A nyolcvanas évek közepétől kezdődő és az 1990-es szabad választásokkal részben befejeződött történelmi korszakában Magyarország szakított az elnyomó pártállami berendezkedéssel, és demokratikus, pluralista köztársasággá alakult át. A rendszerváltás Magyarországon alapvetően az 1989-es évhez kötődik, ekkor történtek az átmenet legnagyobb léptékű szimbolikus eseményei (Nagy Imre újratemetése, Kádár János halála, a Magyar Köztársaság kikiáltása), de a fordulat éveként számon tartott időszakot megelőző, és az azt követő néhány év is bővelkedik a változást elősegítő, majd annak részeként végbemenő jelentős mozzanatokban.
Mint a kiállítás rendezői kiemelik, az eufória szó sűríti leginkább magába azt az intenzív érzést, amelyet a magyarországi rendszerváltás eseményei váltottak ki a fordulatot üdvözlők körében.
Egyénenként változó azonban, hogy pontosan milyen érzéseket takar ez a rendszerváltás víziójához, biztató előjeleihez, majd bizonyosságához és lehetőségeihez kapcsolódó szó. A kiállítás címében − Eufória? − a kérdőjel egyfelől arra a kérdésre utal, hogy ezek az euforikus tapasztalatok mit jelentenek harminc év távlatából szemlélve azok számára, akik akkor átélték őket. Másfelől arra hívja fel a figyelmet, hogy a rendszerváltással összefüggésben az eufória kifejezés egy ernyőfogalom, amely alatt személyes rendszerváltás-történetek sokasága rejtőzik.
A kiállításra Mucsi Emese kurátor olyan emblematikus munkákat válogatott, amelyek egyenként is alkalmasak arra, hogy mint esettanulmányok megjelenítsék, mi történt a rendszerváltás idején. Legyen szó az 1989-es nagy eseményekről vagy négy fal közt zajló magánügyekről: a bemutatott alkotásokat, projekteket, műegyütteseket egy-egy személyes történet kíséri, amelyeket a rendszerváltás időszakában már aktív gondolkodók, képalkotók meséltek el saját perspektívájukból a kiállított anyagok kapcsán.
