Enyedi Ildikó laudációjában arról beszélt, hogy nagy erőt és tehetséget feltételez, és nagy felelősséget is helyez az emberre, amikor valaki ragyogó csillagként tűnik fel, majd az is marad. Wenders munkáit látva úgy véli, hogy filmjeiben mindig a saját útját kereste és keresi a mai napig. Döntései, vágyai, fantáziái mind megjelennek a filmekben, amelyek ezáltal válnak személyessé. A magyar filmrendezőt mindig elvarázsolta az a bátorság, amellyel Wenders a gyermeki energiákat tudta visszaadni és sugározni másokra. Szerény, elementáris erővel bíró művésznek jellemezte a rendezőt, aki tiszteletre méltó szakmai karrierrel bír. Enyedi Ildikó szerint Wenders misztikus, izgalmas, véleményformáló filmeket készített, és meg is köszönte a rendező bátorságát, őszinteségét.
A FIAF-díjat Tiago Baptista, a szervezet főtitkára adta át, kiemelve: idén Wim Wendersnek ítélték a 2024-es FIAF-díjat, a mozi és annak történelme iránti hosszú távú elkötelezettségének elismeréseként, a filmművészet, a filmörökség és a filmek megőrzése érdekében tett munkájáért.
A gála házigazdája a Nemzeti Filmintézet – Filmarchívum volt, amely 1957 óta tagja a nemzetközi szövetségnek. Káel Csaba, a mozgóképipar fejlesztéséért felelős kormánybiztos elmondta: Wim Wenders a kortárs film meghatározó alakja, aki amellett, hogy maga is alkot filmesként és fotósként, sokat tesz azért is, hogy a múlt történetei a jövő generációit is inspirálhassák. A filmörökség megőrzése nemcsak kedvtelés, hanem felelősség is – hangsúlyozta a kormánybiztos, hozzátéve: a kultúra fenntarthatóságának is kulcsa, hiszen közös felelősségünk minél gazdagabban továbbadni mozgóképörökségünket a Lumière-galaxis kapujában.
Wim Wenders a díj átvételét követően megköszönte a FIAF-nak a díjat, amelyet nagy megtiszteltetésnek nevezett. Elmesélte, hogy rengeteg időt töltött a párizsi filmintézetben és más hasonló intézményekben a világ különböző részein. Ekkor ismerte fel, hogy égető vágy él benne minél többet tudni és tanulni a filmművészetről. Mint mondta, ezekben az archívumokban őrzik és örökítik át a jövő generációi számára a 20. század hatalmas kincsét, amelyet mozinak nevezünk. A történelem tanításának nincs jobb módja, mint a film történetének a megismerése – vélekedett.
Ő maga is több száz órát töltött filmnézéssel, a film számára egy komplex nyelv, új művészeti forma, a filmet a legátfogóbb művészeti ágnak látja. A rendező felhívta a figyelmet a kulturális örökség megőrzésének és a filmnyelv átadásának fontosságára, s ebben a filmkészítők felelősségére.
A díjátadót követően Wenders eredeti, százéves, némafilmes fakamerával forgatott, A Skladanowsky fivérek című filmjét vetítették. A mozgóképet az Uránia dísztermében élő zenével kísérte alkotótársa, Laurent Petitgand zongorán, gitáron, szaxofonon, harmonikán, énekhanggal. Több mint száz évvel ezelőtt a mozi feltalálásáért zajló versenyfutásba a Lumière fivérek mellett egy másik testvérpár, Max és Emil Skladanowsky is bekapcsolódott. Bioszkóp nevű találmányukkal már néhány héttel a franciák előtt nyilvános vetítést tartottak Berlinben. A film az ő történetük, amelyet a müncheni filmes egyetem diákjaival forgatott Wenders 1995-ben.
