A 2020-as évben egyértelmű volt, hogy a World Press zsűrijének reagálnia kell a koronavírus okozta elszigeteltségre, és nem maradhatott süket a világban zajló eseményekre sem, mint például a Black Lives Matter-tüntetések vagy Hegyi-Karabah. 2021-ben a gyökerek és az identitás fontossága került fókuszba, 2022-t pedig az orosz–ukrán háború dominálta.A tavalyi év képei, azaz a 2024-es World Press Photo pályázat regionális nyertesei között Izrael és a Hamász konfliktusa, a klímaválság és a család szerepe került fókuszba.
Az 1955-ös World Press Photón még csak egy képet díjaztak, a dán Mogens von Haven motokrossz-világbajnokságon készült felvételét. Akkor 11 ország 42 fotósának 301 képe közül válogattak, míg az idei pályázatra 130 országból 3851 fotográfus nevezett 61 062 fotóval. A verseny új rendszere 2022-ben megszüntette a külön sport, környezet vagy azonnali hírek és a többi kategóriáját: új, regionális modellje aszerint hirdet győzteseket, hogy Európában, Ázsiában vagy mondjuk Dél-Amerikában készültek-e a felvételek.
Már nincs például a külön portré, de új kategóriaként szerepel az egyedi kép, a sorozat, valamint a hosszú távú projekt, és lett egy kísérleti kategória is, az úgynevezett nyílt formátumú pályamű, amelyben kísérletezőbb, akár digitálisan manipulált fotók és videók kapnak teret. A műfajok határai pedig elmosódhatnak, ám mesterséges intelligencia által generált képet nevezni továbbra is szigorúan tilos a szabályok szerint.
Kitűnni a mezőnyből
Sokan nehezményezik, hogy kreált képekkel is lehet pályázni, amelyeknek nincs közük a sajtótörténeti eseményekhez, de olykor a valósághoz sem, miközben például a tokiói olimpia elhalasztott évében tavaly egyetlen kép sem nyert az eseményről. Az elmúlt tíz évben ráadásul a képeket kísérő szöveg legalább annyira fontos lett, mint maga a felvétel: a jól megírt történet el tudja hozni a díjat akár egy közepes sorozat számára is.
A sajtó alaposan átalakult. A fotográfusoknak annak idején még volt idejük hosszú távú anyagokat csinálni, manapság ez a műfaj már jóval nagyobb áldozatot kíván. A tempó felgyorsult a befogadói oldalon is, a magyar fotósok számára pedig még nehezebbé vált kitűnni a nemzetközi mezőnyből, hiszen a World Press Photo ítészei az Európán belül készült összes egyedi kép közül egyetlen kockát választanak ki, a sorozatokból kettőt és egy multimédiás anyagot. Kiestek ráadásul a már említett sportesemények, a természet és élővilág, valamint a kultúra/művészet kategóriái, a döntés által pedig drámaian nagyobb hangsúly kerül a szenvedést bemutató sorozatokra.
A legjobb kép győz?
Többször előfordult, hogy komoly sajtóetikai kérdéseket vetett fel a World Press Photo döntése. A hetvenes években a vietnami háború idején bejárta a világsajtót, amikor Eddie Adams egy saigoni utcán lefotózta, ahogyan az egyik vietnami rendőrfőnök közelről fejbe lőtt egy fiatalembert. A 2017-es World Press Photón pedig a verseny történelmében harmadszor nyert gyilkosságot ábrázoló kép: a török Burhan Ozbilici egy unalmasnak ígérkező kiállításmegnyitón fotózott Ankarában, végül egy merénylet szemtanúja lett. Elképesztő nyugalomról tett tanúbizonyságot, amikor megörökítette az Andrej Karlov orosz nagykövetet kivégző terroristát, ahogy a levegőbe emeli fegyverét. A döntéstől a World Press Photo zsűrijének elnöke elhatárolódott, a szakma pedig rengeteget vitatkozott arról, hogy vajon szabad-e ilyen fotót kihozni az év képének. Erős és hatásos felvétel, annyi bizonyos.
