely Minden belefér című képregénye kapta. A Korcsmáros Pál örökségét gondozó Képes Kiadó idén Németh Gyulát, tavalyi teljesítményéért pedig Sarlós Endre grafikust tüntette ki a Korcsmáros-díjjal.
Ahogy mindenki másnak, úgy a képregényszakmának is nehéz időszakon kellett keresztülmennie az elmúlt egy évben, de minden jel arra mutat, hogy sikeresen átvészelték, és a jövő ismét biztató képet fest, ahogy egyre több magas minőségű hazai és külföldi kiadvány jelenik meg a piacon. Talán még soha nem volt ilyen izgalmas képregényrajongónak lenni Magyarországon.
Illisz Balázs Gergely
A képek a szerző felvételei.
