A vers és a dallam ringása ébrenlét és álom határán mintha egyfajta lebegés, orientálatlanság állapotát írnák le. „A szív kihűlt, üres lakás, de jobbat érdemel”, írja Kürti, és mindvégig ez az eldöntetlenség: a változás, az intenzívebb élet vágya, de a rá való képtelenség kettőssége határozza meg a mintegy korábbi élete emlékképeinek tengerén ringatódzó beszélőt. Ideális vers ez őszre: hazatértünk a tengerpartról, de nehéz elhinni, hogy a felfoghatatlanul gazdag nyár elmúlt. Melankolikusan búcsúzunk.
Megosztás a Facebookon
Küldés messengeren
link
másolása
