A tavaly megjelent első magyar nyelvű, Tériszony című dal a zenekar saját bevallása szerint is egy új fejezetet nyitott életükben. Bár eddig is jellemző volt rájuk, hogy középpontba állítják a dalszövegek mondanivalóját, és kifejezetten fontosnak tartják, hogy erős érzéseket váltsanak ki a hallgatóból, úgy gondolják, természetes az, hogy anyanyelvünkön jobban szíven talál minket egy szöveg. Nincs ezt másképp a Még nem fáj című szerzemény esetében sem, ami a zenekartól megszokott módon egy végtelenül őszinte kitárulkozás, és egy valós félelmet állít a középpontba. Rita erről a következőképp mesél:
„A Még nem fáj című számot édesanyámnak írtam. Belegondoltam abba, hogy mi lenne, ha ő nem lenne velem, és abba, hogy ha minden az élet rendje szerint alakul, és én sokáig fogok élni, akkor lesz olyan idő, amikor ő már nem lesz. Ez a gondolat konkrétan megbénít… és rettegek tőle. Erről a félelemről szól ez a dal, és ennek megfelelően alakítottuk a zenei környezetét is. Az instrumentális részek előhoznak egyfajta nosztalgiát is, az énekdallam pedig olyan, mintha konkrétan édesanyámhoz beszélnék.”
A zenekar a tervek szerint nem int búcsút véglegesen az angol nyelvű szerzeményeknek sem, így a jövőben is sokszínű dalokra számíthatunk tőlük. Az elmúlt termékeny időszak anyagait pedig március 31-én a Magyar Zene Házában egy nagyszabású koncerttel is megünneplik, ahol a magyar dalokat először hallhatja élőben is a közönség.
Kiemelt kép: Bikali Sándor
