Elcsendesítő gondolatok: mit jelent valóban várni a karácsonyra?
Advent időszakában sokszor csak a rohanásra és a feladatokra koncentrálunk, pedig ennél sokkal fontosabb lenne megbarátkozni belső csendünkkel. Készülünk a karácsonyra, várjuk az ünnepet, a várakozás lényege pedig éppen az lenne, hogy hagyjuk megszületni magunkban a fényt. Erről az elmélyülésről, az adventi készülődés fontosságáról üzent nekünk Huszár Lőrinc zirci plébános, Takaró Tamás Dániel református lelkipásztor és Czakó András tihanyi bencés szerzetes.
Vegyük észre a belső utat! – Takaró Tamás Dániel üzenete
„A mindenütt sokasodó fények nem csupán emlékeztetésül szolgálnak karácsony közeledtére, nem csak szép díszletei az ünnepi készülődésnek, de felhívást is hordoznak; ahogyan a fény növekszik vasárnapról vasárnapra, úgy kellene a bennünk lévő világosságnak, tisztaságnak és szeretetnek is növekednie. Míves adventi koszorúink gyertyafényei azt üzenik: készítsd a szívedet valakinek, Akiről beszél ez az ünnep, Aki eljött és Aki újra eljövendő: Jézusnak.
Nem tudjuk, hogy Urunk mikor tér vissza ismét, de várjuk Őt és hisszük, hogy lehetséges ma, a két advent közötti időben is hívni, várni és találkozni Vele. A Szentírás utolsó könyvének záróimádsága így hangzik: »Jöjj, Uram Jézus.« De hol és hogyan »lép be« Jézus az emberek életébe ma? Nem a vélt jóságunk, magas erkölcsiségünk, tisztaságuk területein lép velünk kapcsolatba. Azonban, ha bizalmat szavazunk Neki, elfogadjuk szeretetét és bocsánatát, akkor betér hozzánk és megáld, megtisztít és felemel minket!
Ma délután, vagy este, az égő adventi gyertyák fényénél elcsendesedhetsz Előtte. Ne siess ki ebből az áhítatból, és ha már elég nagy a csend körülötted és benned, akkor hívd az Ünnepeltet. Világosságában »megláthatod Őt«, és magadat is. S ha nézőből látóvá tesz a téged kereszthalálosan szerető Krisztus, akkor bizonyosan igaz bűnbánatra jutsz, és kinyújtod kezedet a menny ajándékáért: a bűnbocsánatért. S akkor szívedben nagy hála, öröm, szeretet és békesség születik. Valódi karácsony.”
Az adventi készület lényege a találkozás öröme – Czakó András üzenete
„Nekünk, keresztényeknek két igazán nagy ünnepünk van. Egyik, amikor Isten ténylegesen belép világunkba azért, hogy megmentsen minket. Eljön, hogy visszavezessen bennünket az »atyai házba«, Isten közösségében. Jézus emberré lesz. Ez a karácsony. A másik ilyen ünnep a húsvét, amikor beteljesíti a megváltás művét, kereszthalálával és feltámadásával a saját emberségével együtt a mi, az én emberi mivoltomat is magával viszi az isteni közösségbe, a mennyei hazába.
Mindkét ünnepünket egy „lila időszak” előzi meg. Egy bűnbánati készülődés: a húsvét esetében a szent 40 nap, a nagyböjt. Karácsony esetében pedig az advent. Mert az igazán fontos dolgokra, találkozásokra készülünk. Egy szerelmes ember készül a randevúra, készül a találkozásra. Keresztényként készülünk az isteni randevúra, találkozásra, amikor megünnepeljük, hogy „velünk az Isten”, hogy a mi Istenünk annyira szeret, hogy egy kisgyermekként közénk jön, vállalja az emberi élet minden kihívását, gyötrelmét azért, hogy mivelünk ismét igaz közösségbe, kapcsolatba kerüljön.
Adventi időszakunk így egy ilyen szerelmes készülődés az ünnepre. Amikor megállunk és rádöbbenünk Isten jelenlétére az életünkben. Talán ez lehet az adventi időszak igazi kérdése számunkra: milyen szerelmes várakozással készülődők arra, hogy találkozzak az én megváltó Istenemmel? Észreveszem őt életemben, imáimban, csendjeimben, örömömben, bánatomban, emberi kapcsolataimban? Hiszen ezekben is mindig mellettem van.”
Közeledünk-e ahhoz, ami megérinti a szívünket? – Huszár Lőrinc atya üzenete
„A karácsonyt megelőző napok bizony fárasztók, így legtöbbször az ember kimerülten érkezik meg az ünnepre. Valljuk be, bizony hajlamosak vagyunk arra, hogy »túltoljuk« a készületet, azért, hogy szentestére minden tökéletesen kész legyen. Előrebocsátom, hogy nem lesz minden tökéletesen kész. De ettől még lehet szép és tartalmas az ünnepünk. Az előző lelkipásztori helyemen, a budai Szent Imre-plébánián fokozatosan szoktak egy kültéri betlehemet felállítani. Először elhelyezik az üres istállót, majd távolabb feltűnnek a pásztorok állataikkal, még távolabb a bölcsek kezükben ajándékaikkal. Ahogyan karácsony felé megyünk, egyre közelebb teszik a figurákat. A karácsonyt megelőző napokban ott lesz Mária és József, szentestére pedig megérkezik a jászol lakója is.
Az istálló felé közeledő betlehemi figurák előhívhatják azt a kérdést az emberben, hogy vajon én mi felé megyek, mennyire van távol tőlem az isteni, a szent, a békesség Királya, a Betlehemben született Gyermek? Karácsony szereplői találkoznak egymással és természetesen Jézussal is. Mennyire vagyok a találkozások, a másik felé való nyitottság embere?
Kívánom azt, hogy ne fáradtan, kimerülten érkezzünk meg az ünnepre. Az ünnepet megelőző napok lendülete, a karácsonyvárás izgatottsága könnyedén vigyen át bennünket advent utolsó napjainak tennivalóin. Menjünk mi is Betlehembe! Ahogyan a pásztorokat a Kisded látványa meghatotta, úgy érintsen meg bennünket is karácsony évről évre visszatérő varázsa. Örömteli, tartalmas, feltöltődést adó, valóban áldott ünnepet kívánok!”
