Nem könnyű felkerülni Budapest kulturális térképére, hiszen a város számos szellemi műhellyel, kulturális és összművészeti programlehetőséggel várja az érdeklődőit – erről tanúskodik Elekes Botond főgondnok is, aki ugyanakkor a Szervét-központ megjelenésével egy cenzúrától mentes, szabad gondolkodású kulturális teret ígér, amelyben az unitarizmus különféle arcai is kirajzolódhatnak. Unitáriusok ugyanis, az általános vélekedéssel ellentétben, sokan vannak, csak épp kevesen tudják róluk, hogy azok: ilyen volt Kriza János is, aki néprajzkutatóként vált ismertté, a saját korában viszont unitárius püspökként tartották őt számon – mondja a főgondnok.
A Szervét-központ elsődleges célja, hogy összegyűjtse ezeket a szellemi értékeket és magához húzza azokat a művészeket, akik bár „nem azért alkotók, mert unitáriusok, de ugyanakkor unitárius alkotók”, és ezt nem szabad elfelejteni.
Mint ahogy Tóth Zita is, aki Szervét-központ első vendégeként mutathatta be az Országház Kiadó gondozásában megjelent Rézvitéz című háromrészes gyerekkönyvsorozatát. A beszélgetést megelőzően Pelyach István történész, az Országgyűlés Hivatala könyvprogramjának koordinátora ismertette az Országház Kiadó eddig megjelent kiadványait. Ezek a kiadványok a magyar parlamentarizmus történetét, az országgyűlések történetét, valamint az Országházat mint építészeti együttest, beleértve a Kossuth teret is, az olvasók elé tárják. A tizenhárom kötetesre tervezett – eddig kilenc kötetben megjelent – A magyar országgyűlések története című könyvsorozat hiánypótló a magyar történelem irodalmát illetően. Mint ahogy az összes többi kötet, amely az Országház Kiadó gondozásában jelent meg: vannak köztük kifejezetten a szakmának szóló könyvek, vannak turistáknak és laikusoknak szánt kötetek is, továbbá a kiadó nem feledkezett el a gimnazistákról, a kisiskolásokról, de még az ovisokról sem – ezek a munkák tematikusan, kisebb szeletekre bontva mutatják meg az Országházat és annak történetét.
A Tóth Zita által megálmodott mesesorozat is ennek a projektnek a részeként, a Közgyűjteményi és Közművelődési Igazgatóság felkérésére született. A beszélgetés során kiderült: Tóth Zita 2006-ban szerzett jogi diplomát, a szakmájában szinte azonnal elhelyezkedett, azóta pedig már az Országgyűlés Hivatala Törvényhozási Igazgatóságának igazgatóhelyettese. Bár a jogász végzettségű író gyerekkorában kissé ódzkodott az olvasástól, az irodalom, az írás szeretete az ő esetében sem előzmények nélküli; testvérével, Tóth Anitával annak idején képregényeket készítettek, ahogy a székely nagypapa mondta: „na, már szüllik a papírokat megint” – idézte fel a szerző. A közös munka később is folytatódott, csak épp más felosztásban: Tóth Zita első, 2009-ben megjelent Filc, a zoknimuki című kötetét, amely az Atheneum gondozásában jelent meg, már testvére, Anita illusztrálta.
„Teljesen szabadkezet kaptam az írásban” – mondja az író, aki a sorozat főhősét és egyben névadóját egy számára mindig is kedvelt országházi alakról, a négy-öt méter magas rézszoborról mintázta.
A könyvsorozatnak tulajdonképpen két szerzője van, hangsúlyozza Elekes Botond, a beszélgetés moderátora, Tóth Zita meséi ugyanis Maros Krisztina illusztrációival válnak teljessé. Mint kiderült, egymás munkájába csak kevéssé szóltak bele, a szerző szerint az illusztrátor profizmusáról és tapasztalatáról árulkodik az is, hogy a szöveg elegendő volt számára ahhoz, hogy kellően visszaadja a mesék képi világát.
Ugyanakkor az illusztrációkat, mint ahogy magát a szöveget is – főként kiadói utasításra – többször is át kellett nézni, hogy még véletlenül se kerüljenek bele politikai áthallások, a cél ugyanis értelemszerűen nem ez volt. Félreértések természetesen még így is előfordultak; a szerző hozzátette: sajnos ez egy ilyen műfaj, és míg saját alkotásai esetében el tudja különíteni a szakmai énjét az íróétól, addig a szóban forgó mesék esetében ezt megkerülhetetlennek vélte.
Tóth Zita elárulta: a sorozatból a harmadik áll a legközelebb a szívéhez, ugyanis ebben Rézvitéz a múltba utazik, s hogy ezt megtehesse, ahhoz először is magának a szerzőnek kellett a múltba utaznia és megismernie egy számára teljesen idegen korszakot és kutatási területet. A Rézvitéz meséiben egyébiránt már megjelennek különböző szakmai kifejezések, információk, így a történetek főleg a 3-4. osztályosokhoz szólnak, de nem untatják a felnőtteket sem, sőt a szerző által felolvasott rész a második kötetből kifejezetten mulattatóan hatott a közönségre. Az Országház Kiadó célja, hogy ezek a kiadványok minél több olvasóhoz eljussanak, így országszerte – és országon kívül – számos könyvtárba és gimnáziumba juttatták már el őket.
A jövőben még talán a filmvásznon is találkozhatunk Rézvitézzel; Novák Tamás rendező tervei szerint hamarosan egy kilencepizódos rajzfilmsorozatban ismerhetjük meg a főhős kalandjait.
