Erpenbeck elmondta: könyve olvasóinak arról akart mesélni, hogy az NDK-ban az élet azért többről is szólt, mint amit A mások élete című Oscar-díjas filmben láthattak. „Az egyetlen dolog, amit mindenki tud, hogy volt egy fal, az ott élőket rettegésben tartotta a Stasi, és ennyi. De ez nem minden” – mondta.
Erpenbeck könyve öt további művel együtt került a Nemzetközi Booker-díj döntőjébe az irodalmi elismerésre pályázó 149 regény közül. A győztes mű írója és fordítója összesen ötvenezer fonttal (22,7 millió forinttal) járó díjat kapott.
A szerelmi történet, amely egy diák és egy idősebb író viharos kapcsolatát ábrázolja, a díjat odaítélő öttagú zsűri elnöke, a kanadai Eleanor Wachtel megfogalmazása szerint felidézi a személyes és nemzeti átalakulást.
Az 57 éves Erpenbeck Kelet-Berlinben született és nőtt fel, amely a berlini fal leomlása után, az ország 1990-es újraegyesítésével szűnt meg. Wachtel kiemelte, hogy Hofmann fordítása hűen tolmácsolta Erpenbeck prózájának „ékesszólását és különcségeit”.
Erpenbeck az első német író, aki elnyerte a Nemzetközi Booker-díjat, Hofmann pedig 2016 óta az első férfi fordító, akit díjaztak. Bár a német szerző Kairos című regénye magyar fordításban még nem olvasható, korábban A lelenc, az Otthon és a Megy, ment, elment című könyvét már kiadták Magyarországon.
Tavaly a Time Shelter című regényért Georgi Goszpodinov bolgár írót és a mű fordítóját, Angela Rodelt díjazták a rangos elismeréssel. A Nemzetközi Booker-díjat évente adják át egy Nagy-Britanniában vagy Írországban megjelent, idegen nyelvről lefordított szépirodalmi műnek.
