Gyomoridege van. Megfekszi a gyomrát. Bélpoklos. Nem bírja megemészteni. Lenyeli a mérgét. És még hosszan sorolhatnánk a béllel, gyomorral, emésztéssel kapcsolatos kifejezéseket, amelyek nagyon jól reflektálnak arra, amit sokan akár napi szinten érzünk. A puffadást, az émelygést, a hányingert, a különböző mértékű gyomorfájdalmakat. Vagy például a hasmenést egy fontos találkozó vagy vizsga előtt, esetleg a szorongás okozta szorulást.
Nem valami finom téma, talán ezért is van, hogy itthon csak az utóbbi időben kezdtünk el komolyabban foglalkozni a bélrendszer, az emésztés és az életminőség közötti kapcsolattal – részben Schwab Richárd munkájának köszönhetően –, pedig az orvostudomány már régóta kutatja a témát, és egyre meghökkentőbb felfedezéseket tesz. Dr. Emeran Mayer, a Kaliforniai Egyetem gasztroenterológus professzora tavaly magyarul is megjelent A bél-agy kapcsolat című könyvében közérthetően mutatja be, milyen szoros összefüggés van az emésztőrendszer és az agy működése között, és ami alapjaiban változtatja meg az egészségről és a jóllétről alkotott képünket.
A második agyunk néha korog
Az emberi test ugyanis nem egy mechanikus szerkezet, amelyet egy-egy alkatrész kicserélésével meg lehet javítani, hanem egy komplex ökoszisztéma, ahol minden mindennel összefügg. A bélrendszerünk sem csupán egy hosszú cső, amelyben az emésztés végbemegy, sokkal inkább egy önálló idegi központ, amelyet második agynak is neveznek. Nem véletlenül: az itt található 50-100 millió idegsejt – ez annyi, mint ami a gerincvelőben van – segít abban, hogy testünk reagáljon a külső és belső hatásokra, de például a szerotoninkészletünk 95 százalékát is itt tároljuk. Ez a neurotranszmitter kulcsszerepet játszik a hangulatunkban, alvásunkban, étvágyunkban, vagyis abban, hogy hogyan érezzük magunkat nap mint nap.
Csodálatos működésének is köszönhető, hogy elképesztően rugalmasan tud alkalmazkodni a különböző étrendi változtatásokhoz, például szinte gond nélkül tudunk váltani keto diétáról vegánra, majd a mediterránra.
A bélrendszerünk nem önmagában működik, hanem mikroorganizmusok – baktériumok, gombák, vírusok – milliárdjaival dolgozik össze. A bélflóránk lakói segítenek minket az emésztésben, erősítik az immunrendszerünket, sőt még az idegrendszerünkre is hatnak. Ami még megdöbbentőbb, hogy a kutatások szerint az emberi szervezetben keringő anyagcseretermékek akár negyven százalékát nem is az emberi sejtek, hanem ezek a bélmikrobák állítják elő.
Stresszben fürdő baktériumok
A könyv számtalanszor hangsúlyozza, hogy a bélrendszer és az agy oda-vissza kapcsolatban hatnak egymásra. Már kísérletek is igazolták, hogy a stressz hatásai generációkon átöröklődhetnek epigenetikai mechanizmusokon keresztül, így az anyai stressz – a méhen belüli fejlődés során – befolyásolja az utódok későbbi stresszreakcióit, de a bélrendszerük felépítését is. Mayer példaként hozza fel az irritábilis bél szindrómában (IBS-ben) szenvedő betegeket, akiknek agyi hálózatai is eltérnek az átlagtól, ami érzékenyebbé teszi őket a pszichológiai behatásokra, és előidézi a bélrendszeri rendellenességeket.
Éppen ezért az életmódváltásnál nem elég a diétát megreformálni, a pszichés egészségre is figyelni kell: kognitív terápiával, mindfulness gyakorlatokkal, meditációval, súlyosabb esetben szorongáscsökkentőkkel is. Ugyanakkor Mayer felhívja a figyelmet arra is, hogy az étrenddel is befolyásolhatjuk a kedvünket, az erjesztett élelmiszerek és bizonyos probiotikumok például mérsékelhetik az agy érzelmi reakcióit a negatív ingerekre.
Ez pedig egyenes út a súlygyarapodáshoz és az ételfüggőséghez, amelytől az elhízottak húsz százaléka szenved.
