A kiadvány műszakai paraméterei többé-kevésbé megegyeznek az egykori Ifjúsági és Lapkiadó Vállalat képregényeivel (Ben Hur, a Star Wars-füzetek, Rejtő-sorozat stb.), így a formátumot magunkénak érezzük, igaz, a 1989 előtt megjelent füzeteken nem szerepelt a Szókimondó szövegek felirat, ugyanakkor annak idején úgy éreztük, hogy afféle tiltott gyümölcsöt fogunk a kezükben. A pár hete elindult Master-Lab sorozat kiadója az a Tóth-Laboncz Attila, aki a debreceni kulturális színtér egyik meghatározó alakja volt a rendszerváltás éveiben.
Először a Fóbikus Panaszok nevű rapzenekarban tűnt fel, verseit irodalmi esteken olvasta fel, szakdolgozatát Kassák életművéből írta. 1989 tavaszán alapító tagja lett a Tankcsapdának, amelyben 1992 végéig, az országos áttörést hozó Legjobb méreg című album megjelenéséig zenélt. Később összehozta a Benzin nevű formációt is, amellyel mérsékeltebb sikereket ért el. Most azonban úgy tűnik, hogy eljött az ideje, mert a most megjelent képregényének nemcsak szereplője, de társírója és kiadója is egyben.
A színes címlapot és a fekete-fehér belíveket Mester Csaba rajzolta. A szöveget Tóth-Laboncz Attila mellett Zana Zoltán és Takács-Koltay Vilmos írták, egyben ők a történet szereplői is. Ez éppenséggel furcsa lehet, de ennél is különösebb az, hogy Zolee és Vilko a mese szerint elkapnak egy alligátort, és mivel nagyon éhesek, nyárson meg is sütik. A sztori Ganxsta Zolee Dos Diavolos nevű, Takács-Koltay Vilmossal alapított bluesformációjának kalandjait mondja fel.
Magát a képregényt is az azonos című, Egyenesen a mocsárból című daluk ihlette.
És innen másodlagos, hogy milyen maga a képregény. A lényeg maga a gesztus: magyar földön született egy comics, amelynek honi rocksztárok a hősei. A mese egy dalra épül. Szóval a dolog jól hangzik. Itt egy popszuvenír, amit még el is olvashatunk. Azaz nem egy koncertjegy, amit kisimítunk, lepréselünk, mint ifjúságunk egyik szép virágát. Az emlék, az ajándéktárgy interaktív: egy mocsárszagú bluesszám képregényes kiterjesztése. Persze, láttunk már zenés képregényt, elég, ha csak az A-ha Take On Me című klipjére vagy a U2 Hold Me, Thrill Me, Kiss Me, Kill Me című, Batmant idéző, szintén képregényes hatású kisfilmjére gondolnunk.
Maga a mese nem különösebben bonyolult. A felütése szerint Zolee és Vilkó egy texasi pókerpartira kap meghívást, amit Vilkó meg is nyer. A 100 000 dolláros nyeremény felmarkolása után menekülniük kell, mert a vesztestől halálos fenyegetést kapnak. Ugyanakkor a képregény a maga módján történetcentrikus, kalandról kalandra bukdácsolunk Mexikó egzotikus nyomorában. A füzetben nincsenek olyan grafikai megoldások, amelyek különösebben bemozgatnák a szóbuborékokat vagy eljátszanának a képkockák vizuális lehetőségeivel.
A kaland szigorúan 18 pluszos, a szereplők argóban beszélnek, mexikói prostituáltakról fantáziálnak, és hát valljuk meg, a füzet közel sem PC, de aki ismeri Döglégy Zolee és a Kartel lemezeit, az természetesen nem is vár mást. Elég, ha csak annyit mondunk, hogy a nőkre úgy tekintenek a szereplők, mint prédákra, tényleg minden olyan, mintha a kilencvenes évek második felében lennénk, amikor a hiphopban a macsózás még műfaji követelmény volt. A képregény szlengben is erős (Néhány stampó, és nektek kampó) de a történet is kemény, mintha csak Tarantino és Rodrigez idézne föl valami B kategóriás filmet az autósmozik hőskorából.
Zolee nyers békát eszik, ráiszik valami főzetet, majd rémálmai lesznek. Megküzd a sikító koponyákkal, de amikor felébred, a valóság rálicitál az álmaira. A másvilágra tessékel egy alligátort, amit aztán nyárson megsüt. Közben, hogy jól teljen az idő, még dalt is írnak Vilkóval, amivel megidézik Muddy Waters szellemét, de nincs idő az ábrándozásra, helyben kell hagyniuk egy mexikói bandát… Már a végkifejlet felé az élményeiket rátetolváltatják magukra a Lab Tatooban, ahol magyar származású a tetoválómester, maga Labi. Szóval, nemcsak filmes cameo létezik, hanem képregényes is, hiszen a füzet kiadója is a mese szereplője lesz.
És a végén még a Kartel tagjai is feltűnnek a színen, mert mulatni igazán a kipróbált zenésztársakkal lehet. Nekünk viszont nem kell nyers békahúst ennünk és mocsári szeszt innunk ahhoz, hogy néhány percig kellemesen szórakozzunk. És a kalandok nem érnek véget. Hamarosan a Mistery Gang trió mutatja meg, milyen az, ha nem az operett huszárai, hanem a rockabilly hősei ugranak be a nagybőgőbe.
Egyenesen a mocsárból
Master-Lab Comic
24 oldal
Nyitókép: a szerző felvétele
