„A tavaszi számban egy régi adósságunkat törlesztjük: a kerület leghíresebb írójának, Esterházy Péternek szenteljük a lap jelentős részét” – írják a szerkesztőségi ajánlóban. A megjelenést április 14-re, EP 70. születésnapjára időzítették, igaz, a vírushelyzet miatt egyelőre csak online. A 144 oldalas kulturális magazin több mint fele szól Esterházyról.
Családtagok, barátok, alkotótársak eddig még nem publikált fotók kíséretében elevenítik fel emlékét. Dés Lászlóval, a jóbaráttal és alkotótárssal Víg György készített interjút, melyben felvillannak e barátság fontos, drámai és utólag olykor szimbolikusnak ható pillanatai, melyek nemcsak Óbudán estek meg, hanem Erdélyben, Szigligeten vagy bent a városban, azaz Budapesten, ahová az író csak okkal mozdult ki rómaifürdői otthonából.
Testvére, a kiváló futballista, Esterházy Márton a családról, a négy fivérről, Miklósról, Györgyről és kettejükről, a közös fociélményeikről mesél, például arról a Galambom nevű kispályás focicsapatról, ahol Péterrel és annak egyetemista társaival rúgta a bőrt. Szóba kerül a Csillaghegy csapata, ahol egy szezont játszottak együtt és az egykori válogatott futballista nem szégyelli elismerni, testvére akkoriban fifikásabb, pengébb volt. Hívták őket játszani magasabb osztályba, „a Kerület” csapatába, ahová azonban Péter már nem ment vele. Nem akart. Sok minden beleszövődött ebből a világból az Utazás a tizenhatos mélyére című könyvébe, amelyről Márton megjegyzi: „Az Utazás a tizenhatos mélyére felét mi diktáltuk Györggyel, mondtuk is Péternek, hogy végre lesz egy rendes könyve...”
Németh Gábor kitűnő, Esterházy-stílusban megírt Esti-novellája is fociélményt idéz, és feltűnnek különféle óbudai focipályák Bodzay Zoltán és Benedikty Béla emlékezésében is. Például a Római strandjának kispályája, ahová kerítésbérlettel jártak. Ahogy felbukkannak további óbudai helyek, más kötődések: az Emőd utca, amelyet az egyik emlékező szerint Esterházy Péter utcának kellene átnevezni, a Halászkert vendéglő, az Evezős vendéglő, a Nánási úti egykori Pink Flamingó, amely a jó gasztronómiát felettébb értékelő író egyik törzshelye volt. És más írások, másféle közelítések: Szüts Miklós festőművész közös könyvük történetét meséli el, Mészáros Gabriella a rendszeres borkóstoló és borkalauzelőszó-író Esterházyra emlékezik (borokban a fehérhez vonzódott), Zeke Gyula cikke egy régi-régi családi históriáról, egy életmentésről szól, amely történetnek két főszereplője Zeke egyik őse és Esterházy ükapja volt, míg Csontó Sándor azt a különös elméket hívja elő, hogyan ábrándozott éppen a Bambi pincérnőjének bokája fölé tetovált csikóhalról, amikor a szeretett író halálhíre utolérte.
A különszám további oldalain is számos érdekes írás lapozható fel, egyebek mellet interjú a Szalai Kriszta-Cserna Antal párossal, Dr Máriással, Bódy Magdival és Víg Mihállyal. Egyikben-másikban szintén fel-felbukkan a nagy magyar, európai és III. kerületi író.
