David Seidler gyerekkorában dadogott, ennek okát a holokauszt alatt meggyilkolt nagyszülei okozta traumában látta. A szintén dadogó VI. György „gyógyulása” azonban lelkesítette őt, felnőttként pedig elhatározta, hogy VI. Györgyről fog írni. Már az 1970-es évek végén elkezdte a kutatást, de a terapeutáról, Lionel Logue-ról alig talált információt. Eljutott a lányához, aki beleegyezett, hogy elmesél néhány dolgot az apjáról, és a jegyzetfüzeteit is megmutatja, ám kikötötte, ezt csak akkor teszi, ha az anyakirályné is áldását adja. Mivel ő azt kérte, amíg életben van, ez ne történjen meg, Seidler évtizedekre felfüggesztette a munkát.
Erzsébet anyakirályné 2002-ben meghalt. Seidler három évvel később vette elő a félbehagyott projektet. Az elkészült forgatókönyvet aztán színdarabbá írta, így került Tom Hooperhez, aki aztán a szükséges műfaji módosítások után filmvászonra vitte az alkotást. A 2010-ben bemutatott, egyöntetűen pozitív kritikai visszhanggal és az angol királynő, II. Erzsébet dicséretével bemutatott A király beszéde 12 Oscar-jelöléséből a legjobb film, a legjobb rendező, a legjobb férfi főszereplő (Colin Firth pályáján új fejezetet nyitva) és a legjobb eredeti forgatókönyv kategóriákat váltotta díjra.
2012-ben a londoni West Enden bemutatták a színpadi változatot is, amelyet szintén David Seidler jegyzett. A darabot Magyarországon is bemutatták Kaposváron, Veszprémben, Kecskeméten, Győrben, Szolnokon, Zalaegerszegen, jelenleg is játssza a József Attila, a Vörösmarty és a Pécsi Nemzeti Színház.
David Seidler 1937-ben született, szüleivel a második világháború elején költözött Londonba. A Cornell Egyetemen diplomázott. Kezdetben feliratokat írt, majd családi bábos musicalekben dolgozott. Ő írta az Onassis: A világ leggazdagabb embere című 1988-as életrajzi film és Francis Ford Coppola Tucker, az autóbolond című filmjének forgatókönyvét.
