Az idei versenyművek alapján szembetűnő, hogy a tökéletes technikai kivitelezés mellett a kísérletezőkedv, az újszerű látásmód is nagyon fontos volt a helyezések eléréséhez. A digitális képalkotás mára természetes minden fotográfiai területen, de a természetfotózásban a téma zavartalan megfigyelése és megörökítése érdekében a drón technológia is utat tört. Jól példázza ezt Orbán Péter Élet és halál között című fakitermelést ábrázoló képe, de az ifjúsági kategóriában indult Koncz-Bisztric Tamás is ezt az úttörő technikát választotta a 2. díjat nyert képe elkészítéséhez.
Ám bármennyire elengedhetetlen az egyre tökéletesedő digitális technika, mégis az ember, az alkotó látásmódja és a pillanat felismerése adja a legjobb képek elvarázsoló erejét. Akár Fáth Ádám elmosott formáival és pasztell színeivel egy impresszionista tájképet idéző képét nézzük, ahol igazából a néző fejében születik meg a szélben zizegő lombú nyírfák lenyomata, vagy Gódor Miklós Röntgen című képét, a táj hangulatát egy időpillanatba sűríteni csak a legszerencsésebb képeken sikerül.
2018 természetfotója, egy macskabaglyot ábrázoló kép, a fotózás hajnalát idéző, fekete-fehér alkotás. Nagy Bertold az éles madár és a tudatosan ráexponált elmosódott háttér egybegyúrásával idézi meg a hólepte erdő hangulatát.
A díjátadón Potyó Imre az Év természetfotósa címet vette át. A mai fiatal fotós nemzedék legismertebb tagja, Máté Bence pedig az idei év ifjú természetfotósát, Füssi-Nagy Regőt egyhetes közös fotózásra, az ismeretek átadásának nagyszerű lehetőségére hívta meg.
Forrás és fotó: magyarmuzeumok.hu
