Horváth László május 8-án hunyt el. „Búcsúzunk Kuksitól, a Valahol Európában című film egyik kedvenc karakterétől” – olvasható a családja által kiadott közleményben.
Horváth László 1940-ben született Budapesten, tehetségére Radványi Géza rendező figyelt fel, és ezt követően számos magyar filmben szerepelt, köztük az Én és a nagyapám című alkotásban (1954). Horváth László 1956 után Münchenben élt, reklámfilmeket készített, és nagy filmekben rendezőasszisztensként dolgozott. Az 1980-as évek közepén visszatért Budapestre. Jó barátságban volt Radványi Géza és Makk Károly rendezővel, valamint gyerekkori barátjával, Bunyik Bélával, a Hungarian Film Fesztivál alapítójával.
Radványi Géza 1947-ben készült, klasszikussá vált Valahol Európában című, háborús árvákról szóló munkája a magyar filmtörténet egyik legnagyobb nemzetközi sikert elért alkotása. A stábban a korszak sok nagy alkotója benne volt, és a következő generáció legjelentősebb tagjai is segédkeztek. A filmet 29 országban mutatták be, külföldön is nagy sikert aratott, többek között a locarnói és a velencei filmfesztiválon is láthatta a közönség. A Valahol Európában 2000-ben, a hazai filmes szakma választása szerint, bekerült minden idők legjobb 12 magyar alkotása közé.
Radványi Géza (1907–1986) századik születésnapja alkalmából a magyar Nemzeti Filmarchívum restaurálta a háború utáni első és legsikeresebb nagyjátékfilmjét. Horváth László filmjei között van a Valahol Európában, valamint az Én és a nagyapám mellett a Díszmagyar (1949), a Teljes gőzzel (1951), az Ifjú szívvel (1953) című alkotás, valamint a Kicsik-nagyok öröme című rövidfilm (1953).