Nehéz megmondani azt is, hogy a politika mennyire befolyásolja a kiválasztást. Jó példa erre a 2015-ös nagydíjas kép, amelyen egy meleg pár együttlétét örökítette meg a fotós Oroszországban. Tavalyelőtt az év képe Amber Bracken felvétele lett, amelyen piros ruhák lógnak út menti keresztekről. A kanadai Kamloopsban felállított 215 kereszttel azokra az őslakos közösségekből származó gyerekekre emlékeznek, akik a helyi bentlakásos iskolában hunytak el. A tragédiát a World Press Photónak köszönhetően ismerhette meg a világ, de vajon valóban ez volt az év legmeghatározóbb képe?
2021-ben Mads Nissen csodálatos felvétele nyert: ezen egy ápolónő fólián keresztül átölel egy idős nőt egy idősek otthonában. Egyetlen kockában ott volt a remény és a Covid-világjárvány alatt tapasztalt elszigeteltség és gyász. Tavaly is egyértelmű volt, hogy az Ukrajnában zajló háborút bemutató képnek, ezen belül is Jevgenyij Maloletka felvétele lesz az év képe, nem születhetett más döntés. Ezen egy terhes nőt visznek hordágyon a lebombázott mariupoli szülőotthonból, és noha a felvétel önmagában is megrázó, ám a hírekből lehet tudni, hogy a nő és gyermeke a kép elkészülte után nem sokkal belehalt sérüléseibe.
2024: emberség a tragédiák árnyékában
Az év képéről április 18-án fog lehullni a lepel, a kontinensek (régiók) győzteseit azonban már nyilvánosságra hozta a World Press Photo. Közülük kerül majd ki a győztes felvétel. A verseny zsűrije két fotográfus egy-egy képét külön is kiemelte idén: indoklásuk szerint ezzel is alá akarták húzni, hogy 2023-ban mennyire meghatározó esemény volt Izrael és a Hamász háborúja, „a polgári lakosság szélsőséges mértékű szenvedése, valamint a konfliktus globális hatása”.
Leon Neal, a Getty Images fotósának felvételén a Super Nova Fesztivál támadásának utóhatását látjuk: az izraeli biztonsági erők egyik tisztje a zenei esemény helyszínén kutat a Hamász október 7-i támadásának áldozatai és személyes tárgyaik után. A támadásban megközelítőleg 1200-an haltak meg, több mint 2500-an megsérültek, a fesztiválról és a gázai határhoz közeli településekről pedig 250 embert ejtettek túszul. Mustafa Hassouna, az Anadolu hírügynökség fotósának felvételén pedig egy al-Zahra-i lakos sétál az izraeli légi csapásokban lerombolt házak romjai között.
Az izraeli háború visszaköszön az ázsiai régiógyőztes képeken is: Mohammed Salem képén (egyedi) egy palesztin nő unokahúga élettelen testét öleli át. Megrendítő tény, hogy az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosi Hivatala (OHCHR) szerint 2023 végére a palesztin nők és gyerekek tették ki a gázai halálos áldozatok több mint kétharmadát. Ebrahim Noroozi sorozatának egyik képén három kisgyerek kiguvadt szemekkel néz egy almát, amelyet édesanyjuk koldult össze a belső menekültek Kabul határában felállított menekülttáborában 2023. február 2-án. Az Afganisztán a szakadék szélén című munka egy kétségbeejtő helyzetet közelít meg emberközpontúan: a tálibok 2021 augusztusi hatalomátvétele óta a két évtizedes háború pusztítása miatt amúgy is az összeomlás határán álló gazdaságot a nemzetközi segélyezés elapadása is sújtotta. A válságot négyéves aszály és két erős földrengés tovább mélyítette. Az ENSZ becslései alapján az afgán népesség 97 százaléka él a szegénységi küszöb alatt. Szociális ellátás nem létezik az országban, az otthontalanná vált lakosok száma mára több mint hatmillió.
