Az egyik ismerősöm a következő e-maillel keresett meg: „Kérem, fejtse ki a véleményét a felé szóval kapcsolatban. Engem személy szerint nagyon zavar, például: jeleztük a NAV felé.”
Két dologról kell itt szólni a korrekt válaszadás érdekében. Egyrészt a felé névutó használatának a minősítéséről, másrészt az érzelmi megközelítésről. Miért zavarja a nyelvhasználókat ez a szó? Nos, ez utóbbival kezdve elmondhatjuk, hogy anyanyelvünk az identitásunk egyik alapköve, és természetes a hozzá fűződő féltő, érzelmi viszonyulás, értékelés, ami tiszteletben tartandó, de nincs tudományos alapja. Ezt igazolja többek között a Nyelvművelő kéziszótár szócikke: „E névutót a hivatali és a közéleti zsargon ’valakihez, valamihez’, illetve ’valakinek, valaminek a számára, részére’ értelemben is használja. Például: kérést intéz az igazgató felé, javaslatát továbbítottuk a minisztérium felé stb. Természetes köznyelven: kérést intéz az igazgatóhoz vagy: megkéri az igazgatót arra, hogy…, illetve: javaslatát továbbítottuk a minisztériumba.” A Magyar nyelvhasználati szótár a gyakoriságot emeli ki: „Az utóbbi időben erősen terjed a felé névutó használata, sokszor ragok helyett is, pl. a cégnek helyett a cég felé.”
Tehát látható, a fenti nyelvhelyességi kötetek nem ítélik el kategorikusan e névutó használatát, hanem egyrészt helyettesítik ragos névszókkal, másrészt a stílusminősítéseket adják meg: hivatali közéleti zsargon, illetve természetes köznyelv. Úgy fogalmazhatunk, hogy hibának nem hiba, és – ahogy említettem – a legtöbb esetben kommunikációs, értelmezési zavart sem okoz. Az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy a beszélők, ha hivatalban vagy egyéb, általuk tisztelt személyek körében nyilvánulnak meg, akkor megpróbálják ezt a „fentebb stílt” utánozni, és nem a természetes köznyelven szólalnak meg. Például: „Én elküldtem az igazolásokat az illetékesek felé.” Az is nyilvánvaló, hogy a hivatalnok, e nyelvváltozat legfőbb ismerője odahaza nem mondja azt, hogy „állandó kapcsolatban állok a házmesterrel, így a család igényeit gyorsan és hatékonyan tudom közvetíteni az illetékesek felé”.
Az 1990-es években vált egyre gyakoribbá a másik jolly joker, a mentén névutó használata, legtöbbször az ’alapján’ és a ’szerint’ jelentésében, de esetenként határozóragos névszó helyett is. A politikai, közéleti, sajtónyelvi használatra igen jellemző, például: „2003-ban is a tavaly elfogadott terv mentén dolgoztunk.” Érthető így is, a „terv alapján” vagy a „terv szerint” a korábbi forma. „A kölcsönt a megfelelő garanciák mentén lehet felvenni.” Itt raggal helyettesíthető: garanciákkal. Stilárisan jobban hangzik, gördülékenyebb, de nem hiba a mentén alkalmazása. Eredetileg ez is konkrét helyviszonyt fejezett ki, például: „Az út mentén hófogó rácsok találhatók.” Ez a névutó akkor jelent segítséget az általános jelentésével a szóbeli kommunikációban, ha nem jut eszünkbe más, odaillőbb.
Újszerű, az elmúlt évtizedekben gyökeret eresztő, névutóvá váló ragos főnév a magasságában, amely gyakran heves és elítélő reakciót vált ki a nyelvhasználókból. Valaki ekképp panaszkodott az egyik sajtóorgánum hasábjain az olvasói levelek sorában: „Minek a magasságában? Szegény, sokszor megkínzott, megalázott magyar nyelvünket egy újabb kifejezés (csapás) fenyegeti. Ez a »magasságában«. Az illető nem azt mondja, hogy kilenc órakor, a század elején, hanem kilenc óra magasságában vagy a század eleje magasságában. Nagyon sajnálatos lenne, ha egy ilyen ‒ akár televízió, rádió mikrofonja előtt elhangzó ‒ kifejezéskor a legközelebb álló, jó öklű magyar ember az orra alatti magasságban vágná szájon, és a fogai esetleg a plafon magasságába repülnének, akkor talán megjegyezné az illető, hogy a nagyképűség, a kivagyiság jogán a magyar nyelvet nem szabad bemocskolni.”
