A kalandos életű Prévost 1733-as regénye, a Manon Lescaut és Des Grieux lovag története a szentimentális irodalom egyik népszerű és épp a frivolnak, erkölcstelennek minősített téma miatt betiltott darabja volt. A címszereplő lány jellemében alig van nyoma a kor műveire jellemző érzelmességnek. Impulzív, képes fellobbanni, a szerelem és a fényűző élet iránti vágy között pedig nem tud dönteni.
Ugyanakkor azt sem tagadhatjuk le, hogy ebben a szerelemben ott a lázadás is, hiszen szembe mernek szállni a társadalmi elvárásokkal, előírásokkal. Vajon azért választotta Puccini 1893-ben operatémának a regényt Massenet Manonjának hatalmas sikere ellenére is, mert áttételesen és terápiás jelleggel saját életét, Elvira Bonturihoz fűződő elsöprő szenvedélyét írta színpadra? Manon Lescaut fiatal nő, aki az igaz szerelem és a jólét között ingadozik, de azért kerül bajba és válik sorsa tragikussá, mert nem hajlandó anyagiasságán felülkerekedni.
Ha ennyiben foglalnánk össze az opera történetét, a címszereplő semmiképp nem lenne pozitív karakter. Puccini viszont egy levélben azt írta kiadójának és a Manon Lescaut egyik szövegírójának, Ricordinak: ?Manon olyan hősnő, akiben hiszek; egészen biztosan elcsábítja a közönséget.? Az Operában bemutatott előadás rendezője, Szabó Máté szerint az ilyesfajta titkot éppen a zene magyarázza meg: ?Értelmetlen a szó szoros értelmében, mégis értjük, ha halljuk vagy érezzük.?
Az elmúlt évadokban Szabó Máté mindkét rendezése, a korban tartott látványvilágú Lammermoori Lucia és a 21. századi Olasz nő Algírban is nagy sikert aratott. ?Nem szeretném, hogy úgy könyveljenek el, mint ?aki mindent modernizál? vagy ?aki szolidan óvatos?, ezt mindig az opera határozza meg. Az a tény, hogy a cselekmény zenébe van foglalva, és az is, hogy milyen az a zene, módosítja a térlátásunkat. Emellett bizonyos központi mérföldkövei a történetnek, amiket én referenciamomentumoknak hívok, megfelelő helyet kell, hogy kapjanak, és ezek is formálják a teret.? A rendező alkotótársai ennek kialakításában Horesnyi Balázs díszlet- és Füzér Anni jelmeztervező voltak.
Az opera kézikönyvében Matthew Boyden úgy fogalmazott: "Az utolsó felvonás következetlen zagyvaság - és a zene is azt mutatja, hogy Puccini maga is így gondolta, de az első három felvonás több mint kárpótlást kínál ezért. A rendezőt is a IV. felvonás állította a legnagyobb kihívás elé, vagy vannak dramaturgiailag vagy színpadilag nehezebben megoldható helyzetek a történetben." Szabó Máté szerint ez komoly feladat: "Ez az, amiről a legtöbbet gondolnak és tudnak is az énekesek, mert itt szinte minden belül zajlik, mégis reménykedünk: hátha lehet újat mondani."
Papp Tímea írása az Opera Magazinban jelent meg.
Még több kép az előadásról itt található.