A legjobb Európában készült egyedi képen (nyitóképünk) Mesut Hançer 15 éves lánya, Irmak kezét fogja, aki aludt, amikor a nagymamája háza ráomlott a tavaly februári dél-törökországi 7,8-as erősségű földrengés során. Adem Altan Egy apa fájdalma című képe egészen megrendítő: a rengéssorozat első része több mint 55 ezer ember halálát okozta, amelyben szerepet játszottak a rosszul, esetenként illegálisan épített épületek. A fotós felvételén az látszik, hogy a férfi megtagadta, hogy otthagyja lányát a romok alá temetve.
Elfogyó élettér, felforrósodó bolygó
Az éghajlatváltozás egyre dominánsabb szereplője a nemzetközi sajtófotónak. Daniel Chatard Senkiföldje című munkája (Európa, hosszú távú projekt) azt mutatja be, hogy noha Németország előszeretettel reklámozza magát a zöldítés példamutatójaként, és célul tűzték ki 2030-ig a zéró szén-dioxid-kibocsátást, az ország energiatermelése egyelőre nagyban függ a széntermeléstől. A hetvenes évekől kezdve erdők és falvak sorát pusztították el a Rajna-vidéken két gigantikus nyílt színi fejtés, a Hambach és a Garzweiler bányák bővítése érdekében, mire 2012-től aktivisták szállták meg a hambachi erdőt, majd Lützerath falut, hogy megakadályozzák a további pusztítást. 2023-ban elérték a maradék erdő és a hat, rombolásra kijelölt faluból öt megmaradását.
Charles-Frédérick Ouellet felvételének címe: Egy nap egy quebeci tűzoltócsapat életében (egyedi kép, Észak- és Közép-Amerika). A felvételen a Theo Dagnaud nevű tűzoltó kémleli a horizontot. 2023-ban hatalmas nyári erdőtüzek söpörtek végig Kanadán: a szokásosnál csaknem háromszor több terület égett le.
Lalo de Almeida egyedi képe szívbemarkolóan láttatja az aszályt a Föld tüdeje, azaz az Amazonas vidékén. Mióta feljegyzések készülnek, 2023-ban volt a legintenzívebb aszály a területen, a szárazság pedig nagy mértékben érintette az őslakos, a falusi és a folyami közösségeket. A lakosoknak kilométereket kellett gyalogolniuk a kiszáradt folyómeder mentén, hogy elérjék otthonaikat, a felvételen pedig pontosan egy ilyen hosszú sétát láthatunk madártávlatból.
Eddie Jim Harcolni, nem elsüllyedni című felvételén (Délkelet-Ázsia és Óceánia, egyedi kép kategória) a 72 esztendős Lotomau Fiafia, a közösség idős tagja unokájával, Johnnal áll azon a ponton, ahol emlékei szerint gyerekkorában még partvonal húzódott a Salia-öbölben. A Kioa-sziget ötszáz fős közösségének tagjai még az 1940-es években a tőlük északra fekvő Tuvalu szigetén kerestek menedéket, amikor drasztikusan megemelkedett a tengerszint. Most ismét veszélybe került a területen a halászat és a mezőgazdaság, mivel az egyre pusztuló partvonalak miatt ők és a Fidzsi-szigetek összesen több mint hatszáz lelkes közössége is kénytelen lehet hamarosan máshová áttelepülni.
Akadnak azért sikersztorik is: Jaime Rojo, a National Geographic fotósának sorozatán a pompás királylepkék megmentését követhetjük nyomon, a különleges rovarok száma ugyanis az 1990-es évek közepe óta több mint nyolcvan százalékkal csökkent. Gyönyörű és reményt adó történet, amely polarizált időkben mutatja az egység erejét. Örök igazság, hogy az átlagember inkább azokat a pillanatokat keresi egy képet nézve, amelyek jobban megérintik vagy elgondolkodtatják. Egy megkapó pillanat tovább dolgozik a nézőkben, kapcsolódni tud hozzá, az emberi történetek díjazása pedig arra emlékeztet minket, hogy a világ nem csak a brutalitásról szól.
