Lovas Ilona 1946. január 1-jén született Budapesten. A budapesti Magyar Iparművészeti Főiskolán végezte tanulmányait, majd pályafutását textilművészként kezdte, bekapcsolódott a Velemi Textilművészeti Alkotóműhely munkájába. 1975 és 1977 közt New Yorkban élt és alkotott, később 1987–89-ben szintén.
Az 1980-as évek elején kezdett lágy anyagból objekteket létrehozni, és az 1989-ig tartó periódusáig munkáit a papírmassza, a búza, a víz anyagkombináció alkalmazásával készítette. 1991-ben már teljesen új, a textilművészettel már csak nagyon távoli kapcsolatokat feltételező és sejtető műegyüttessel jelent meg.
Műveivel az 1970-es évek közepe óta volt jelen magyarországi és külföldi csoportos kiállításokon, és 1980 óta önálló kiállításokon is bemutatkozott. Szobraival, installációival a természet szeretetére, megbecsülésére hívta fel a figyelmet.
Lovas Ilona haláláig a soproni Nyugat-magyarországi Egyetem docenseként dolgozott. Tagja volt a Magyar Művészeti Akadémiának és a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának.
A művész 1973-ban elnyerte a milánói textil triennále ezüst díját, 1993-ban Ferenczy Noémi-díjat, 2005-ben Érdemes Művész-elismerést, 2019-ben Prima-díjat kapott. Munkásságát 2020-ban Kossuth-díjjal ismerték el.
Legfontosabb művei egyebek mellett a Stációk, valamint az Orsó-installáció és a Zarándék című alkotás.
Lovas Ilonát augusztus 15-én érte a halál, a művészt az akadémia saját halottjának tekinti.
Nyitókép: Lovas Ilona Ferenczy Noémi-díjas képzőművész, érdemes művész, a Magyar Művészeti Akadémia, valamint a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia rendes tagja budapesti otthonában 2020. szeptember 24-én. Fotó: MTI/Cseke Csilla
