Az Életszőnyeg című kiállítás öt évtized képzőművészeti terméséből, a kétezernél több festményből, grafikából, kollázsból, dobozasszamblázsból és kerámiaszoborból mutat be egy válogatást. Az első teremben a művész korai, realisztikus önarcképei, az évek során egyre ironikusabb, humorosabb önábrázolásai és metaforikus énképei láthatók.
Az egyik teremben az emberi televény, az olykor pokoli tenyészetként vizionált világszínház látható, a korai ábrázolásoktól a nyolcvanas évek piramisos képeiig és az új század elején Budapesten festett, egy-egy közlekedési csomópontot feltérképező tömegjelenetekig. Ujházi így vall az Örs vezér téren és a Kőbánya-Kispest metróállomás környezetében megtapasztalt és képein kibeszélt látványokról: „Ronda a világ, közelebb vannak a robbantások, a világ összes rémhírét hamarabb megkapod, szinte azonnal látható és hallható mindenféle katasztrófa. Ezekkel él együtt az ember, s ehhez jönnek a saját látványai. Mindezek ellenére nem hiszem, hogy ez egy rendkívüli kor lenne.”
A kiállítás záróképe, a Belvárosi rém gondolatvilágával a fővárosi víziók folytatója, de a helyszín most a mester szülővárosa, Székesfehérvár. Ujházi nem ítélkezik, csupán felmutatja a visszásságokat, az emberi gyengeségeket, s ha el is keseredhetünk olykor, a művész humora és iróniája fájdalomcsillapítóként hat, az anyagokban gazdag, káprázatos festői és szobrászi látványok pedig felderítenek.
A kiállítás december 5-ig látogatható, kurátora Nagy T. Katalin.
Nyitókép forrása: Műcsarnok