Ráadásul a nyugati étrendet követő emberek a mikrobiális sokféleségük körülbelül egyharmadát már elvesztették a hagyományos étrenden élő afrikai vagy dél-amerikai őslakosokhoz hasonlítva, köszönhetően az antibiotikumoknak, a mezőgazdaságban használt vegyi anyagoknak és az állattenyésztésben nyakló nélkül alkalmazott gyógyszereknek. De az ultrafeldolgozott ételekben található mesterséges ízesítők, édesítőszerek, emulgeálók is negatív hatással vannak a bélflórára, mivel a mikrobiom változatosságának csökkenése veszélyezteti az emésztési és anyagcsere-folyamatok hatékonyságát, amelyek aztán szintén káros hatással vannak az egészségünkre.
Gyógycsoki helyett kimcsi
Mayer a könyv utolsó részében ajánlásokat is megfogalmaz azzal kapcsolatban, hogy hogyan gondoskodhatunk jól a belső ökoszisztémánkról. Bár aki kicsit is egészségtudatos, annak nem fognak sok újdonságot mondani, érdemes bél-agy szempontból is megfontolni őket.
A fentiek alapján nem meglepő az a tanácsa, hogy amikor csak tudjuk, kerüljük a feldolgozott élelmiszereket. A szupermarketek polcain sorakozó csomagolt termékek ugyanis finoman szólva sem a bélflóránk barátai, így ha jól akarjuk érezni magunkat, érdemes nemet mondanunk az E-számokra, csakúgy, mint az állati zsírokra, amelyek nemcsak a rosszindulatú daganatok kialakulásának kockázatát növelik, de az agy egészségére is káros hatással vannak.
Ugyanakkor a fermentált ételek valódi szuperétkek, ezekből együnk bőséggel. A savanyú káposzta, a kimcsi, a kefir és a joghurt tele van jó baktériumokkal, amelyek támogatják a bélflórát, segítik az emésztést, és csökkentik a gyulladásos folyamatokat. Csakúgy, mint a rostok: a teljes kiőrlésű gabonák, zöldségek és gyümölcsök nemcsak a vastagbelünk barátai, hanem segítik a jótékony baktériumok szaporodását is.
Érdemes figyelni arra is, hogy az érzelmi állapotunk és az emésztésünk kéz a kézben jár. Ha dühösek, szomorúak vagy stresszesek vagyunk, jobb, ha nem kapkodunk a gyógycsoki után.
Ehelyett érdemes előbb lenyugodni, és csak utána étkezni. És a legjobb, ha ezt nem egyedül, hanem társaságban tesszük.
A kisebb adagok fogyasztása is kulcsfontosságú lehet. Nemcsak az örök fiatalság titka rejlik benne, de az emésztőrendszerünk is hálás lesz érte, ha nem terheljük túl. Ugyanígy az időszakos böjt is hatékony eszköz a bélflóra egyensúlyának megőrzésében, fontos azonban, hogy fokozatosan szoktassuk hozzá magunkat. És persze a mozgást se hagyjuk ki a képletből, amely a kognitív funkciók javításával és a stresszcsökkentéssel hozzájárul a bélmikrobiom egészséges működéséhez.
Végül pedig: hallgassunk a bélrendszerünkre! Ha egy étel után rosszul érezzük magunkat, vagy nem esik jól, akkor valószínűleg jobb elkerülni azt. A testünk pontosan tudja, mire van szüksége, csak meg kell tanulnunk újra figyelni a jelzéseire.
Mayer könyvének egyik legnagyobb erénye, hogy a bél-agy kapcsolatot tudományos alapossággal vizsgálja, anélkül, hogy túlzó vagy szenzációhajhász következtetéseket vonna le. Nem ígér csodamegoldásokat, nem ajánl szuperélelmiszereket a depresszióra vagy a szorongásra, de világosan bemutatja, hogyan hatnak egymásra a mentális és a testi folyamatok. Ez a felismerés sok olyan ember számára jelenthet reményt, akik hosszú ideje keresik a tüneteik okát.
A szerző szerint az egészségügynek nem csupán a betegségek kezelésére kellene összpontosítania, hanem arra is, hogy segítsen az embereknek fenntartani az optimális egészségüket. Ehhez pedig nem elegendő a gyógyszerek és drasztikus beavatkozások alkalmazása, fontos lenne, hogy tudatosan támogassuk a bélflóránk egyensúlyát is. A szerző úgy véli, hogy az egyéni felelősségvállalás kulcsfontosságú, hiszen a táplálkozás nemcsak gyógymód, hanem a megelőzés eszköze is lehet. Egy biztos: ha eddig nem foglalkoztunk a bélflóránkkal, A bél-agy kapcsolat könyv után egészen más szemmel fogunk rá tekinteni.
Dr. Emeran Mayer A bél-agy kapcsolat könyve a Kulcslyuk Kiadó gondozásában jelent meg.
