A film rendezője, operatőre, forgatókönyvírója a nagyváradi születésű Demian József, a román film egyik legendás figurája, aki operatőrként végzett a Bukaresti Egyetemen. Operatőri munkái közül kiemelkedik a Nunta de piatra (Kőországi lakodalom), amely az 1974-es panamavárosi filmfesztiválon a legjobb kép és a legjobb női mellékszereplő díját kapta.
Demian a legfrissebb filmjét, az Éjjeli őrjáratot elmondása szerint azért készítette, mert mindig is érdekelte a színház világa, különösképpen színész és szerep viszonya.
A film egy színházi társulat egyetlen éjszakáját dolgozza fel. Az esti főpróba után a társulat tagjai nem tudnak bejutni az öltözőikbe, ezért pénz és telefon nélkül, a színházi jelmezeikben kénytelenek hazaindulni, azaz kilépni a való életbe. Az éjszakai bolyongás során az örök dilemmával találják szembe magukat: hol ér véget a színpadi szerep és hol kezdődik a civil én?
Habár a szinopszis előre leleplezi az alaphelyzetet, a néző számára csak a film végén válik világossá, hogy a párhuzamosan futó, epizodikus események nem a megszokott időrendben követik egymást. A rendező ezzel adja tudtunkra, hogy nem az alapszituáción van a hangsúly, hanem a folyamaton. Azon a folyamaton, amely kontrasztba állítja a színházi közeget a való élettel.
Mit csinál egy színházi sminkes, aki kevesli a fizetését? A filmben például prostituáltnak áll, ami számára nem is olyan nehéz, hiszen bármikor képes új arcot varázsolni. Elég egy álarc, egy maszk, és gond nélkül lehet bárki, csinálhat bármit. És mit tesz a való világban egy irányításmániás rendező? Pont azt, amit a színházban: rendez. Mindent és mindenkit, mert megteheti. Random ötlete miatt egy étterembe keverednek, ahol színészeket megszégyenítő hitelességgel adja elő magát és a történeteit, hogy a társulat egyik színésznőjét ágyba vihesse. Hát egy bohócnak öltözött színésznő hogyan tudja megúszni, hogy ne űzzenek belőle gúnyt? Vagy azt, hogy ne akarjanak vicceket mesélni neki? Vagy talán azt akarja, hogy így történjen? Mondhatna nemet, kivéve, ha bohócként nem akar elkeseríteni egy fedél nélkül élő vicceskedőt.
A film azt is bemutatja, hogy míg a színészeket több minden védi az igazán váratlan és veszélyes eseményektől (a színház négy fala, a megtanult szövegek, a többi színész, a színpadi koreográfia), a való életben ezek a biztonságot nyújtó elemek egyáltalán nincsenek. Ahogy határok sem. És az is megesik, hogy éppen a szerep miatt keveredik valaki életveszélyes helyzetbe.
Mert az Éjjeli őrjárat arról is szól, hogy a szerepe mennyire meghatározza az embert a való életben is.
Ha egy színésznő nem bohócruhában, hanem magassarkúban, neccharisnyában és az annak megfelelő szerep szellemében sétálgat az éjszaka közepén, akkor az épp arra járőröző rendőröknek nem az jut az eszükbe, hogy színésznő: prostituáltnak nézik, aki kuncsaftok reményében kóborol az utcákon. Hiába tudja a színésznő, hogy a szövegkönyvben az áll: ,,essünk túl rajta”, a való életben nem ez ,,áll”, és biztosan nem úgy fognak az események alakulni, mint ahogyan betanulta őket. És ez épp amiatt válik a film egyik legfontosabb jelenetévé, mert itt kerül a legnagyobb kontrasztba színész és szerep viszonya.
Ha egy színész jól játszik, akkor nincs az az esemény, ami kizökkentse a szerepéből. Ám így adódik a kérdés: meddig mehet el a színész a szerepjátszásban? Mi mindent kell kívánjon tőle az élet, hogy felébredjen, és végre a maga elhatározásából cselekedjen? Ez a jelenet azt is megmutatja, mennyire sztereotip társadalomban élünk. Ha egy nő kirívóan öltözködik, rögtön megbélyegzik. Miért kell egy színésznőnek, aki gyakran alakítja a ,,jó nő” szerepét, egy életen keresztül bizonyítania, hogy nemcsak ezt a figurát tudja hozni a színpadon?
És hogy hogyan jön ide Rembrandt leghíresebb festménye, az Éjjeli őrjárat? Demian a festményhez kapcsolódó történet miatt adta filmjének ezt a címet. A festmény ugyanis eredetileg nem éjszakai jelenetet ábrázolt, csupán az idők folyamán rárakódott szennyeződéstől és a fedő lakkrétegek barnulásától vált sötét tónusúvá.
Az Éjjeli őrjárat azt mutatja meg, hogy a látszat és az, ami mögötte van, valójában teljesen más.
Ahogy a szennyeződés rárakódik a festményre, úgy a szerep is az emberre, és végül már annyira meghatározza, hogy akár az egész élete is rámehet.
A film az álomszerű hangulata, az olykor lassú ritmusa ellenére sem válik unalmassá, mert minden jelenetben akad valami, amin érdemes elgondolkodni, amiért a nézőnek megéri egy-egy lassabban folydogáló mikrojelenetet is türelemmel végignéznie.
Az Éjjeli őrjáratot a 15. Román Filmhéten, december 9-én, az Uránia Filmszínházban tekinthették meg a nézők.
