A drámabeli nem kicsiny udvarházból, a Csehov-darab helyszínéből e pár négyzetméter maradt. Dísztelen padka, molyette szőnyegek. Vereckei Rita szcenikája szerint még a jobban öltözött figurák is hasonlóan kopottak, színtelenek. Az esküvője másnapján faképnél hagyott nincstelen földesúr, Tyelegin drapp szerzetesszandálja is sokat elmond ? Spilák Lajos játssza fontoskodó, szelíd humorral ezt az elkallódott, muzsikálásba fojtott, önkritikátlan életet ?, és a kimenőre, nem otthonra való rózsaszín-halványzöld, virágos falusi elegancia is pontosan öltözteti Horváth Zsuzsa precízen bemért, sznob, szintén önreflexiótlan Marija Vasziljevnáját (titkos tanácsos özvegye; Ványa bácsi anyja). Az érzékeny rendezői és dramaturgi szövegelemzés-szövegmunkálás Homonnai Katalin festmények vásznára kívánkozó ködképében alighanem Ványa nőtestvérét, a birtok rég halott egykori tulajdonosát támasztotta életre, hogy őt nem evilági lassúságával, messzenézésével, tapétát, ruhát, bőrfelületet simítón kereső jóságos suhanásával a Stúdió K előadásának költői, szimbolikus, szürrealisztikusabb áramába oldja, a sorsuralásra képtelen tehetetlenség keményebb-felcsattanóbb, a nyers valóságból kiszakadó attakjai mellé.
|
|
| Kuna Károly és Homonnai Katalin |
Koltai M. Gábor vélhetően idegenkedett a Ványa bácsi megjelenítésének szabványaitól. Ezért is tette címmé az író adta műfaji jelölést, ezért is frissített Morcsányi Géza fordításán Sediánszky Nóra dramaturg. Ezen a színpadon, ebben a hangütésben elképzelhetetlen többek közt, hogy Ványa és Szonya ?élni fogunk??, ?hiszek ebben??, ?várjál? várj? kicsengésű, a gazdálkodási szorgalom számológépének gömböcskéit csattogtató párosával érjen véget az interpretáció. El is marad a mikrojelenet: a távlattalan befejezésre rádöndül a táblásan csukódó kettős ajtó. Snitt.
Az újragondolt Csehov intenzív színházi alakot öltött, bár nem minden kifundáltság nélkül. Nem a kifundáltság a gond, hanem, hogy az eltervezés, a koncepció néha túlzottan is árulkodik magáról. A második felvonásra becipelt vén Lehel hűtőszekrény játszatása, ajtajának nyitogatása, a belső frizsiderfény profán négyszöge az uborkás üveg és a piák mellől, az ittas, koraöreg Ványa belealvása az öreg gép polcai közti fémrekeszbe: kissé erőltetett kitaláció. De például ugyanezen felvonás első negyede végtére is jól megoldódik egy gyógykenőcsös tégely közreműködésével. Előbb a fiatal, elhanyagolt szépasszony, Jelena masszírozza a krémmel férje, az önző áltudós Szerebrjakov köszvényes lábszárát, majd a hirtelen megifjodási rohamot hisztériázó férj ront rá krémes kézzel a nejére (igencsak hasonló mozdulatokkal, de korántsem olyan eredménnyel, mint Marlon Brando az Utolsó tangó Párizsban nevezetes képsorain Maria Schneiderre), hogy Szerebrjakov végül tehetetlenségében az első házasságából született lánya, Szonya arcát mázolja kísérteties fehérre ragacsos tenyereivel.
A konvenciók leküzdésének szándéka egyszer-egyszer csak konvenciót szült. Az első részben a hátsó színpadra roskadó, ferde, amputált lábú zongora máskor, másutt már nemegyszer próbálta magát hasonló módon elbeszélni. Hangszekrénye mint a professzor ágya: olyan absztrakció, melyhez fogható nem akad a rendezés látomásos elemei között sem. A szellem-nőalak (egyben talán a csehovi öreg dajka, Marina) varázshívására alászálló csupasz villanykörte árnyékvető lengedeztetése sem mentes a mesterkéltségtől, s a két rész összefoglaló, szövegfoszlányokat előlegező tablói nélkül sem lennénk szegényebbek. Viszont mindig reveláló a magány felszikráztatása a színi fesztávokban, a tónusváltások kiélezése, az egészségtelen családi miliő rejtelmesebb, már-már emberséges fluidumainak kiszabadítása, a szereplők öntudatlan bábszerűségét ellensúlyozó túlmozgások kivitelezése. A Szerebrjakovot a karakter lehetőségeinek határaiig kígyózó, tanácstalanságát mániákus szólamokkal és meghökkentő groteszk koreográfiával kendőző Kuna Károly nagyjelenete (a ház, a birtok eladásának hiperegoista ötletét tárja a família elé) elbírja, hogy erre az alkalomra a résztvevők a nézőtér elszórt székeire telepedjenek. Holott nehezen lelhető abban logika, hogy a gogoli ?revizor érkezik hozzánk? mondatával is cicázni próbáló, ?hölgyeim és uraim? felkiáltású tirádázás (melyben színész és rendező a hamis katedrát, hamis tanárt is kegyetlenül kifigurázza) minket, nézőket ?egy az egyben? célozzon be megszólítottként.
A sűrű levegőjű Jelenetek? biztos támasza a boldogtalanságát felemelt fejjel viselő, mosolyogni és legyinteni is képes Jelena szerepében a nem vidékies és nem városias, egyszerűen és mindenestül hiteles Nyakó Júlia lelki előkelősége. Az ugyancsak cifrázás nélküli nekifeszüléssel dolgozó Huszár Zsolt az általában megszokottnál érdesebb, részegségében is józanabb fickót farag a fokozatosan süllyedő Asztrov doktor környezetbarát, a növény- és állatvilág keltette ámulat és remény által még úgy-ahogy felszínen tartott énjéből; Menszátor Héresz Attila némiképp elmosódó Ványájának kamaszos félszegsége, önemésztő tartózkodása férfias öntudat és terméketlen szuverenitás is egyben. Pap Lujza (Szonya) az esetlenségétől megszépülő fruskát formálva jobbára sikeresen keres összetettebb, fájdalmasabb jellemirányokat a beteljesületlen szerelmi álmok, elszalasztott életek, fel nem virradó holnapok komikummal is színezett súlyos drámájában.
