Nagy Lea így beszél erről a verséről, és a kötetről, amelyben megjelent: „Petőcz András szépírói kurzusán íródott. Egyszerűen csak eszembe jutott egy fikciós háttérgondolat, és így született meg a vers. Néha én magam sem tudom, hogy a versem szereplője vagy gondolata hova tart, mi lesz a vége. Maga a szöveg is úgy indult el, hogy az első mondatot leírtam, és nem tudtam, mi lesz a vége. És egyébként a verseim többsége így születik meg: hogy egy éppeni érzést kap el. Az első kötetemnek az a címe, hogy Légörvény, és ez a vers is ott jelent meg. Azért lett Légörvény a cím, mert ilyen örvény az összes versem: örvénylenek valami felé, én magam sem tudom, hogy hova. A borítón pedig egy nő látható: egy örvénylő nő, portrészerűség saját magamról.”
Eleven Költők Társasága – Nagy Lea: Örökre
Irodalom
„Örvény az összes versem: örvénylenek valami felé, én magam sem tudom, hogy hova.”