A szó konkrét és átvitt értelmében ütős nyelvvédő az illető. Ekkora felháborodásra semmi ok nincs. Bár a magasságában kifejezésünk nyilván eredeti jelentésében ugyancsak térbeli viszonyt fejezett ki, de semmiképpen nem kifogásolható ennek az időbeli viszonyra történő alkalmazása, még pontosabban a ’körülbelül’ jelentés kifejezésére. Lehet, túl modorosnak tűnt az illető számára, lehet, a szövegkörnyezet, a kereskedelmi rádiós stílus egyéb jellemzői bosszantották fel, nem tudni. Azonban azt igen, hogy nem ez az egyetlen olyan névutónk, amely hely és idő kifejezésére alkalmas. Ilyen például az alatt: az asztal alatt, egy óra alatt.
Újfent belelapozva a Nyelvművelő kéziszótárba, a következőt olvashatjuk: „A magasságában jelentése névutószerű használatban: kb. ott, illetve kb. akkor. Pl. Cegléd magasságában még jól húzott a kocsi. Öt óra magasságában meglátogatlak. Csak a bizalmas stílusba való, de túl gyakori alkalmazása ott is modorosság. Köznyelvi megfelelői: Cegléd táján, ill. öt óra tájban v. körül.”
Természetesen a változás és az új nyelvi jelenségek mellett való kiállás nem jelenti azt, hogy például az öt óra magasságában helyett az öt óra tájt, táján, tájban, környékén használatával ne lenne jobb és változatosabb a beszédünk. S az valóban megmosolyogtató, amikor e névutó „még egyet lép a jelentésben”, s efféle mondat hangzik el vele: „Úgy ötödik magasságában kiderült, hogy az orosz ciki.”
Viszonylag új keletűek és elindultak a névutóvá válás útján azok a kifejezések, amelyek még szóelemekre bonthatók. Ilyen például a megfelelően, betudhatóan, tekintetében, folyamán, keretében, következtében, köszönhetően. Az utóbbival kapcsolatban gyakran felmerül kérdésként, hogy vajon helyes-e például a következő mondatban a használata. „Nem először veszíti el kulcsembereit a válogatottmérkőzéseken szerzett sérüléseknek köszönhetően.” Itt a „köszönhetően” szó negatív értelmű használata történik. Lehet, hogy múló divat, ami hamarosan kikopik. Lehet, hogy elveszti eredeti jelentését, és átveszi a miatt vagy a következtében névutó tartalmát, nem tudjuk. Ma még szemet (illetve fület) szúr, de lehet, hogy jó néhány évtized múlva elfogadottá válik az a jelentésbővülés. Egyelőre ebben az értelemben tökéletes: valaki sikeres pályát fut be annak köszönhetően, hogy nő.
Tótfalusi István nyelvész, író, költő, műfordító és szerkesztő egyedi elnevezésű jelenségekről ír. A ragfaló ragról, ami nem más, mint a -nál, -nél, amely eredetileg a hol? kérdésre felelő külső helyviszonyt jelöli, például: „Lent a folyónál álmodom.” Kifejezheti a cselekvés körülményét: „Holdvilágnál andalogtunk kéz a kézben.” Gyakran azonban a beszélő nem gondolkodik a ragon, így előveszi ezt a jolly jokert, például: „A méret kiválasztásánál gondoljunk arra, hogy a gyerek nőni is fog.” A „kiválasztásánál” helyett célszerűbb a kiválasztásakor. A „nálnélozás” a panelszerű elemekből való építkezés eszköze, nyelvi klisé, amire ugyan szükség lehet, de ha árnyaltabb megfogalmazásra törekszünk, érdemes odaillőbbel helyettesíteni.
Például: „A szavazásnál nem történt szabálytalanság.” Inkább a szavazáskor. „Ennél a versnél megfigyelhetjük a szinesztézia sajátos szerepét.” Ebben a versben… „A belépődíj felnőtteknél 200 Ft.” A belépődíj felnőtteknek… „Reklamációnál szükség lesz a blokkra.” Reklamáció esetén… A -nál, -nél rag mindent helyettesít, gyors, mint az instant kávé, és nem kíván hosszas gondolkodást a megtalálása.
Minya Károly
#nyelvműhely
Nyitókép: Shutterstock/Everett Collection
